Az elmúlt hetekben közösségi oldalunkon sokat foglalkoztunk az R-113-as berendezéssel. A posztok nyomán számos levelet kaptunk, melynek küldői azt kérték, ha van, osszuk meg ennek a készüléknek a leírását is. Sajnos ezt nem tudjuk megtenni, lévén ilyen bumáskánk nincs – ugyanakkor jó hír, hogy a D-944 páncélozott szállító harcjármű anyagismereti és igénybevételi utasítása (GJMŰ/38) című könyv tartalmaz néhány oldalt az említett adó-vevő használatáról. Ezt tehát gyorsan beszkenneltük – így ha javítani nem is, de legalább helyesen használni tudjátok. A leírást a klub digitális könyvtárában helyeztük el, azaz ott keressétek.
Múlt kategória bejegyzései
Mennyien vagyunk – máshol?
Szerényen, mégis büszkén mondhatjuk, a HA5KDR amúgy is több ezres olvasottságot hozó cikkeinek sorából is kiemelkedett legutóbbi három írásunk – amelyek csak a közösségi oldalunkon napok alatt öt-hatezres tömeget vonzottak. Az okokat persze sejtjük, hiszen a kullancsokkal és a vaddisznókkal való kéretlen találkák nem csak a SOTA és RTF fanokat érintik, hanem úgy általában mindenkit, aki szereti az erdőket-mezőket járni. S ugye ott volt az az írásunk, melyben azt taglaltuk, hogyan változott a hazai amatőrök (és az azokat esetlegesen tömörítő klubok) tábora-mennyisége az elmúlt években. Ez a dolgozat egyenesen kilőtt – ami egyben kellemes visszaigazolást is jelent számunkra, hogy a minőségi és színvonalas összeállításokra igen nagy igénye van a hazai rézdöngölőknek. A közlés nyomán rengeteg köszönetet kaptunk, ugyanakkor számosan felvetették, jó lenne egy olyan “folytatólagos” írás is, amely más országok viszonyait taglalja. A HA5KDR-en nem múljon, lássuk, mit sikerült e téren innen-onnan összebogarászni. Előre szólunk, ez is hosszú anyag lesz…

HA7EO Attesz erősen töri valamin a fejét – lehet, pont azon, mennyien is vagyunk a világban?
A gyűjtő polca – Katonai zseb-lexikon
A közelmúltban két résszel is gazdagodott a Gyűjtő polca című sorozatunk. A cikkek nyomán befutott privátim pár kedves, buzdító levél, melynek szerzői arra ösztökéltek, folytassuk az írást. Persze lehetőleg olyan, a katonai rádiózás tárgykörébe tartozó művekkel, melyek helyel-közzel azért elérhetőek az antikváriumok polcairól vagy a börzék standjain. Az alább elétek tárt alkotás is ilyen, hiszen alig egy hónapon belül két eladó darabba futottunk bele a Múzeum körúton. És igen, az áruk sem volt vészes.
Szép barna kötés, az egész alkotás szó szerint elfér egy férfitenyéren
A gyűjtő polca – Az R-105d, R-108d, R-109d, R-114d rádiókészülékek javítási utasítása
Tegnap bemutattuk a címben szereplő rádiókészülékek kezelési könyvét- ma pedig a hozzá szorosan kapcsolódó javítási utasítás jön a sorban. Egyrész így logikus, másrészt ez is van annyira fontos, mint az előző bumáska…
Ezt is megfogta az idő – de legalább magvan és ki lett fizetve 🙂
A Gyűjtő polca – Az R-105d, R-108d, R-109d, R-114d rádiókészülékek kezelési utasítása
Kissé viseletes, de legalább nincs rajta hitel! 🙂
Az elmúlt hónapokban ismét a figyelem középpontjába kerültek a fenti leírásban szereplő rádiókészülékek. Mindez annak köszönhető, hogy valami okból rengeteg, jellemzően eszement áron kínált (és amatőr célra átalakítás nélkül totálisan használhatatlan) R-105d bukkant föl a hazai piacon. Persze tudjuk, a hülyeség semmiben nem jelent akadályt – így ez ellen mi a szerény eszközeinkkel legfeljebb annyit tehetünk, hogy az eredeti bumáska bemutatása okán mintegy melléktermékként e felületen is közhírré tesszük, mire érdemes figyelni, ha az ember ilyen berendezés megvásárlásában töri a kobakját…
Megjavítottuk az Enigmát
Itt még félkészen, de már látszik az alagút vége!
Olykor unalmasnak hatnak a hálálkodó bevezetők – s néha tényleg azok is. A hajtás után kezdődő köszönetsor azonban – gondoljon bárki bármit is – valóban szívből jön. Elég csak arra utalni, hogy ha a benne szereplő emberek nem állnak össze “láncolattá”, akkor soha nem kerülünk abba a helyzetbe, hogy nem csak kézbe foghatunk, hanem meg is javíthatunk egy második világháborús német rejtjelező berendezést, azaz egy Enigmát. Az pedig már csak hab a tortán, hogy e masina valójában a magyar nemzeti titkosítástörténet egyik jeles darabja…
Figyelem: ez egy hosszú cikk lesz – de legalább igyekeztünk alaposak lenni.
Az utolsó üzenet Budapestről
“Mindenkinek volt édesanyja, sokaknak felesége, családja. Mindenkit hazavártak.” (Ungváry Krisztián történész)
Emlékezzünk
Budapest ostroma a második világháború történetének egyik legvéresebb eseménye volt. Nekünk, magyaroknak különösen fájó, ami akkor történt, hiszen szeretett fővárosunkat szinte teljesen lerombolták a harcoló felek. Az események értékelése nem a mi dolgunk – ellenben emlékezni nem csak szabad, hanem hitünk szerint kötelességünk is.
Mindenkire. Felekezet és politikai jellegű hozzáállás nélkül.
S ha maga az ostrom (mint előjel és értékelés nélküli jelenség) totálisan értelmetlen volt, akkor vajon mit mondhatunk a kitörésről? Február 11-én alig egy-másfél óra leforgása alatt többen haltak meg, mint egy-egy (akár) győztes középkori ütközetünkben.
Az emlékezés (olykor elementáris) kerülése hitünk szerint botorság, hiszen e nélkül semmit nem lehet rendbe tenni.
Sem a fejekben, sem a szívekben.
Újra az éterben a Malév!
Szerintünk igencsak nagyot üt Presser Gábor szignálja az éterben…
Az évforduló akár szomorú is lehetne – de mi nem erre, hanem magára a Malévre kívántunk emlékezni, amikor tavaly eldöntöttük, kikérjük a vállalat és annak utolsó közforgalmú járatának hívójelét. Nem nagy dolog, de sokaknak mégis rendkívüli módon megdobogtatta a szívét, hogy a hajdani nemzeti légitársaság a HA10MALEV és a HA10LOH alakjában – ha csak néhány órára is de – ismét a levegőbe emelkedett…
Különleges előadások Szolnokon
Klubunk tagjai ismét “különleges” helyen jártak. Volt már erre példa korábban, sőt, nem egyszer rádióztunk is “mélységiekkel”. A kapcsolatunkból van, ami elmondható, s van, ami nem – s ez véletlenül sem holmi nagyzolás, hanem jól felfogott közös érdek…
HA5NKG Tamás, HA8BIT Péter, honvédtiszt barátunk és HA5GB Balázs