Óda a Seg-15-höz

A “jó” pilótáról azt tartja a mondás, hogy akár egy colos léccel is képes repülni. Mi nem gondoljuk magunkat “jó” rádiósnak, de azt határozottan érezzük, az éteri megjelenés olyformán is örömet tud okozni, ha arra “csak” egy ajándékba kapott, leginkább holmi igénytelen laborműszerre hajazó berendezéssel tudunk sort keríteni. A volt Német Demokratikus Köztársaság Seg-15-ös military adó-vevőjének külalakja óvatosan fogalmazva is harmatosra sikeredett – ám az érzékenysége messze kárpótol minden esztétikai hiányosságot. Az alábbi őszinte hangú írás a rádiózásra buzdít, amely – mint tegnap is írtuk – kiváló gyógyszer mindenféle bajra.

Látszólag nem ide tartozik, de ha jobban végiggondoljuk, mégis. Az EU statisztikai hivatala a közelmúltban közzétette egyik felmérésének eredményeit. A kérdezők jelentős mintán (ha jól rémlik, százezer ember) vizsgálták azt, hogy a lakosság hány százaléka jár be örömmel a munkahelyére. Ne találgassanak, az arány az Óvilágban nem éri el a harminc százalékot. (Csak gyanítjuk, hogy itthon még annyi sincs.) Azt már az óvodás is zsigerből tudja, hogy a stressz rossz vért szül; a kedvetlen dolgozók az átlagtól magasabb vérnyomástól, cukorszinttől és egyéb kórságoktól szenvednek – magyarán a különböző egészségügyi nyűgök-nyavalyák jobban sújtják őket, mint boldogabb melóhelyen güriző embertársaikat.

Mi köze ennek a rádiózáshoz? Nos, annyi, hogy ugyan ez a brüsszeli amt azt is közölte, hogy azok viszont, akik a szabadidejüket hasznosan (értsd: természetes jó hangulatban) töltik el, csökkenthetik ezen veszedelmek mértékét. Mivel ez itt nem egy horgászfórum, ahol a rablóhalak pikkelyére (bőrt mégsem írhatunk) menő pergetés (pörgetés?) és a harcsák megfogását célzó kluttyogtatás titkait óhajtjuk kielemezni, marad a rádiózás. Egészen pontosan az arra való buzdítás, amely jobb, mint a vérhígító vagy a hülyeség elleni dizájndobozos pirula. 🙂

A Seg-15 nem szép. Ez olyannyira így van, hogy akkor sem sértődünk meg, ha ezt valaki más mondja rá – pedig mi elfogultak vagyunk, mint az közismert. 🙂 A laktanyában landolt két military adó-vevőt ajándékba kaptuk Bécsben élő ápolttársunktól, Ferenctől, mely gesztust ez úton is köszönjük! A 1,5-11,9 MHz között járó rádió teljesítménye két fokozatban állítható – a kínálat kettő és tizenöt Watt. Nem sok,de QRPP-re már elég szép az a zseblámpaizzónyi erő. Tudja a felső- és alsó oldalsávot, illetve még két másik modulációt – de ez utóbbiak nekünk most lényegtelenek. Kellemes kékesszürke színben játszik, a PLL-t vezérlő dekadikus kapcsolói az egy kHz-es lépésközt engedik, de van BFO-ja is, így szépen rá lehet állni a másikra. A HF csatlakozói idegőrlő módon szerelhetőek – s ebben semmiféle túlzás nincs. Nekünk például komoly munka volt – bár biztos akad itt majd olyan olvasó, aki csak legyint, hogy “amatőrök”. (Tévedés, hiszen mi amateurok vagyunk – s ő az amatőr. 🙂 )

A rádióhoz a német ebay-ról (TNX Vera!) beszerzett telefonkagyló dukál. Meg mikrofon – amely olyan bugyborékoló hangot kelt, mint egy talicska varangy a békanász idején. Ezt félre is tettük, majd ha lesz rá igény, nekiugrunk s jótékony céllal kibelezzük majd összerakjuk.

Az első SSB QSO nem járt nagy sikerrel, mert HA5IT Tomi alig hallott meg. A moduláció, egészen pontosan annak szinte totális hiánya volt a ludas, az ugyanis olyan leheletfinomra sikeredett, mint e lomhalom dizájnja. Hirtelen haragból HA5IKS Pistivel szét is kaptuk s nekieresztettük a bronzkefét az elrevült részeknek. A dörzsike a tőle elvárt módon csodát tett, s a HF jelek megtáltosodva száguldottak a Seg-15 bendőjébe, ahol a kellő átalakulás után immár minden a legnagyobb rendben ment.

A Seg-15 tehát elnyerte helyét az asztalon, s elkezdtünk vele rádiózni. Ám hamarost szomorúan ráébredtünk, az éterbeli tiprásról szóló korunkban a max tizenöt Watt elégtelen. De mire jó az amatőr leleménye? Például arra, hogy a nyolcszáz Wattos (2 x GI7B) HA0NDT féle maszek végfokot összekötöttük a Seg-15-tel. De mi legyen a vezérléssel? Itt ugyanis nincs PTT kimenet, a “szép” katonai cuccot pedig mégsem akartuk megfurkálni. Leszabtunk tehát egy kellően hosszú kábelt, a végére pedig biggyesztettünk egy műanyag kötődobozt egy háromállású kapcsolóval. (Így legalább csak egyharmad eséllyel maradhat véletlenül adáson a végfok… 🙂 )

Tudjuk, tudjuk, nem egy huszonegyedik századi megoldás, de a szent célra, azaz az örömrádiózásra megteszi. Az egész komplexum ereje persze még így sem haladja meg az általánosan elterjedt százhúsz Wattot, de az éterbe belépőnek már ennyi is elég.

Tegnap aztán élesbe kapcsoltuk a rendszert, s bementünk a dzsumbujba.

Három QSO negyven méteren. Katonai vertikállal, ahogy köll’. Mentségünkre legyen mondva, főleg adminisztrációval foglalkoztunk, így szó szerint csak percek jutottak a rádiózásra – de úgy véljük, ez a három hívójel magáért beszél.

Az pedig már csak hab a tortán, hogy egy agyondolgozott nap után örömmel hajtottuk álomra a fejünket. S tulajdonképpen mi más kell egy amateurtársnak ahhoz, hogy jól érezze magát? Két grúz és egy katari QSO valami lenézett katonai lomhalommal4L1BB és 4L4NW első szóra, A71VV pedig negyedik próbálkozásra.

Zárásként pedig egy kaland: HA5CD Csaba a minap egy remek játékot adott nekünk, amikor felhívta figyelmünket egy fél Wattos (!) jeladóra. Azóta járjunk bárhol is, nem mulasztunk el betekerni 1.998 kHz-re azért, hogy vajon halljuk-e a picike jeleket. Nos, a Seg-15 a rátett negyven méterre méretezett katonai vertikállal esténként rendre és szépen kihozza a morzét az éterzajból. Néha a Katrannal (R-399) is halljuk, de a volt NDK-s lomhalom e téren jobban teljesít. 🙂

Tessenek (a katonai cájgokkal) rádiózni, mert az erősen javítja az ember kedélyállapotát. Akkor is, ha örömmel megyünk dolgozni – s pláne, ha nem.

 

Baráti 73!

 

HA5CBM

Miklós

Military Szakosztály

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.