Az amateurtárs kérésére a neveket megváltoztattuk, ám a sztori váza úgy igaz, ahogy itt le lett írva.

Az ember a kislányával beszélget, aztán váratlanul felbúg az elavult okostelefon a zsebében. Villanylevél érkezett, benne üzenettel. X amateurtárs írta, aki egy Budapesttől kellően messze fekvő “Keravill” (lásd bővebben) vezetője. Arról érdeklődik, fölizgat-e a mellékelt pár fotó? Először viccre vagy vaskos tréfára gyanakodtunk, aztán amikor szerda este a kézikocsin toltuk ki a külső D-12-es vállalati raktárból a FuG10Sk köré épített dög nehéz miskulanciát, akkor ráébredtünk, hogy ez itt kérem tényleg maga a valóság. A másik meglepetés akkor ért, amikor a minap bemutatott – és akkor egyedinek gondolt – keretes FuG10 vevő párja is a vállalati autó pocakjába került. A német eredetű lomhalom ugyan nem az Ek3 verzió, “csak egy sima” Ek, de szerintem egyik ápolttársunk sem rugdosná le az ágya széléről, ha kellő ár/érték arányban hozzájuthatna.

HA8BDE Dénes Om gyors meglátása szerint ezt látjuk a képen: 1947 április előtt az ideiglenes rádióhálózatot FUG 10 -es részberendezések alkalmazásával oldották meg. 1947. április 25-én Koós Imre a KM III. főosztály új vezetője, előterjesztést tett a repülőterek rádióhálózatának végleges kiépítésére. A Philips nyerte el az adó-vevő berendezések szállítását, a FULMEN  nyolc darab ötszáz Wattos irányadó állomás szállítására kapott megrendelést, amit 1948 júniusáig teljesített. Szerintem ez a készülék az említett (MASZOVLET) repülőtéri ideiglenes rádióhálózat része lehetett.

Folytatás →

Ma lezárjuk HA8BDE Dénes Om kiváló, a szovjet harckocsik rádióiról íródott sorozatát. Mint a privát visszajelzések, a tetszési mutatók és a magas olvasottsági adatok jelzik, a téma nem volt érdektelen olvasóinknak. Reméljük, a folytatást is tetszetősnek találjátok majd.

S végül, de nem utolsó sorban újfent köszönjük Dénes Om munkáját valamint azt, hogy ez a remek és összeszedett anyag elsőként nálunk láthatott napvilágot.

A 9-RS készülék, burkolat nélkül

Folytatás →

Folytatjuk HA8BDE Dénes Om sorozatát. Még egy rész lesz, aztán jönnek a többi rádiós érdekességek, amelyek remélhetően épp úgy elnyerik a köz tetszését, mint a korábbi népszerű és sokat olvasott anyagok.

Íme a 71-TK-1 harckocsirádió adóberendezése 1938-ból. Készült a 203-as számú moszkvai Ordzsonikidze üzemben

Folytatás →

Tudjuk, Önök várják az MKH rádióinak folytatását – ám most mégis más jön. Indokaink (szerintünk) respektálhatóak. Elsőnek azt hozzuk föl mentségünkre, hogy Dénes Om megbecsült külsős szerzőnk, s illetlenség lenne megváratni a cikkét. Másodsorban megemlítjük, hogy a változatosság gyönyörködtet – de ezt ugye már a régi latinok is gyakorta fölhozták írásaikban. Harmadrészt a téma frissessége és újdonsága is a mielőbbi publikálás mellett szól – negyedrészt pedig még nem írtuk meg a folytatást, így nincs mit ide iktatnunk. 🙂 Egyben itt köszönjük meg Dénes Om közösségért végzett munkáját és azt, hogy honlapunknak adta a közlés jogát.

T-26B parancsnoki változat

Ismét és nyomatékkal hangsúlyozzuk, amit nem írtál még meg, azt képtelenek vagyunk közölni. Viszont ha küldesz kéziratot s az megfelel a kellő színvonalnak, akkor az itt borítékolhatóan lejön. 🙂 Folytatás →

Tudjuk, a köz várja az MKH rádióiról szóló folytatást – jön is az, de néha azért egyéb, könnyedebb témákra is fókuszálunk. Most egy rövid, de annál elgondolkodtatóbb anyag olvasható három darab fényképpel.

HA6U – azaz Malcsiner Ferenc állomása 1937-ben így mutatott

Folytatás →

Mi volt előbb: az R/1 vagy az R/7?

E kérdés 2008-ban született, ha tetszik, indult útjára a „Katonai Hírközlés” című cikksorozat megjelenése után. Akkor és ott azt írtam, Kerényi István valószínűleg tévedett „A magyar katonai rádiózás hőskora” című könyvben írt visszaemlékezésében, amikor az R /7-et említette az elsőként elkészült magyar katonai rádiónak. A megnézett használati utasítások évszámai alapján úgy gondoltam, hogy az R/1-et és R/3-at készítették el először és csak később következett az R/7. Ennél a feltevésnél Vörös Béla nyugállományú ezredes írásaira is hivatkoztam, melyekben azt találta, hogy 1928-ban kezdték az R/1 kísérleteit. Alább HA8BDE Dénes Om helyreigazító levele olvasható, amelyet ez úton is köszönök Neki.

A fényképen az R/7a készülék látható a lábhajtású generátorral (HTI könyv, 1943)

Folytatás →

Jelen számunkban az R/8-at tárgyaljuk. (Joggal kérdezhetik: hol az R/4?! Meglesz az, csak apró turpisság van a dologban.) Ide kívánkozik egy korábbi megjegyzésünk, amelyet érdemes újra felidézni, hiszen e nélkül nehéz megérteni a honvédség akkori vezetőinek rádiójelzési logikáját. A berendezések számozását minden esetben a feladat, és nem a születés sorrendje szabta meg. Elméletben előre meghatározták, hogy milyen célra miféle készüléket kívánnak rendszeresíteni – ezek után pedig a katonai büdzsé és szükségletek függvényében nekiláttak az egyes darabok fejlesztésének, megrendelésének. A legkisebb egységeknek az R/1-et, majd az egyre nagyobbakon át a vezérkarnak az R/18-at szánták. Így fordulhatott elő, hogy az R/11-es repülőrádiót már 1935-ben szolgálatba állították – miközben R/10-nek még híre-hamva sem volt.

Az R/8 elvi kapcsolási rajza a HTI 1943-as könyvéből

Folytatás →