Földi és égi reprádiós csemege – azaz Habent sua fata radio

Bizonnyal ismerős minden gyűjtő számára az olyan helyzet, amikor egyszerűen muszáj megvásárolni valamilyen katonai lomhalmot. Fontos megjegyezni, a kényszer alatt esetünkben véletlenül sem “hazahajló kezet” hanem valódi értékmentést értünk, azaz (például) olyan helyzetet, amikor megakadályozzuk egy ritka, ráadásul keményen magyar vonatkozású tárgy (szabatosan: rádióberendezés 🙂 ) külföldre kerülését. A FuG10EK3 és annak földi kerete ide sorol.

IMG_20180214_225216

Tán senki nem harapja le a fejünket, hogy a folytatás után szemlélhető videó elején másfél percet mondunk, míg a valóság három fölött jár. 🙂

Ahogy a könyveknek, úgy a rádióknak is megvan a maguk sorsa. (Lassan átírhatjuk a Habent sua fata libelli ókori mondást valami modernebbre, például így: Habent sua fata radio.) A képen szemlélhető állomás egy dunántúli német-magyar katonai reptéren szolgált a második világháború idején. Aztán ottmaradt, valaki hazavitte, majd jött pár csúf esztendő és hányódott szegényke, végül egy amateurtárshoz került, akitől megint egy másik éterlovag vásárolta meg. A sztori magyar vonatkozása itt akár le is zárulhatott volna, ugyanis az újdonsült tulajdonost megkereste a legnagyobb európai katonai gyűjtő, s igen tekintélyes összeget kínált érte. Ám a birtokos B. (szép a magyar nyelv, ez az igazság 🙂 ) némi hezitálás után nemet mondott, mert úgy volt vele, maradjon inkább itthon mint vándoroljon külhonba. Persze ezzel még csak félsikerig jutottunk, hiszen az ellenállomásnak is kellett valamit hozzátenni az ügyhöz – jelesül a zsozsót.

De B. kellő (és ezúton is köszönt) türelme révén minden szépen és közmegelégedésre elrendeződött. A cucc maradt itthon, s remélhetőleg egyszer (persze innen számolva mentül több évtized lepörgése után 🙂 ) a hadimúzeumba kerül.

IMG_20180214_225313

No, de nézzük, mi is ez a masina? Először is azt kell leszögezni, hogy jelen állapot szerint mindössze egyetlen fényképet ismerünk, ahol teljes valóságban fölfedezhető. Természetesen ez esetben is csak a keretről forog a szó, hiszen a betett rádió nem látszik. A ház viszont igen, s mivel a fényrajz az ötvenes években kattant el Ferihegyen, nem lehetetlen, hogy valahol kallódik még egy efféle lomhalom.

FuG10EK3

A kép forrása: Csontos János – Őrangyalok, HungaroControl Zrt. 2016.

Mint szemlélhető, a keret jellegzetes alakja lebuktatja a készüléket.

A 6,5-12,5 MHz-ig járó AM-CW vételére alkalmas technika tipikus német! Az ember megoldja a jobb-bal alsó sarokban lévő úgynevezett gyors csatlakozókat egy csavarhúzóval, majd óvatosan felbillenti 🙂 a berendezést. A biztos rögzítésről két, oldalt és felül elhelyezett kampó gondoskodik…

IMG_20180214_225501

IMG_20180214_225507

…míg a véletlen kicsúszás és -emelintés ellen egy-egy L alakú lemezt szereltek föl.  Egyszerű, mint a faék, de működik.

Itt ragadjuk meg az alkalmat, s írunk pár sort a restauráljuk vagy sem kérdésköréről. Előre bocsátjuk, pontosan tudjuk, mindkét verzió mellett lehet pro és kontra érveket lelni púpos talicskaszám – ám úgy vagyunk vele, döntse el maga a tulaj, mi mellett helyezi el a garasát.

Tehát: az egyik végletes álláspont szerint a hobbistának az a dolga, hogy a karmai közé került lomhalmot – tekintet nélkül annak állapotára (!) – azonnal szedje atomjaira, s az utolsó csavarig újítsa föl. A másik szélső értékítélet úgy szól, hogy semmit nem szabad változtatni, mert az adott tárgy úgy adja vissza az adott kor – és történelmi (v)iszonyok – jelentette közeget, ahogy beérkezett. (Értsd: túlélte az elmúlt viharos évtizedeket.) Aztán létezik a kettő köztes és különféle verziója – engedelmükkel nem merülnénk-merülünk el a tarka lehetőségek sorában, pusztán jelezzük, mi a középúton közlekedünk. Magyarán a fő szempont itt a működés és a tól-ig esztétika – így például a FuG10EK3 VFO-ja körüli alulemezig történt kopásokat már nem piszkálnánk.

Itt jelezzük: mi ezentúl minden érdeklődőnek azt fogjuk mesélni, hogy ez az esztétikai értékcsökkenés azért keletkezett, mert a rádiósok a háború végi izgalmakban agyonforgatták a gombokat. Ami amúgy akár igaz is lehet, lévén B. keveset használta, az előző tulaj meg inkább csak raktározta, mint az étert szondázta vele. 🙂

IMG_20180214_225342

Ezek a ravasz német inzsinyérek arra is gondoltak, hogy szükség esetén az EK3 kicserélhető legyen másra. Mivel a cájg hátsó részében található a táp és az antennacsatlakozó, a nagyfesz-bejárat pedig szabvány, így bármilyen, a FuG10 család körébe tartozó vevőt bele lehet dugni. Az ember csak ül és néz, hogy a moduláris kivitelt már ilyen korán kiötlötték a kamerádok. 🙂 Az már csak hab a tortán, hogy a rádiók jobb alsó sarkában lévő szervizcsatlakozó használatával szó szerint egy perc alatt kideríthető, melyik RV12P2000 elektroncső adta meg magát. Ilyet ma az új autókban látni – itt meg ugye hetven up’ esztendős lomhalmokról forog a szó.

IMG_20180214_225354

IMG_20180214_225531

Íme a hátsó traktus a jó öreg vasalózsinórral. Nem egy életbiztosítás, de azért otthon vajas süteménnyel még ippeg’ elmegy. 🙂 A két nyílás a föld és az antenna csatlakoztatására szolgál. A földelés bekötése amúgy csodákat tesz – így például eltünteti a kerregést az éterből – és a csipkelődő hangulatot a rádió házáról. 🙂

IMG_20180214_225249

Elöl a hálózati kapcsoló és a két fülhallgató kimenet szemlélhető.

S akkor zárásként következzék klubtársunk (és kisleányom) rövidfilmje. A minimozit éjjel forgatta és vágta Andi, ezért kis hibák előfordulhatnak benne. A narrátor pedig fáradt volt, amelyért ezúton is elnézést kér.

Baráti 73!

 

HA5CBM

Miklós

Military Szakosztály

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.