Szépen sorban – íme az R/7

Bevalljuk őszintén, itt kissé rázni fog a pálya. Hogyne tenne így, hiszen mit tekintünk R/7-nek? Ugyan öröm, hogy “ebből” a készülékből viszonylag sok maradt, de ugyanakkor zavart is támaszt a sok R/7. E sorok írójának például kapásból van kettő, ami még véletlenül sem hasonlít a másikra, mégis mind a hetes család tagja. (A téma kapcsán rögvest utalnánk is a már bemutatott R/7E rádióállomásra, amelyet a királyi ejtőernyősök használtak.) Olyan ez, mint az R-107 family – a sima, a T és a T02 még csak-csak egyre hajaz, de az M már teljesen más, pont, mint ahogy ama nagy könyvben meg van írva. Az ugrókódos kijelzője pedig olyannyira egyedi a katonai rádiók között, hogy nem tudunk más efféle lomhalomról.

R7a-terepjáró01

A HTI könyve szerint ez egy R/7 🙂 gépjárműbe építve

Mivel ma már nem élnek azok, akik az MKH rádióit tervezték vagy a leírásokat készítették, csak találgatni lehet, mi miért lett az, ami. Itt mindenesetre maradunk az 1943 elején született HTI (Magyar Királyi haditechnikai Intézet) könyv adatainál. Így ha vitatkozni támad kedved, azt ne velünk tedd, hanem azokkal, akik e sorokat anno lejegyezték.

Az R/7-et hadtesteknél, hadosztályoknál, kerékpáros zászlóaljaknál valamint a légvédelmi figyelő szolgálatban alkalmazták. A hadtestnél öt, a hadosztálynál egy darab állt belőle rendszerben.

32

Egy lap a HTI könyvéből…

Felépítése: adó, vevő, átalakító, kilenc méteres antennakészlet, három darab hat- és két darab ötven voltos akkumulátor, egy szerelékláda és egy állomássátor. A hullámbeállítása skálaszám beállítással egy táblázatból folyószám szerint történt. A frekvencia ellenőrzésére az adó esetében egy úgynevezett villanó kvarc szolgált, míg a vevőnél az adóra való ráállással, de létezett kölcsönös közös-hullám állítási lehetőség is. Üzemszerűen távíró (CW) és távbeszélő (AM) jelek kisugárzására volt alkalmas – s ezt a berendezést már nem csak a billentyű vagy a PTT lenyomása vitte ki az éterbe, hanem tettek rá egy üzemi adókapcsolót is.

Az öngerjesztésű, Heising-rendszerű öt-nyolc Wattos adót vagy kézi hajtású generátor látta el villannyal vagy egy tizenkét Voltos akkumulátorról kapta a csőfűtést és egy másik, ugyancsak hasonló feszültségű akkuról egy átalakítót hajtottak. (Utóbbi tartalmazta a vibrátort és az átalakítót.) A fűtés nyolc Voltról egy Ampert igényelt, míg a négyszáz Voltos anód esetében nyolcvan-kilencven milliampert. Ha átalakítóról használták, akkor tizenkét Voltról hat Ampert nyelt el. A kimenőteljesítményt antenna-árammérővel és kombinált anódáram és feszültségmérővel lehetett ellenőrizni. Az adóban két darab 015/400 dolgozott, amely a katonai rendszerben a hatvanas számot viselte.

35

…és még egy…

A hét csöves szuper rendszerű vevő részére a a fűtést egy hat Voltos akku adta, míg az anódfeszültség egy ötven Voltos akkumulátorról vagy egy hatvan Voltos száraztelepről érkezett a rádióba. Azért, hogy az ellenállomásra a kezelő mentül pontosabban rá bírjon állni, a nagyfrekvenciás és a szuper oszcillátorfokozatok rezgőköreit külön-külön lehetett beállítani. A távíró vétel az audion fokozat begerjesztésével zajlott, míg a hangerőt az antennacsatolás és az audion fokozat visszacsatolásának változtatása határozta meg. Az áramfelvétel a hat Voltos fűtés esetében nem haladta meg az ötszáz-, míg az ötven Voltos anódnál a húsz milliampert. Az üzemi ellenőrzést az áramforrások delejességének kontrollálásával végezték el. Elektroncsövei a G-407, LD-410 és a G-405 voltak. (A honvédségi rendben a tizennégy, tizenöt és tizenhatos sorszámú uborkásüvegek.)

R7-antenna02

Az R/7 “kényszerantennája”

A kézi hajtású generátor 10,4 Volton 1,05 Amper és négyszáz Volton nyolcvan milliamper leadására volt képes, ha izomból tekerte a katona. A hat Voltos lúgos akkumulátor negyvenöt, az ötven Voltos két Amperórás volt. Az antennái közül a a 30 M magasantenna kilenc méterre nyúlt az égbe míg a T-sugárzó harminc méter hosszú volt – míg az ugyancsak harminc hosszú ellensúlyát pedig egy méterre kellett tenni a földtől. A 30 M ernyőantenna egy kilenc méteres árboc tetejéről induló négy, tizenöt méteres szálból állt – amelyhez ellensúlyként egy egy méteres szigetelt fejű és négy száló, ugyancsak tizenöt méter hosszú ellensúly tartozott. Utóbbit a szakutasítás és a HTI könyve szerint is csak szükség esetén lehetett alkalmazni.

Az állomás 840-2.270 Kc/sec között dolgozott, ami a százhúsztól kétszázhatvanháromig terjedő folyószámot jelentette. Hatótávolsága T-antennával és síkon távíróban hatvan, távbeszélőben harminc, hegyes terepen harminc és tizenöt kilométerre adódott. Szállítása tehergépkocsin, illetve mint az 1943-as HTI könyv megjegyzi, R/7 típusú járművön történt. Telepítése egy tízszer ötven méteres placcon húsz percet vett igénybe. Az R/7 raj hat katonából állt. Ha minden feltöltve rendelkezésre állt, akkor az adó hét órát tudott dolgozni, míg a vevő akkutelepei fűtésnél kilencven, az anódnál száz üzemórát biztosítottak. A száraz anódtelepet hetvenöt óra után kellett cserélni.

R7-antenna01

Az R/7 alapantennája a T-sugárzóval és a két oszloppal

A 23,3 kilogrammos adó 500 x 250 x 445, a 18,8 kilogrammos vevő 500 x 250 x 445, a 30,7 kilogrammos generátorszekrény 365 x 230 x 545, a két, huszonöt kilogrammos antennaárboc 120 x 1.700, a 9,7 kilogrammos antennazsák 300 x 500, a harminchét kilogrammos szerelékláda 600 x 400 x 200 milliméter helyet foglalt. Az akkukészletek együttes tömege hetvenegy kilogrammot tett ki.

A honvédségnek 1932-ben kereken tízezer pengőt kellett letenni egy példányért az asztalra. Készítője a Standard Villamossági Rt. volt, de a negyvenes években már nem adtak át egy darabot sem. Összesen százhuszonhat példány került ki az üzem kapuján. a műszaki leírása a 30 M R/7 rádió állomás néven futott.

 

Mára ennyi fért bele, de hamarosan jön a többi R/7 is.

 

Baráti 73!

 

HA5CBM

Miklós

Military Szakosztály

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..