Az ember olykor csalódik. Ez nem üdvös állapot, hisz szomorúsággal jár – ám ha az egyén hajlandó felülemelkedni a saját bánatán könnyedén rájöhet, hogy a csalódás egyben lehetőség is. Megmutatja, mit és hol rontottunk el, s ebből tanulni lehet. Nekünk a russian good digital morning nem jött be – de nem a HTG-1-es műszaki hibája, hanem az egyszerű érdektelenség okán. Jelesül arról van szó, hogy a megadott időben az amateurtársak kilencvennyolc százaléka RTTY-ban nyomult, míg a maradék két százalék az MT63-at és az Oliviát részesítette előnyben. FeldHell tehát nem volt, de mi így is kiválóan éreztük magunkat, amelyről Andrea, klubtársunk – egyben kisleányom – vágott össze egy remek filmet. (Lásd a cikkben.)
Munkában a hajnali műszak – jobbról-balra HA5DON, HA5IKS és HA5CBM
![20160726_211555 [160925]](https://www.ha5kdr.hu/uploads/2016/07/20160726_211555-160925-1024x576.jpg)
eredményeket érnek el. Azt is lehetne mérni, hogy a klubtagoknak hányféle rádiós diplomájuk van. Lehetne figyelni, hogy hányféle sikeres konstrukciót, rendszert hoznak létre, üzemeltetnek.
Mindent figyelmesen nézegetett, látszott rajta, hogy először jár a HA5KDR QTH-ján. Először azt hittem, hogy egy új amatőr, vagy amatőr jelölt jelentkezett, de amikor közelebb értem hozzá, megláttam a kitűzőjét 9H5DX. Azonnal be is mutatkoztunk egymásnak. Ezután sorban kezet rázott a kertben tevékenykedőkkel, majd bent a klubszobában is mindenkivel.