A HA5KDR kollektívája eltökélten dolgozik a múlt értékeinek megmentésén. Ennek egyik eleme a régi katonai rádiók restaurálása. Az alábbi képgalériában azt igyekszünk az olvasók elé tárni, hogy egy-egy apróság pótlásával is olykor mennyi munka van…
A fekete fejű hangolókulcs az eredeti, a többi utángyártott példány…
Bal szélen HA8BIT Péter, szürke pólóban HA5GB Balázs
Képünk ugyan csak illusztráció, de a lényeg nem is igazán ez. Sokkal fontosabb, hogy hosszas szervezés után idén klubunkat a Magyar Honvédség részéről felkérték két rádióamatőr tematikájú tábor megtartására. A helyszín Csobánka lesz – a műsor pedig a forrasztástól a szakmai helyszínek felkeresésén át egészen egy működő hírközpont felállításáig terjed majd…
HA5UDS Dani előadása nem csak a rádiózással, hanem egyebek mellett a kriptográfiával is foglalkozott. A képen látható ifjak amúgy az eléjük tárt rejtelmeket úgy oldották föl, mintha azok ott sem lettek volna…
Ma, azaz március 23-án nyílt nap volt Szentendrén, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiáján. Szinte hihetetlen, de 12:28-ig 2.619 fiatal jött be a laktanyába. Igen, 2.619 – és mind fiatal. Természetesen a rádióállomás is kitárta kapuit…
A közelmúltban kisebb vihart kavart a klub közösségi oldalán a honlapi Gyűjtő polcában bemutatott anyag. Mivel rég írtunk a szkennelésről, gondoltuk, felelevenítjük, mi miért s hogyan történik e témában. Egyben jelezzük, ahogy eddig, úgy a jövőben is igyekszünk a magunk tehetsége és lehetőségei szerint segíteni a hozzánk forduló ápoltaknak.
Folytatjuk a Gyűjtő polca című sorozatunkat. Ezúttal egy 1954-es kiadványt mutatunk be, amely nem csak az akkor rendszerben tartott főbb légvédelmi- és tüzérségi műszereket leltározza, hanem az optikák és az emberi szem működésének titkaiba is igyekszik bevezetni az olvasókat. Ismét és nyomatékkal szögezzük le, könyv- és szabályzat-bemutató folyamunk nem azért készül, hogy “nekünk mink van”, hanem azért, hogy tudd, hogy ilyen is létezett, s így mit kell keresned az antikváriumban…
Rákosi-címer, fekete csillaggal…
Ez nem lesz hosszú írás – sokkal inkáb azt szeretnénk, ha olvasóink elgondolkodnának a jelen és a múlt párhuzamain. A téma egy nyolcvan esztendős apróság, a Horthy-kori katonai rádiók utánállító hangolója. Öt fénykép – és pár sor. Plusz egy javaslat, hogy a látottakat tegyük párhuzamba – mondjuk – egy mai okostelefon időtállóságával…
Egy csodálatosan restaurált példány. A szóban forgó apróság a rádió bal sarkában, egy bőrfüllel van a berendezéshez rögzítve.
Némelyik diák lassan már hazajár Szentendrére, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiájára. Azt, hogy az ifjak pontosan mit találnak vonzónak immár harmadszorra, nekik kellene megmondani – azt viszont mi tudjuk kijelenteni nagy biztonsággal, hogy a mai fiatalok nyegleségéről és érdektelenségéről szóló hírek nem többek ostoba általánosításnál. Ami meg ugye arra nézve gáz, aki így gondolkodik és cselekszik…
Tibor és Zoli “papa” tanár urak, valamint a lelkes diákok és a Videoton katonai terminál 1989-ből…
Rég írtunk cikket. Egyetlen mentségünk van csupán – az, ami most éppen szinte mindenkit nyomaszt és a szomszédságunkban zajlik. Ennek ellenére megpróbálunk újra életet vinni a honlapba, ugyanis bár a közösségi oldalaink igen aktívak voltak tavaly és már idén is, de tisztában vagyunk azzal, hogy sokaknak az e helyt megjelenő, bővebb lére eresztett anyagokra fáj a foga… 🙂
(b-j) HA5UDS Dani, Eke András főtörzsőrmester és Korsós Gergely szakaszvezető, a jármű pedig egy R-142H
A fotó ne tévesszen meg senkit, ugyanis debütáló anyagunk mindjárt a múltba, egészen pontosan 1945. január 26-a péntekre repít…
Egy klubelnök, aki nem szégyellte azt sem, hogy személyesen kell a tűző napon az autós forgalmat irányítania (HA7PTY Pityesz)
Ismét rengeteg szívdobogtató élménnyel lettünk gazdagabbak. Persze nem minden volt “első osztályú”, de ezt az állapotot nem is keressük, mert tudjuk, a “tökéletesség” fogalma hazugság. Az meg ugye minek, ha az ember tényleg jól akarja magát érezni?
Kikértük és megkaptuk a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságtól a hazai rádióamatőrök korfáját. (Amit természetesen ez úton is hálás szívvel köszönünk!) A statisztika nem túl szívderítő, így itt és most nem egy derűs írás következik. Persze a folyamatok ellen lehet(ne) tenni – s rajtunk, azaz a HA5KDR-en nem is múlna – ám ugye nem “csak” rajtunk múlik a történet…
Mi lehet a megoldás kulcsa?