Osztálytalálkozó

Osztálytalálkozót szerveztünk a háború előtti magyar katonai rádióknak a minap Zuglóban. Az esemény a felek kölcsönös megelégedésére zajlott, olyannyira, hogy a lomhalmok a bendőjüket is hajlandóak voltak megmutatni a nagyközönségnek… (Képriport jön némi szöveggel.) Akit pedig bővebben és mélyebben is érdekelnek a katonai éterszondázók- és szennyezők, az HAmatőr fórum ezen rovatában tehet föl mindenféle kérdéseket – illetve rákereshet a témára hazánk legnagyobb és legösszetettebb gyűjtői oldalán, a Roncskutatáson is.

Rozsdás barátunk és nagyra becsült ápolttársunk tavaly ősszel készített egy táblázatot, amelyben megkísérelte összefoglalni, mennyi háború előtti hazai gyártású katonai rádió maradhatott korunkra. A leltár természetesen a vélemezett darabokat is tartalmazta, de így sem nagyon haladta meg a százas mutatót. S ez igazán szomorú, hiszen mindösszesen úgy tizen-párezer példány készült belőlük. Magyarán kifejezve a pusztítás szinte totálisnak nevezhető, lévén kevesebb, mint egy százalék őrződött meg korunkra.

Ezért mondjuk folyton azt, hogy minden, újonnan előkerült példány a reveláció erejével hat, s úgy kell vigyázni rá, mint a szemünk világára.

A készülék tizenkét Voltos betápja. Fontos megjegyezni, hogy a csatlakozáshoz “negatív banándugók” kellenek, s a felső átmérője nem azonos az alsóéval. Mi ezt a laktanyában a HTG-1 esetében úgy oldottuk meg, hogy HA5IKS Pistivel egy lengőaljzatot egyszerűen felfúrtuk.

A jelenleg ismert készülékekből sajnos sok esetben hiányzik a kihúzható lámpa. A mi esetünkben szerencsére mind a kettőben benne van. A fotó jobb szélén az éles szeműek felfedezhetnek egy ábrát: mint látható, a Zoli által restaurált lomhalomba kívülről megy be az anódfesz. Nem eredeti, de jobb, mint az echte 12/250 Voltos vibrátoros tápegység. (Lásd majd lent.)

A skála nem a szokott MHz-ben vagy kHz-ben, hanem folyószámokban van kalibrálva. Nem egy leányálom, de régen még rosszabb volt. Számos visszaemlékezés szól arról, hogy a szövetségesekkel történő hadi híradást milyen nagy mértékben nehezítette ez a magyar sajátosság.

A közelmúltban többször is bemutatott külső “D” raktárban idén év elején találtunk egy tekintélyes faládát, púpig pakolva mindenféle katonai rádiókról leszerelt feliratokkal. A rétegződés jó eséllyel a háború után kezdődött, majd a nyolcvanas évek vége felé zárulhatott le. Szó szerint mint a sütemény ostyaszeletei hevertek egymáson a míves alulapok – s többek közt az itt látható jegyek is voltak köztük. Jobb bele sem gondolni, mi minden lett az enyészet martaléka. Természetesen amit lehetett, elhoztunk e kincsesládából…

Folyószámok átszámítása. Külön felhívnánk a figyelmet a restaurálás rendkívül precíz kivitelére!

Ez a felirat szerintünk nem igényel bővebb magyarázatot. Érdemes megnézni a kép bal szélén a pirossal keretezett úgynevezett elveszíthetetlen csavar környezetének gondos helyreállítását

Ha a rádiót kihúzzuk a tokjából, akkor ilyen belvilág köszönt vissza ránk. Balra, a nagyobb rekeszben kap helyet maga a vevő, míg a jobban a 12/250 Voltos inverter.

Maga a vevőkészülék valahogy ilyen formán mutat

Zoli arra is figyelt, hogy a tartalék izzókészletet tartalmazó papírzacskót ügyesen elrejtse az alkatrészek között…

A fenti fényrajzon a 12/250 Voltos inverter csatlakozó pontja látható. Mint fentebb is mondtuk, a leginkább egy téglányra hajazó elektromos eszközt a rádió házában jobbra lévő kisebb rekeszben kell elhelyezni. A rugalmasan kiképzett konnektorokon a földet, a külső tizenkét Voltot és a kétszázötvenes anódot vezetjük be- illetve ki.

A rekeszen belül ezek a rugók biztosítják a hibamentes kontaktusokat. Alant az inverter kapcsolási rajza, illetve doboza látható zárva és nyitva.

Természetesen jogos lehet lassan a kérdés, mit tud valójában ez a masinéria? Hol megy meg ilyenek? Hát, tisztelettel itt meg itt, sőt emitt is írtunk erről az izgalmas készülékcsaládról. Ez meg egy külön kész regény…

A fenti fotón egy eredeti fedél szemlélhető. (Figyelem: ez nem Zolitól jött, hanem a másik R/7b-hez tartozik, pusztán a fotók és a komplettírozás végett került ide.) Mint látható, színében még véletlenül sem hasonlít a restaurált példányhoz. Mentségére legyen mondva (Zolinak és a fedélnek egyként), hogy ezt valaki valamikor átfestette. Vagy csak újra. De ez sem biztos. 🙂 Mert valójában a restaurálatlan rádióhoz sem hasonlít. Szóval ez egy kész, zavarba ejtő rejtély. Vagy mégsem? 🙂

A fedél belseje. Itt nem úgy tűnik, mint amit átmázoltak. Ezért mondjuk, hogy nagy titok ez. A lenti kép talán még érzékletesebbé teszi, hogy miről beszélünk éppen…

Az ördög a részletekben lakik. Ez a fedelet rögzítő csat – hát nem gyönyörű?

Akár csak a háttámla, melyben még érezni a friss bőr illatát…

És akkor ugorjunk a viseletes lomhalomra.

Ahogy a nyitóképen is szemlélhető, jelenleg két, nem egészen egyforma R/7 (ami R/4 is egyben – de erről majd másutt, máskor) áll a polcon. Ez az alsó példány, s még nem lett nekieresztve a restaurátori jómunkásembör’. Itt persze joggal vetődik föl ismét a kérdés: fessük vagy sem? E sorok írója szíve szerint így hagyná, ahogy van, de a felújított R/3 és R/4 (ami ugye R/7 is!) birtokában már kissé billeg a lécz’.

Majd eldönti az idő, na. Mert ha egyszer valaha hadijátékra kell, akkor a kopott szebb, ha meg kiállítani, akkor kérdés nélkül a patika a Katika.

Itt azért vannak némi hiányosságok. Tesszük hozzá azon nyomban: sajnos. Viszont ennek megvan a füle, amit a másikra még rá kell majd varázsolni.

Kicsit kopott, tsöppet’ vén – de legalább nincs rajta hitel és saját. 🙂 Persze tudjuk, ezzel még foglalkozni kell, de ahogy a német ápolttársak az efféle cuccokra mondják: raritét’! No meg: vunderbar! 🙂

No, de haladjunk-haladjunk, mert múlnak az értékes percek, oszt’ szívbajt kapnak az olvasók, hogy sose érünk az anyag végére, s így nem jut idő másra. Például rádiózni a kedvenc lomhalmunkkal.

Nos, az R/7b inverterének a helyére nem lehet betenni a 12/250 Voltos komplexumot, mert azt szorgos kezek fixen beépítették a rádióba. (Magyarán nem marad rá hely.) Ilyet eddig még nem láttunk, de minden esetre a két trafós megoldás messze csendesebbnek ígérkezik, mint a mechanikus búgató. (Ígérjük, ha eljő a viseletesebb cucc beüzemelésének ideje, azonnal jelkezünk egy bővebb, képekkel-videókkal ellátott cikkel.)

A rádió belseje meglepően jó állapotban van, s bár ennek a hátpárnája hiányzik, de ez legyen a legnagyobb bajunk.

Zárásként pedig nézzük meg őket újra együtt! 🙂

Mára ennyi fért bele, de ígérjük, hamarosan befutunk az újabb érdekességekkel.

73!

HA5CBM Miklós

Military Szakosztály