Folytatódik és egyben zárul HA8BDE Dénes tudástára. Nem győzzük hangsúlyozni, Dénes Om olyat közöl, amelyet korábban ilyen alapossággal magyarul nem szedett össze senki. Persze bizonnyal itt is akadhatnak hiányosságok, s az éles szemű szakik kiszúrhatnak pár apró hibát – ám a lényeg változatlan: a korábban ismertekhez képest mindig igyekszünk többet, frissebbet adni.
Talán nem túlzás azt mondani, klubunk összes tagja hálás azért, hogy az anyag itt, a HA5KDR honlapján látott először napvilágot. S ha már itt tartunk, érdemes a digitális kikötőnkben visszanézni, nem csak a mindig aktuális cikket szondázni. 🙂 Továbbá tetszik vagy sem, de azt is érezzük, a katonai lomhalmokon túl is van ám élet! Tessenek például rádiózni, mert az megnyugtat és nagyságrendekkel olcsóbb, mint a drága vérnyomáscsökkentő vagy egyéb bajokat elhárító dizájndobozos tabletta!
Találkozzunk tehát az éterben – lehetőleg mind több repülős/harckocsis/szárazföldi/hajós military készülékkel! 🙂 😉
A Panzer VI. „Tigris” harckocsi
A Panzer VI. Tiger (Tigris) harckocsinak tekintélyes, külön irodalma van, mely egyrészt a műszaki adatokról, gyártástörténetről, fejlesztésről szól, másrészt a harctéri eseményekről, sikerekről és kudarcokról. A Tigrisnek három változatát gyártották, melyek közül az egyik parancsnoki kivitel volt, „megerősített rádióval”. Ez vélhetően a kilenc-tizennégy harckocsiból álló századok parancsnoki járművét jelentette. Zászlóaljparancsnoki harckocsi már nem az első vonalban harcolt, s mivel a Tigriseket harcszabályzat szerint Pz III. vagy Pz IV. kísérő-harckocsikkal együtt alkalmazták, nem volt szükség a Tigris parancsnoki változatára, hanem megfelelt a Pz III. parancsnoki verziója.
A normál Pz VI. harckocsikat a többi típushoz hasonlóan Fu 2 és Fu 5 rádióval szerelték fel, melynek kezelője a vezető jobb oldalán ülő géppuskás lövész volt. A rádiókat a kocsitest közepén húzódó hajtóműház felett helyezték el, az antennát a kocsitest tetejére, hátul, jobb oldalon a lánctalp fölé szerelték. A Panzer IV. típusoktól kezdve az antenna a torony mögé került, hogy az elfordított toronynak és a lövegcsőnek ne legyen útjában.
A Panzer VI. Tiger antennája a harckocsi jobb oldalán hátul volt elhelyezve
A Tigrisben a rádiós lövész helyétől balra látszanak a rádiók üres tartó keretei
A Panzer IV. osztályig minden harckocsi típusnak megvolt a saját parancsnoki változata, azonban a nehézpáncélosok megjelenésével nyilvánvaló lett, hogy irányítás céljára nem szükséges egy (lomha) nagyon drága nehézpáncélost felhasználni, elegendő egy mozgékony közepes harckocsi.
A tervezők megfelelőnek tartották a Panzer III. típus védettségét és mozgékonyságát, ebből a típusból alakítottak ki parancsnoki harckocsit a nehéz-harckocsi egységek számára. Úgy a Panzer V. (Párduc) mint a Panzer VI. és VI. B (Tigris I. és Tigris II.) egységek parancsnokai Panzer III.-as harckocsiról irányítottak.
Az alegységparancsnoki kocsik viszont megegyeztek a harcoló járművekkel, némi változatosság a rádiókban volt:
A Panzerbefelswagen V. ( Sd.Kfz.267)-et FuG 6 és FuG 8 rádiókkal,
míg a 268-at FuG 6 és FuG 7 rádiókkal látták el.
A Panzer V. (Párduc) parancsnoki harckocsi, három rádiórendszer antennáival
A 267 és 268 típusokat 1941-től a Pz-V. és Pz- VI. harckocsik mellé rendelték.
A parancsnoki harckocsi összekábelezési rajzán látható, hogy a Fu5 rádiót a toronyba telepítették 2 méteres botantennával, a harckocsitestbe pedig egy Fu8 és egy Fu6 rádióállomást helyeztek el. A Fu8-hoz „csillagantennát”, a Fu6-hoz 1,4 méteres botantennát szereltek fel. (A csillagantennának nevezett szerkezet lényegében egy botantenna volt, felül seprű szerű pálcákkal bővítve.) A három készülékhez két távírászt biztosítottak, oly módon, hogy a toronyban a parancsnok és a navigációs tiszt mellett még egy távírászt is elhelyeztek.
FuG 7 harckocsirádió
A FuG-7 állomás parancsnoki harckocsin, húsz Wattos URH (d) adóval és vevővel (42,1-47,8 MHz-ig), 1,4 m vagy két méteres botantennával a légierővel tartotta a kapcsolatot. A hatótávolság menetben ötven kilométerre hízott. Az adót 1936-tól, a vevőt 1939-től a Lorenz AG. gyártotta.
20 W.S.d. UKW adó
Az UKW E.d.1. vevő
FuG 17 harckocsirádió
A FuG-7 állomás kiegészítő tartozéka volt egy FuG-17 rádiótelefon készülék, melynek adója tíz Watt teljesítménnyel sugárzott A2 és A3 telefon üzemmódban, a 42,1-47,9 MHz sávon. A készüléket a Lorenz AG. 1938-tól gyártotta, de 1944-ben a magyar Standard Rt. is gyártani kezdte.
A FuG-17 készülék
A FuG-8 rádióállomás, harminc Wattos KH-RH adóval (1,13-3,00 MHz-ig) és vevővel ellátott készletet jelentett. Antennája 8 méter magas – menetben nem használható – teleszkóp-árboc volt, viszont álló helyzetben félszáz kilométer hatótávot biztosított. A menetben is használható antenna a háború első időszakában ennél a kocsi-típusnál is korlátantenna volt, tíz kilométeres hatótávolsággal.
A német hadsereg jelentős számban alkalmazott páncélautókat felderítési, illetve féllánctalpas páncélozott járműveket tüzérségi célokra. Ezeket Sd.Kfz 221-263-ig számozták. Több típus-családot alakítottak ki: négy és nyolckerekű, valamint féllánctalpas kocsik különböző célú változatait. Valamennyi változatban készítettek rádiós-híradó kocsit, melyeknél nem a fegyverzet volt a meghatározó, hanem a híradó-felszerelés.
Az első négykerekű sorozat Sd.Kfz 221, 222, 223 jelzéssel jelent meg, ezek közül a 223-as volt a rádiós-híradó változat, a jellegzetes tető-korlát antennával. 1944-ig ötszázötven darab készült belőle.
Négykerekűek, középen az Sd.Kfz 223-as
Sd.Kfz. 223 rádiója. Makettinfo, „Lapidus” 8253/8390 közlése
Ez a rádióberendezés az Sd.Kfz. 223-nak még 1936-ban rendszeresített „első generációs” változata, melyet később modernizáltak
Az Sd.Kfz. 223 harcjármű későbbi, modernebb rádióberendezése 1943-tól a Fu-20 rádióállomás lett, mely egy Torn. E.b vevőből és egy harminc Wattos (30W S.a) adóból állt.
Tornister E.b (Berta) vevő, amely 0,1-7,1 MHz-ig működik
30-W-S.a adó
Tornister E.b (Berta) vevő kapcsolási rajza, 4db RV 2 P 800 csővel
Az Sd.Kfz 223 páncélkocsin látható középen egy botantenna alsó része, mely feltételezhetően 6-10 méter magas lehetett és a sivatagban jobb rádiókapcsolatot biztosított, mint a tetőkeret. (Makettinfo)
Sd.Kfz. 232 páncélkocsi
A 230-as típusú nyolckerekű páncélkocsikat általában tüzérségi fegyverzettel látták el, rádiójuk FuG 12 típus és egy Fusprech rádiókészlet.
A típuscsalád 232-es rádiós változatát FuG 11 rádióállomással szerelték fel, mely száz Wattos adóból és Torn. E.b vevőből állt. Az antenna jól láthatóan egy hatalmas tetőrács, vagy más néven tetőkeret.
Az Sd.Kfz 232-nek két botantennás (módosított) változata, modellben FuG 11 (száz Wattos) és Fusprech rádiókkal ellátva
Restaurált Sd.Kfz. 250-es, antenna nélkül
Sd.Kfz 251/3 parancsnoki páncélkocsi állóhelyzetben, magasantennával
Az Sd.Kfz. 250/3 és 251/3 típusjelzésű „Vampir” fedőnevű, féllánctalpas páncélkocsik parancsnoki hírközpont céljára készültek és több rádiórendszerrel rendelkeztek.
Az Sd.Kfz. 250/3 páncélkocsiba a harckocsiknál már említett FuG 8 készletet építettek, mely harminc Wattos adóból és középhullámú Mw.E.c vevőkészülékből állt, ugyancsak botantennával, durván hatszáz méter (?) hatótávolsággal. (A ható-távolságra vonatkozó minden közlést kétkedéssel kell fogadnunk, mert sajtóhibától kezdve a hullámterjedésig sok minden befolyásolja. Egy harminc Wattos adó középhullámon kilométerekre elhallatszik. Itt sajtóhibára gyanakszunk… 🙂 )
A Fu 8 rádióállomás
Az Sd.Kfz. 251/3 IV-be FuG 11 és FuG 12 készülékeket építettek, jelentős teljesítménnyel. A FuG 11-es állomás E.b vevőkészüléket és száz Wattos adót tartalmazott. Az adó frekvenciája 200 kHz-től 1.100 kHz-ig terjedt, antennája tíz méter magas teleszkóp-árboc volt.
A FuG 12-es állomás egy Torn.E.b.o vevőt, egy Mw.E.c vevőt és egy 80-W-S.a adót tartalmazott. Az Mw.E.c vevő 840 kHz-től 3.000 kHz-ig, a nyolcvan Wattos adó 1.120-3000 kHz-ig működött, antennája un. tetőantenna, mely a képeken a harcjármű felett, csövekből összeállítva látható. A tetőantennán kívül még rendszeresítettek hozzá egy 8 méteres antennát is.
A féllánctalpas páncélkocsikat (Sd.Kfz. 250, 251) a FuG 11 és FuG 12 állomásokon kívül felszerelték FuSprech rádiótelefonnal, mely valószínűleg közvetlen közeli beszélgetésekre szolgált, 19,9-21,4 MHz-en.
A Fusprech f készülék (1943)
Fusprech készülék az Sd.Kfz. 250 műszerfalán
Rádiók elhelyezése az Sd.Kfz. 250-ben. Jobbra fent Mw.E.c vevő, alatta 30-W-S.a. adó. Balra fent felszerelt fedőlappal, a Fu-1 (Tornister E.b) vevő látható
Az Sd.Kfz 263 nyolckerekű rádiós páncélkocsi
A 260-as sorozatból a 260-as típust középhullámú rádióval látták el és botantennával sugárzott. A 261-es hosszúhullámú készülékkel és tetőantennával készült. A 263-asról az antenna alapján feltételezzük, hogy nagyteljesítményű, legalább száz Wattos hosszúhullámú rádióval és Fusprech rádiótelefonnal volt felszerelve.
Ez a sorozat itt és most véget ért, de ígérjük, hamarosan újabb rádiós érdekességekkel jelentkezünk!
Baráti 73!
HA8BDE
Dénes
és
HA5CBM
Miklós
Military Szakosztály