
Osztálytalálkozót szerveztünk a háború előtti magyar katonai rádióknak a minap Zuglóban. Az esemény a felek kölcsönös megelégedésére zajlott, olyannyira, hogy a lomhalmok a bendőjüket is hajlandóak voltak megmutatni a nagyközönségnek… (Képriport jön némi szöveggel.) Akit pedig bővebben és mélyebben is érdekelnek a katonai éterszondázók- és szennyezők, az HAmatőr fórum ezen rovatában tehet föl mindenféle kérdéseket – illetve rákereshet a témára hazánk legnagyobb és legösszetettebb gyűjtői oldalán, a Roncskutatáson is.
Rozsdás barátunk és nagyra becsült ápolttársunk tavaly ősszel készített egy táblázatot, amelyben megkísérelte összefoglalni, mennyi háború előtti hazai gyártású katonai rádió maradhatott korunkra. A leltár természetesen a vélemezett darabokat is tartalmazta, de így sem nagyon haladta meg a százas mutatót. S ez igazán szomorú, hiszen mindösszesen úgy tizen-párezer példány készült belőlük. Magyarán kifejezve a pusztítás szinte totálisnak nevezhető, lévén kevesebb, mint egy százalék őrződött meg korunkra.
Ezért mondjuk folyton azt, hogy minden, újonnan előkerült példány a reveláció erejével hat, s úgy kell vigyázni rá, mint a szemünk világára.
A készülék tizenkét Voltos betápja. Fontos megjegyezni, hogy a csatlakozáshoz “negatív banándugók” kellenek, s a felső átmérője nem azonos az alsóéval. Mi ezt a laktanyában a HTG-1 esetében úgy oldottuk meg, hogy HA5IKS Pistivel egy lengőaljzatot egyszerűen felfúrtuk.
A jelenleg ismert készülékekből sajnos sok esetben hiányzik a kihúzható lámpa. A mi esetünkben szerencsére mind a kettőben benne van. A fotó jobb szélén az éles szeműek felfedezhetnek egy ábrát: mint látható, a Zoli által restaurált lomhalomba kívülről megy be az anódfesz. Nem eredeti, de jobb, mint az echte 12/250 Voltos vibrátoros tápegység. (Lásd majd lent.)
A skála nem a szokott MHz-ben vagy kHz-ben, hanem folyószámokban van kalibrálva. Nem egy leányálom, de régen még rosszabb volt. Számos visszaemlékezés szól arról, hogy a szövetségesekkel történő hadi híradást milyen nagy mértékben nehezítette ez a magyar sajátosság.
A közelmúltban többször is bemutatott külső “D” raktárban idén év elején találtunk egy tekintélyes faládát, púpig pakolva mindenféle katonai rádiókról leszerelt feliratokkal. A rétegződés jó eséllyel a háború után kezdődött, majd a nyolcvanas évek vége felé zárulhatott le. Szó szerint mint a sütemény ostyaszeletei hevertek egymáson a míves alulapok – s többek közt az itt látható jegyek is voltak köztük. Jobb bele sem gondolni, mi minden lett az enyészet martaléka. Természetesen amit lehetett, elhoztunk e kincsesládából…
Folyószámok átszámítása. Külön felhívnánk a figyelmet a restaurálás rendkívül precíz kivitelére!
Ez a felirat szerintünk nem igényel bővebb magyarázatot. Érdemes megnézni a kép bal szélén a pirossal keretezett úgynevezett elveszíthetetlen csavar környezetének gondos helyreállítását
Ha a rádiót kihúzzuk a tokjából, akkor ilyen belvilág köszönt vissza ránk. Balra, a nagyobb rekeszben kap helyet maga a vevő, míg a jobban a 12/250 Voltos inverter.
Maga a vevőkészülék valahogy ilyen formán mutat
Zoli arra is figyelt, hogy a tartalék izzókészletet tartalmazó papírzacskót ügyesen elrejtse az alkatrészek között…
A fenti fényrajzon a 12/250 Voltos inverter csatlakozó pontja látható. Mint fentebb is mondtuk, a leginkább egy téglányra hajazó elektromos eszközt a rádió házában jobbra lévő kisebb rekeszben kell elhelyezni. A rugalmasan kiképzett konnektorokon a földet, a külső tizenkét Voltot és a kétszázötvenes anódot vezetjük be- illetve ki.
A rekeszen belül ezek a rugók biztosítják a hibamentes kontaktusokat. Alant az inverter kapcsolási rajza, illetve doboza látható zárva és nyitva.
Természetesen jogos lehet lassan a kérdés, mit tud valójában ez a masinéria? Hol megy meg ilyenek? Hát, tisztelettel itt meg itt, sőt emitt is írtunk erről az izgalmas készülékcsaládról. Ez meg egy külön kész regény…
A fenti fotón egy eredeti fedél szemlélhető. (Figyelem: ez nem Zolitól jött, hanem a másik R/7b-hez tartozik, pusztán a fotók és a komplettírozás végett került ide.) Mint látható, színében még véletlenül sem hasonlít a restaurált példányhoz. Mentségére legyen mondva (Zolinak és a fedélnek egyként), hogy ezt valaki valamikor átfestette. Vagy csak újra. De ez sem biztos. Mert valójában a restaurálatlan rádióhoz sem hasonlít. Szóval ez egy kész, zavarba ejtő rejtély. Vagy mégsem?
A fedél belseje. Itt nem úgy tűnik, mint amit átmázoltak. Ezért mondjuk, hogy nagy titok ez. A lenti kép talán még érzékletesebbé teszi, hogy miről beszélünk éppen…
Az ördög a részletekben lakik. Ez a fedelet rögzítő csat – hát nem gyönyörű?
Akár csak a háttámla, melyben még érezni a friss bőr illatát…
És akkor ugorjunk a viseletes lomhalomra.
Ahogy a nyitóképen is szemlélhető, jelenleg két, nem egészen egyforma R/7 (ami R/4 is egyben – de erről majd másutt, máskor) áll a polcon. Ez az alsó példány, s még nem lett nekieresztve a restaurátori jómunkásembör’. Itt persze joggal vetődik föl ismét a kérdés: fessük vagy sem? E sorok írója szíve szerint így hagyná, ahogy van, de a felújított R/3 és R/4 (ami ugye R/7 is!) birtokában már kissé billeg a lécz’.
Majd eldönti az idő, na. Mert ha egyszer valaha hadijátékra kell, akkor a kopott szebb, ha meg kiállítani, akkor kérdés nélkül a patika a Katika.
Itt azért vannak némi hiányosságok. Tesszük hozzá azon nyomban: sajnos. Viszont ennek megvan a füle, amit a másikra még rá kell majd varázsolni.
Kicsit kopott, tsöppet’ vén – de legalább nincs rajta hitel és saját. Persze tudjuk, ezzel még foglalkozni kell, de ahogy a német ápolttársak az efféle cuccokra mondják: raritét’! No meg: vunderbar!
No, de haladjunk-haladjunk, mert múlnak az értékes percek, oszt’ szívbajt kapnak az olvasók, hogy sose érünk az anyag végére, s így nem jut idő másra. Például rádiózni a kedvenc lomhalmunkkal.
Nos, az R/7b inverterének a helyére nem lehet betenni a 12/250 Voltos komplexumot, mert azt szorgos kezek fixen beépítették a rádióba. (Magyarán nem marad rá hely.) Ilyet eddig még nem láttunk, de minden esetre a két trafós megoldás messze csendesebbnek ígérkezik, mint a mechanikus búgató. (Ígérjük, ha eljő a viseletesebb cucc beüzemelésének ideje, azonnal jelkezünk egy bővebb, képekkel-videókkal ellátott cikkel.)
A rádió belseje meglepően jó állapotban van, s bár ennek a hátpárnája hiányzik, de ez legyen a legnagyobb bajunk.
Zárásként pedig nézzük meg őket újra együtt!
Mára ennyi fért bele, de ígérjük, hamarosan befutunk az újabb érdekességekkel.
73!
HA5CBM Miklós
Military Szakosztály
NAGYON JÓ VOLT AZ ISMERTETÉS!!
Szia Zoli!
Köszönöm! De azért a restaurálás jobban sikerült.
73!
Miklós
Köszönöm, Miki.
Már csak azt áruljátok el, mi a különbség R/7a és b között.
De jó napotok lehetett…