Mint arról elsőként beszámoltunk (Link) tíz esztendős kényszerű várakozás után a közelmúltban jelent meg HA8QC Wlassits Nándor Rövidhullámok 1934-1945 című remek könyve. Nándi OM hangyaszorgalommal porolta le a magyar rádióamatőr-történet elfeledett lapjait, s olyan honvédségi-civil összefüggésekre mutatott rá, amelyek kutatása nélkül bizonnyal homályban maradnak. Az alábbiakban pár kiegészítő gondolatot fűzünk e pompás kiadványhoz. Tesszük ezt azért, mert jelenlegi ismereteink szerint HAF7G vitéz Silley Antal altábornagy naplóját leszámítva egyetlen darab háború előtti LOG-sem maradt fönt. Igaz, országos érvényű statisztikát egy füzet alapján képtelenség készíteni, de arra mindenképpen jó lesz a munkánk, hogy bizonyos folyamatokat tetten érhessünk. S az is bizton kijelenthető, hogy Nándi alapos és olvasmányos munkája révén messze több lett e magányos log, mint holmi összeköttetések száraz jegyzéke…
Nándi OM könyvéből kiderül, az I. Magyar Testre 1934. május 19-e és június 3-a között került sor a nyolcvan méteres sávban. Az altábornagy logjában HAF7A (báró Neu Sándor Sopron) az első, majd sorban jönnek (némelyek többször is) HAF7H Gáldi Bála (Bp.), HAF8G Demján Sándor (Szeged), HAF0F (VII. számú cserkészkerület, Pécs), HAF1B Csincsák Kálmán (Szeged), HAF0D (IV. számú cserészkerület, Székesfehérvár), HAF4A, Bibó Dénes (Bp.), HAF9CB 101. híradó zászlóalj, bemérő század (Bp., a mai Petőfi laktanya), HAF0C (III. cserkészkerület, Szombathely) HAF3H Csató János (Füzesgyarmat), HAF2D Zombori István (Miskolc), HAF0E (I. számú cserkészkerület, ismeretlen QTH – az “A” volt a főváros), HAF0H (VIII. számú cserkészkerület, Kecskemét) és HAF3VO (nlis). Silley Om ez után már nem vett részt a 3,5 Mc/s-on tartott távíró-távbeszélő versenyben, de az összesen huszonhat QSO tekintélyt parancsoló mennyiség – pláne annak fényében, hogy május 19-e és 22-e között lőtte az összeset.
Nándi könyve szerint a II. Magyar Test-re 1935. május 25-e és június 5-e között kerítettek sort a szervezők. A HAF2MT május 30-án ötven Wattal és nyolcvan méteren egész nap a CQ CQ MMT de HAF2MT jeleket sugározta. Silley nem sokat dolgozott a megmérettetésre kijelölt szegmensben, lévén mindössze három állomás, HAF8G, HAF7I (Bp., Jakabovics Pál) és a 101-es bemérők kerültek a logjába. A test hanyagolásában talán szerepet játszott, hogy beindult a húsz méter, s Antal OM sorban gyártotta az egzotikumokat – így például ZB1I (Málta), FF8MQ (Marokkó), PX1B (Brazília) és W8AZD (USA). Az pedig már csak hab a tortán, hogy ugyan ezen a sávon 9-én SU1RO (Kairó) 10-én pedig J2CN (Nagoya) került a füzetébe. Annak viszont nincs nyoma, hogy HAF2MT-re keretantennás mérést végzett volna.
Külön érdeklődéssel tekintettük föl az 1937-es Magyar DX versenyt, amely május öt hétvégéjén zajlott. Mint Nándi könyvéből kiderül, a külföldi állomások sokat panaszkodtak, hogy alig volt magyar hívójel az éterben. Nos, Silley logja is mindössze egy bejegyzést (DH5CA) tartalmaz az egész hónapra – ám az, hogy ez szimpla vagy verseny QSO volt, nem derül ki. A tábornok az 1938-as áprilisi tavaszi versenyen nem indult – igaz, mentségére legyen mondva, hogy az egyre éleződő európai politikai helyzet okán, s koránt sem mellékesen katonaként akkoriban egészen mással volt már elfoglalva.
Nem tárgyalva minden versenyt ugorjunk előre az időben, s nézzük meg az 1943-as vitéz Hollós Lajos Emlékversenyt. Egyébként fontos közbeszúrni, Silley 1939. június 25-e és 1943. szeptember 22-e között egyetlen amatőr összeköttetést sem létesített, de naplója szerint még megfigyelést sem végzett. Ez persze bizonyos szempontból érthető, hiszen katonaként más dolga is akadt gazdagon ám mindjárt más a gyermek fekvése, ha tudjuk, hogy iratai között fennmaradtak az általános adástilalom alóli mentességet igazoló iratok. (A legkésőbbi ilyen, ismert s e sorok szerzőjének birtokában lévő dokumentum egyébként HA8T Palásthy László I. osztályú amatőrnek (Kőszeg, honvédségi alreáliskola) lett kiállítva 1944. júniusában. S valljuk meg őszintén, akkor és ott egy efféle jóváhagyás eléggé nagy kegynek számított…)
Az 1943-as őszi szezon egyébként végtelen és válasz nélkül maradt CQ-kal indult 3,5 és 1,7 Mc/s-on, majd novemberben megtelt a sáv magyarokkal. Silley negyven összeköttetést létesített távíróban az előbb említett szegmensben, ahol az első találat, azaz HA5AC rögvest felvet egy kérdést. Jelesül azt, hogy ilyen hívójel nincs az hajdani nyilvántartásban, annak ellenére sem, hogy a kezelő neve, Kovács Tibor ott szerepel a logban. Ne feledjük, dúlt a háború, a Dontól már visszafelé jöttünk s túl jártunk a kurszki ütközeten is – nos, ebben a helyzetben ép eszű ember nem akart kalózkodni, így vagy valami rejtett állomással szembesültünk, vagy Silley tévedett. Akad persze katonai rádió is a listán, így HA9YC és HA9CL – ugyanakkor mind az “X” (amatőrfedésben dolgozó rádiófigyelők) mind a “W” (csendőr rádiónyomozó) kiterjesztéseket is hiába keressük a versenyen. Ismerve a kor viszonyait a negyven QSO egy jó közepes teljesítménynek mondható, így bátran kijelenthető, reprezentálja a résztvevőket.
Silley Antal altábornagy 1932. július 29-én nyitott füzetébe az utolsó ismert összeköttetését 1943. november 28-án jegyezte le HA3T Pankotay Ferenc (Bp.) személyében. Az altábornagy összesen 1.968 QSO-t létesített.
Mára ennyire futotta, ha kérdésed van, tedd föl – akár itt, nyilvánosan, akár a szokott módon privátban.
Baráti 73!
HA5CBM
Miklós
Military Szakosztály
Köszönöm,Miklós,ismét egy tanulságos történet!
NÁNDIT IS ISMEREM SZEMÉLYESEN!
Üdv:
Karesz
Szervusz Karesz!
Köszönöm. Hamarosan jön a folytatás… 😉
73!
Miklós