Amateurtársunk, HG9IEG Gábor szeretne segítséget nyújtani a távírózás gördülékeny elsajátításához. Készített egy kis videót s egy apró programot. Megengedte, hogy megosszuk munkájának gyümölcsét – melyet ez úton is hálás szívvel köszönünk.
Ma megint egy nagyon jót QSO-ztam. Nemrég hoztam rendbe az állomásom internet kapcsolatát, a régi Windows XP-s soron kívüli 3-as Service pack-jével is több napot bajlódtam. Log vezetőnek a régi gép is megteszi. Már alig vártam, hogy távírón az RH sávokon újra összeköttetéseket csináljak.
Szokásomhoz híven a Logger32-es programba bevezetett Telnet-es protokollú Reversebeacon.net adatait figyeltem. Főleg a Földgömbön megjelenő távoli DX-ekre vadásztam. Tudom, ez nem igazi vadászat, amikor a hűséges gép kutyák felhajtják a ritka állomásokat, én megy csak click, és már ott is vagyok a megfelelő sávon, a végfok utáni ATU kihangolva a tárolt L és C értékekkel. Már csak azt figyelem, hogy az RBN automaták által távírón levett hívójel stimmel-e.
Sorban nagy megelégedésemre csináltam is 3 távoli összeköttetést: K3RA-t Maryland-ből, DU3LA-t Philippinies-ről és JH1GEX-t Japánból.
Valamikor a távíró volt az egyetlen rádióamatőr kommunikációs lehetőség. Majd amikor megjelent a fónia (AM és az SSB), egyesek az öreg rókák közül rosszallóan nézték, de hiszen ez telefon nem is amatőr rádiózás. A fejlődés persze nem állt meg és számtalan új kommunikációs lehetőségel bővült a repertoár. Szinte megszámlálhatatlan digitális amatőr kommunikációs mód van ma használatban. Először jött a jó öreg radioteletype, vagy más néven RTTY. Van aki még hallotta mechanikus készülék zakatolását, lévén korunkban asztali számítógépen fut az is. Aztán jöttek a PSK31, MFSK, PACKET, THROB, OLIVIA, csakhogy megemlítsünk párat a teljesség szüksége nélkül. A digitális kommunikációnak a célja a lehetőleg hibátlan adatátvitel, és különböző zavarási körülmények közt is biztosítható kommunikáció lehetősége. Bár a legtöbb ilyen kommunikáció, beleértve a fóniát is természetesen, sokáig alulmaradt a távíró és a távírász jó füle mellett, ma ez már nem így van. Különösképpen a JT65 és JT9 digitális mód, amiről írni szeretnék, amely még akkor is áthidal két pontot, amikor már füllel nem is érzékelhető a jel.
Nem annyira bonyolult, mint ahogy kinéz – sőt!
Ma kora hajnalban W6S állomást vettem 559-el 7 MHz-en, ahol jóval nagyobb volt a zaj a szokásosnál. A QRZ.COM-on 85 volt az SFI és 3 a K. Az elektromágneses sugárzást segítette a felénk forduló 2671-es sorszámú napfolt is. Ennek erejét az SN = 33 mutatja. Érdekes, hogy ha ugyan az is a napfolt, ami már egyszer felénk fordult, kaphat új sorszámot is. Ezt egy korábbi filmjéből tudtam meg a Napidőjárás jelentő hölgytől.
7,016 MHz-en 1:42 UT-kor csináltam egy QSO-t SV1MF/8-al az IOTA EU-067-es szigetről. Nagyon zajosan jött ő is, de legalább sikerült az összeköttetés, nem úgy mint W6S-el az USA-ból. Többször próbálkoztam, de ő csak az amerikai földrészről jövőket hallotta meg. Szinte mindig vettem a partnereit is a nagy zaj ellenére.
Folytatás
A magyar nyelv rendkívül gazdag. A címben szereplő mondat például többféleképpen is értelmezhető – ám ezúttal a szabályos 🙂 értelmét használjuk. Ez nagyjából-egészében annyit tesz, hogy az engedélyezett tíz Watt alatt maradtunk, s úgy győztük le a képeken látható távolságokat. Itt és most (sajnos) nem lesz semmi military, tisztán polgári dolgokról beszélünk – de kárpótolhat a tudat, hogy hamarosan érkezik az R-30-as cikksorozat folytatása! 🙂 Közbevetőleg jegyezzük meg, ha valaki négy méterre vágyik, nem árt, ha előtte elolvassa múltkori írásunkat: Link A cikk rövidke, hiszen inkább inspirációs célból született, mint műszaki kedvcsinálóként.
Bizony: ezerhatszáz kilométeren fölül hat Wattal!
Méltatlanul elhanyagolt „terület” idehaza a négy méteres amatőrsáv. Talán nem tévedünk nagyot, ha az egész országban másfélszázra tesszük azok számát, akik képesek ott összüzemmódban megszólalni. Mint a múltkori cikkünkben is érzékeltettük, amolyan küldetésnek tekintjük e band népszerűsítését. Nálunk (állítólag) az a legfőbb gond, hogy csekély az információ a kaotikus európai engedélyezési gyakorlatról, így a magyar amateurtársaknak “eleve” nincs is kedvük ide tekerni. Az alábbi kedvcsinálóban megkíséreltük összegyűjteni a legfrissebb adatokat, hogy aki mégis ide vágyik, ne rossz helyen kezdjen CQ-ba. Ha tévedtünk, bátran javíts ki bennünket…
A hagyományőrző határőrökkel minap véget ért nyugati (őrségi) túránk igen remek kikapcsolódást nyújtott. Túl azon, hogy számtalan eredeti gépjárművel jártuk be az egykor szigorúan őrzött zónát, még rengeteget is rádióztunk. Az időjárás kegyes volt hozzánk, mert csak éjjel esett – s akkor ugye vagy aludtunk, vagy a „termes” műhelykocsiból lovagoltuk meg az éter hullámait. Az összeköttetésekről hamarosan „anzixot” küldünk. Az alábbi – lehetőség szerint rövid – képes összefoglaló erősen szubjektív elemeket tartalmaz, ennek megfelelően kéretik olvasni.
Az egész akció a határőrizet megszilárdulásának hetvenedik, a Határőrség Országos Parancsnokságának megalakulásának hatvanadik, és megszűnésének tizedik évfordulója kapcsán szerveződött.
Anga Andris akcióban!
Antennarendszer viharos háttér előtt, kora esti fényekkel (Sopronkövesd)
Jogos kritika ért – írjak mást is, mint militaryt. Engedve a nyomásnak elsőként egy közel harminc esztendős, de a világban helyét a ma is megálló civil masina, a Kenwood TS-790-es készülékének bemutatására vállalkozom. A cájg igen sokat tud – ha másban nem, hát frekvenciában, lévén két métertől huszonhárom centiméterig dolgozik, s ha akad, még ATV modul is csatlakoztatható hozzá. A saját berendezésemet 1999-ben vettem, s bár 1990-ben gyártották, szervizben eddig tudtommal (és a szakember ítélete szerint) csak kétszer járt.
TS-790 kora esti fényben, tetején a 70 MHz-es konverterrel
Az alábbiakban bemutatom a KX3 számítógépes vezérlését és a doublet antennám bevezetését. A dolog nem annyira egyszerű, mert az Elecraft csak makrókat ajánl a távírózáshoz, de a versenyprogramok előre megírt saját makrói ezekkel nem kompatibilisek. Sokáig kerestem a megoldást, de végül azt láttam, hogy csak egy Y kábeles megoldást javasoltak azok, akik pl. az N1MM+ program hatalmas saját makró anyagát változtatás nélkül szeretnék tudni használni.
Lássuk tehát képekben elmesélve, hogyan is működik a békés egymás melletti emberi és gépi billentyűzés:
Folytatás
Az olyan koca távírósok mint én (HA4AA) is sok örömüket lelhetik a 30 méteres sávban. Főleg így napfolt minimum felé közeledve. A Solar Flux Index 74 volt és a K index sem volt túl magas 3→2 május 4-én, ezért biztosra menve 7 MHz-en kezdtem a rádiózást Agárdon. Nem sokkal az után, hogy összeraktam a rádiómat kiszúrtam magamnak egy különleges hívójelet RA36GS-t. A QSO után szokás szerint megnéztem, hogy mit takar ez a GS suffix.
Georgij Szedov Északi-sark kutató volt, a XIX. században született. Aki többet akar megtudni róla, itt megnézheti: https://en.wikipedia.org/wiki/Georgy_Sedov
Maga az állomás Oroszországból szólt, önmagában nem számít DX-nek. Össze kellene gyűjteni több ilyen állomást, és az Északi-sark klub tagjaival is kellene QSO-zni, ha a diplomára hajtanék, de most se versenyezni, sem diplomát gyűjteni nem volt kedvem, csak élvezni akartam az ionoszféra nyújtotta szerényebb lehetőségeket.
Ezután óvatosan feljebb mentem 10 MHz-re, hátha arra is van még élet. Ott CQ-zott DP0GVN 10,120 MHz-en. Ez egy német Antractica kutató állomás hívójele. A Déli-sarkon a saját országra utaló hívójeleket használnak az amatőrök. Ez már igazi DX összeköttetés! 15288 km. A logvezető programom írta ki.
DP0GVN qrz.com-os oldaláról nézzétek meg ezt a QSL lapot. Nagyon komoly kutató központnak látszik, talán ezért is van állandó rádióamatőr állomása:
