Gyűjtői identitásom kialakításában tudtán kívül nagy segítségemre volt boldog emlékű HA5VU Stadler István. Pista Om élete során hatalmas katonai rádiós kollekciót szedett össze, s külön erényének tekintettem, hogy a vasak mellett hangsúlyt helyezett a szakirodalom beszerzésére is. Szüleim mellett ő volt a harmadik, aki nyomatékkal beszélt az alapos (műszaki) könyvtár szükségességéről. Ma is emlékszem, amikor megmutatta egy-egy féltett papírkincsét, a fejemben folyton az járt, erről én eddig nem is tudtam és vajon hogyan, és legfőképpen honnét fogom majd beszerezni? Az említett időszak ugyanis a kilencvenes évek elejére-közepére esett, amikor a világhálót a “paketrádió” jelentette, s az okostelefon még a James Bond filmekben sem tűnt föl…











Legyen, nekiveselkedek.