A HA5KDR Military Szakosztályának “fölpörgése” nyomán egyre többen érdeklődnek, miként lehet(ne) belépni a Katonai Rádiógyűjtők Baráti Körébe (KRBK)? Mivel ez nem egy bejegyzett szervezet, s nem is óhajt azzá válni, a felelet akár a “sehogy, ám mégis bárhogy” kitétellel elintézhető is lenne. Az, hogy mégis cikket (még ha rövidkét is) írunk róla, pusztán azzal magyarázható, hogy a válasz azért csöppet összetettebb…
A háború előtti híradójelvény modern másolata, ha tetszik, átértelmezése (HA5CBM)
Az R-30-as adó-vevő HA8BDE Dénes által elkövetett alapos bemutatása után önként jön a “hogyan tovább” kérdése. Mivel katonai lom még akad bőven – ám a harminc után a negyven jön a sorban, következzék hát az R-40. Dénesnek erről is akad személyes élménye, míg HA5CBM Miklós pár apróságot szedett ki az eredeti gépkönyvből.
Balás B. Dénes ifjan az R-40-es géperejű járműben, 1962-ben (HA8BDE) A jobb szélen a korabeli amateurtársak titkolt vágyainak netovábbja, egy R-4-es Labe vevő látható. (HA8BDE)
Több mint tíz esztendeje, 2006-ban jelent meg HA8QC Wlassits Nándor RövidHullámok 1924-1934 című, egészen elképesztően alapos és részletgazdag könyve. Aki olvasta az alig hatszáz példányban megjelent művet, tudhatja, hogy a szerző olyan elemeket bontott ki a magyar rádióamateur mozgalom hőskorából, amelyet addig hírből sem ismertünk. Ürömként vegyült azonban az örömbe, hogy a vállalkozás az elérhetővé tett formában csak féloldalas lehetett, hiszen az anyagi és terjedelmi korlátok okán az 1934-től 1945-ig tartó szakaszt mellőzni kellett a feldolgozásból. A szerző és a kiadó mentségére legyen mondva, hogy a folytatás már igen hamar, 2007-ben elkészült – ám az írás itt nem részletezhető okokból mégsem került nyomdába. Ez a hiányosság azonban most már múlt idővé vált, s a kevesebb mint félezer példányban kiadott könyv immár bárki számára elérhető. Az alábbi írás pusztán csak egy gyors benyomást tükröz, hiszen a Rövidhullámok 1934-1945 című alkotást ma vettük át a postán.
Éppen csak kibontottuk…
Hát kérjük tisztelettel, ez maga a mechanikai csoda! Ez szinte már nem is rádió, hanem motorba oltott lomhalom! Szokás mondani, a német és a szovjet mérnökök is tudtak érdekes cájgokat alkotni, de az amerikai kollégák sem mentek a szomszédba néhány csodás ötletért! Hát nem gyönyörű?
Mint az előző részhez érkezett számos hozzászólás is jelzi, e téma népszerű az amateurtársak körében. S való igaz az is, hogy magyar nyelvű leírást bajosan találni a programhoz. A szerzők terjedelmi okok végett minden kérdésre nem tudnak itt felelni, de ha kérdeztek tőlük, akkor a legjobb tudásuk szerint igyekeznek majd válaszolni. (Az előző rész ezen a linken érhető el: Link)
Íme egy teljes QSO. Ez bizony hét perc… (HA5IKS)
Valamikor a távíró volt az egyetlen rádióamatőr kommunikációs lehetőség. Majd amikor megjelent a fónia (AM és az SSB), egyesek az öreg rókák közül rosszallóan nézték, de hiszen ez telefon nem is amatőr rádiózás. A fejlődés persze nem állt meg és számtalan új kommunikációs lehetőségel bővült a repertoár. Szinte megszámlálhatatlan digitális amatőr kommunikációs mód van ma használatban. Először jött a jó öreg radioteletype, vagy más néven RTTY. Van aki még hallotta mechanikus készülék zakatolását, lévén korunkban asztali számítógépen fut az is. Aztán jöttek a PSK31, MFSK, PACKET, THROB, OLIVIA, csakhogy megemlítsünk párat a teljesség szüksége nélkül. A digitális kommunikációnak a célja a lehetőleg hibátlan adatátvitel, és különböző zavarási körülmények közt is biztosítható kommunikáció lehetősége. Bár a legtöbb ilyen kommunikáció, beleértve a fóniát is természetesen, sokáig alulmaradt a távíró és a távírász jó füle mellett, ma ez már nem így van. Különösképpen a JT65 és JT9 digitális mód, amiről írni szeretnék, amely még akkor is áthidal két pontot, amikor már füllel nem is érzékelhető a jel.
Nem annyira bonyolult, mint ahogy kinéz – sőt!
Zárul Dénes mókatára – azaz véget ért az R-30-as rádióállomásról készült sorozatunk. Ha tetszett, az nagy örömünkre szolgál, lévén HA8BDE Dénes valóban óriási munkát fektetett a cikk megírásába. A szerkesztő e helyt is köszöni Neki tevékenységét, s egyben kifejezi abbéli óhaját, hogy hamarosan újabb és újabb anyagokat közölhessünk tőle itt, a katonai rádiógyűjtők méltán legnépszerűbb magyar oldalán…
(A korábbi részek itt érhetőek el: 1. 2. 3. 4.)
Fények és árnyékok
(HA8BDE)
A magyar nyelv rendkívül gazdag. A címben szereplő mondat például többféleképpen is értelmezhető – ám ezúttal a szabályos 🙂 értelmét használjuk. Ez nagyjából-egészében annyit tesz, hogy az engedélyezett tíz Watt alatt maradtunk, s úgy győztük le a képeken látható távolságokat. Itt és most (sajnos) nem lesz semmi military, tisztán polgári dolgokról beszélünk – de kárpótolhat a tudat, hogy hamarosan érkezik az R-30-as cikksorozat folytatása! 🙂 Közbevetőleg jegyezzük meg, ha valaki négy méterre vágyik, nem árt, ha előtte elolvassa múltkori írásunkat: Link A cikk rövidke, hiszen inkább inspirációs célból született, mint műszaki kedvcsinálóként.
Bizony: ezerhatszáz kilométeren fölül hat Wattal!
Idén is volt Military Weekend. Sajnos már véget ért, de a beszámolót alant olvashatjátok. Itt jártak a katonák, részt vettünk spontán tűzoltó bemutatón, sőt, cserkészek is jártak az állomáson. Összesen harminchét látogató tisztelt meg bennünket jelenlétével. A kaja és a hangulat is felemelő volt. Itt köszönjük meg a Budapest Helyőrség Dandár Petőfi Laktanya parancsnokának az engedélyt, a természetvédelmi hatóság gyors ügyintézését és áldását, az Antenna Hungária Zrt. És a Süttői Erdészet pozitív hozzáállását a rendezvényhez. S végül, de nem utolsó sorban hálatelt szívvel gondolunk Marton Vilmosra, a Pusztamaróti Sólyomfészek tulajdonosára, aki a csütörtöki, katonákkal elköltött remek ebédünket felszolgálta. (E szubjektív elemeket felvonultató és kétségtelenül csapongó beszámolót HA8ADI Ádám és HA5CBM Miklós készítette.)
Csepel és Gaz-69. Az utóbbiban előjött a nyári Gaz-betegség, de végül megoldottuk a problémát, és az MW hátralévő idejében minden gördülékenyen működött… 🙂
A hajtás után ott a videó az R-142-es állomás összeállításáról. Este találkozzunk az RH sávokban! 🙂