Tegnap bemutattuk a címben szereplő rádiókészülékek kezelési könyvét- ma pedig a hozzá szorosan kapcsolódó javítási utasítás jön a sorban. Egyrész így logikus, másrészt ez is van annyira fontos, mint az előző bumáska…
Ezt is megfogta az idő – de legalább magvan és ki lett fizetve 🙂
Itt még félkészen, de már látszik az alagút vége!
Olykor unalmasnak hatnak a hálálkodó bevezetők – s néha tényleg azok is. A hajtás után kezdődő köszönetsor azonban – gondoljon bárki bármit is – valóban szívből jön. Elég csak arra utalni, hogy ha a benne szereplő emberek nem állnak össze “láncolattá”, akkor soha nem kerülünk abba a helyzetbe, hogy nem csak kézbe foghatunk, hanem meg is javíthatunk egy második világháborús német rejtjelező berendezést, azaz egy Enigmát. Az pedig már csak hab a tortán, hogy e masina valójában a magyar nemzeti titkosítástörténet egyik jeles darabja…
Figyelem: ez egy hosszú cikk lesz – de legalább igyekeztünk alaposak lenni.
“Mindenkinek volt édesanyja, sokaknak felesége, családja. Mindenkit hazavártak.” (Ungváry Krisztián történész)
Budapest ostroma a második világháború történetének egyik legvéresebb eseménye volt. Nekünk, magyaroknak különösen fájó, ami akkor történt, hiszen szeretett fővárosunkat szinte teljesen lerombolták a harcoló felek. Az események értékelése nem a mi dolgunk – ellenben emlékezni nem csak szabad, hanem hitünk szerint kötelességünk is.
Mindenkire. Felekezet és politikai jellegű hozzáállás nélkül.
S ha maga az ostrom (mint előjel és értékelés nélküli jelenség) totálisan értelmetlen volt, akkor vajon mit mondhatunk a kitörésről? Február 11-én alig egy-másfél óra leforgása alatt többen haltak meg, mint egy-egy (akár) győztes középkori ütközetünkben.
Az emlékezés (olykor elementáris) kerülése hitünk szerint botorság, hiszen e nélkül semmit nem lehet rendbe tenni.
Sem a fejekben, sem a szívekben.
Klubunk tagjai ismét “különleges” helyen jártak. Volt már erre példa korábban, sőt, nem egyszer rádióztunk is “mélységiekkel”. A kapcsolatunkból van, ami elmondható, s van, ami nem – s ez véletlenül sem holmi nagyzolás, hanem jól felfogott közös érdek…
HA5NKG Tamás, HA8BIT Péter, honvédtiszt barátunk és HA5GB Balázs
HA8BIT Péter (jobb szélen) előadást tart a diákoknak – a háttérben Endre és Zoltán tanár urak állnak
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Jól indult az évünk (erről hamarosan többet…), s még a januárnak sincs vége, s mi érdeklődő diákokat és kedves tanáraikat fogadhattunk Szentendrén, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiájának rádióállomásán…
Mozgalmas esztendő volt a klub számára 2021. Kár lenne tagadni, egyesületünk történetének legnagyobb veszteségét szenvedte el tavaly – ugyanakkor az is igaz, végig tisztán éreztük a felénk minden irányból (így fentről is) áradó szeretetet. Alább a tőlünk megszokott leltár olvasható, sok linkkel tűzdelve, amit (talán) érdemes újraolvasni…
A nyitóképen klubunk szeretett elnöke, HA7PTY Pityesz köszönt mindenkit nagy szeretettel. 🙂
HA5GB Balázs készített egy apró, de rendkívül ötletes és hasznos digitális konvertert, melynek révén folyamatosan olvasható lett a BBC híradása… 🙂
HA2EBA Pista a közelmúltban jutott hozzá egy HTG-1-es Feldhell adó-vevő berendezéshez. A masinát (amiről már rengeteget írtunk) nem kevés munkával rendbe tette, majd készített egy profi videót arról, miként is működik e remek szerkezet…
Ismét nem egy megszokott cikket találtok. Az alant olvasható beszámoló azt próbálja meg bemutatni, miféle és mennyi munka fekszik egy-egy HA5KDR-es tárlatban, megjelenésben. Mivel az idén nyári Kecskeméti Nemzetközi Repülőnapon is ott voltunk, önként jött az ötlet, ezen keresztül láttassuk a hátteret…
Még egy apróság, mielőtt belefogunk: bizonnyal észrevettétek, itt az utóbbi hetekben ritkásabbak lettek a megjelenéseink. Oka ennek a mindenkit érintő pandémia, illetve az annak nyomában járó elképesztő, már-már a határokat súroló leterheltség. Ugyanakkor aki követi közösségi oldalunkat láthatja, oda két-három naponta mindig igyekszünk friss anyagokat feltölteni. Vigyázzatok magatokra és szeretteitekre!