A barátság egyik legbiztosabb alapja a vidámság. Ha sok, egymást tisztelő kellemes ember kis helyre bezsúfolódva is képes jól érezni magát, akkor ott nagy hiba már nem lehet. Ha ezen túl még működő, kellemetes kinézetű katonai rádiók is akadnak szép számmal ama helyiségben, akkor meg pláne nem lehet senkinek oka panaszra! 🙂
Ez a beírás mindennél jobban visszaadja a lényeget. Az öt fős QSO-ban tényleg nincs semmi vicc – sőt, ez jelzi igazán élesen, hogy mi valóban egy, a másik értékeit és bogarait őszintén tisztelő, összetartó csapat vagyunk.
Hol is kezdjük?
Na! Talán ez megfelelő lesz.
A hazai rézdöngölők döntő hányada egy-kétszáz Wattos teljesítménnyel dolgozik az éterben. Ugyan nekünk is van kint, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiáján egy HA0NDT Gábor által készített nyolcszáz Wattos végfokozatunk, de eleddig vajmi ritkán kapcsoltuk be. Vagy ha mégis, háromszáznál feljebb sose mentünk. (Na jó, becsszóra csak egyszer, de amikor az ÜTI jelezte, hogy a tévéből és a mosogatóból is mi szólunk, akkor a kísérlet során levettük a póvert’ hétszázötven Wattra. Hiába, no, nem szabad túlzásokba esni, mert az embert megüti – na nem a guta – hanem a nagyfesz. És akkor leshet, mint mozi a Roziban – vagy fordítva?)
Leginkább nagy kedvencünk, a Hellschreiber jelei dübörögtek át a szerkezeten – de aztán tavaly télen a masina úgy döntött, kalap-kabát, ennyi volt, s kitikkadt, mint ama partra vetett potyka.
Mivel másokhoz hasonlóan mi sem szeretjük a döglött lomokat gyűjteni-tárolgatni, pláne pátyolgatni, úgy határoztunk, hogy felvesszük a kapcsolatot a készítővel, s tőle kérünk tanácsot a “hogyan s merre tovább” tekintetében. Az amateurtárs hamarosan meg is lett, váltottunk is jó sok hasznos levelet, de aztán e sorok íróját elsodorta “a zélet”, s elveszett a fonál. (Ariadné és egyéb zamatos ókori bűncselekmények – ugye megvannak még? 🙂 )
Na szóval, kihullott a pamutszál a kezünkből – egészen tegnapig, amikor is meglett, így jelentősen megugrott az egy négyzetméterre jutó ápoltakat detektáló műszer (röviden: ápoltmérő) mutatója a szentendrei ojjektumban’. Ami nem is csoda, hiszen HA8BIT Peti, HA5IKS Pisti, HG6PTZ Tomi és HA5SPA Péter (plusz e sorok lejegyzője) személyében több száz kilogramm nehezedett a tetőtérben elhelyezett finom érzékelőkre.
Közbevetve érdemes leírni, az utánégető pusztulatának jellegzetességei és kísérőjelenségei alapján HA0NDT Gabi azt javasolta, első nekifutásra a két darab GI-7b csövet cseréljük ki, s ha úgy sem jutunk eredményre, következhetnek a többi alkatrészek. Őszintén bevalljuk, ennek a munkának nem igen akartunk nekifogni egyedül – még olyformán sem, hogy előtte már vagy egy hónapja kihúztuk a cájgot a kettőharmincból… Mert ugye a technika (e)ördöge nem alszik és hasonló “ippppari böltsességek”…
Aztán ugye megjelentek kedves klubtársaink, s a vidámság mellett a munkakedv is felső fokra hágott. Aminek szép példája a fenti fényrajz is, melyen HA8BIT Peti pocakja tűnik tova, miután HG6PTZ Tomi a digitális programsorokba történt WiFi-s beavatkozással visszavett a “körívből”.
Klubtársakért szinte bármit! 🙂
Bal szélen HA5SPA Péter áll ugrásra készen, ha a nagyfesz ne adj Isten kiugrana a dobozból, és veszélyeztetné a háttal álló HA5CBM Mikit.
A fenti fényrajzon HA5IKS Pisti bűvöli a csavart. Majd mint nemsokára alant látható, a végcsöveket nagyon precízen szerelték a helyükre. Nekünk természetesen akadt két tartalék ubis – akarjuk mondani porcelánüvegünk, de mivel Gabi anno átfúrta a hűtőbordát, ezért úgy döntöttünk, mi nem molyolunk a lyukkészítéssel, hanem szimplán “by force” lecsavarjuk az aknagránátra hajazó alkatrészek tetejét, s azt átrakjuk az újra.
Hát, ja. Ahogy mi azt elképzeltük. Végül aztán persze sikerrel jártunk, de ehhez nem kis részben HA5IKS Pisti repülőgépeken edzett keze kellett. 🙂
És akkor következzék egy sorozat a végfokozat belvilágáról. Nincs mese: ez valóban dicséretre méltóan szép munka!
Miközben ezek az események zajlottak, HG6PTZ Tominak még arra is jutott ideje, hogy felmérje az állomás antennaparkját. Ezt ugyan HA8HL Lajos már korábban elvégezte, de egy összehasonlítás azért sohasem árt. A legjobban egyébként a százhatvan méterre alkotott, inverted-V-ben kifüggesztett félhullámú dipólon lepődtünk meg, lévén azt tényleg csak és kizárólag papír-ceruza alapon hoztuk létre egy 3,5 MHz-es sérült dipól megtoldásával. Mind az impedancia, mind az állóhullám-arány, mind az egyéb karakterisztikák egészen jól mutattak. Hiába no, a Karl Rothammel Antennakönyvében leírt igazságokat eléggé nehézkes meghaladni. 🙂
Persze azért akadtak némi gondok – jelesül arra gondolunk, hogy a százhatvanas dipólus nem holmi hagyományos csatlakozóban végződik, hanem a koax hideg-meleg ere ki van vezetve s úgy szorítjuk rá a hadsereg igáslova, azaz az R-130M hangolójának nyomósarui alá. (E remek magyar gyártású rádióról egyébként nem csak a fenti linken, hanem például itt is értekeztünk. És ez volt az a lom, amivel a pinceajtóból dolgoztunk… 🙂 )
Na, de kanyarodjunk rá e rendkívül hosszú, nehéz – de mégis működő furmányos fordítóra. A hetvenöt Ohmos kábel egyik vége (hideg/meleg erek) egy-egy krakagyil-csipeszben végződnek, a másik végén pedig egy orosz hetvenötös úgynevezett “N”-dugó van. Ez egy “orosz N” alj / “orosz N” alj fordítóba lett téve, majd egy “orosz hetvenöt Ohmos N” / ötven Ohmos polgári (végre valami értelmezhető!!!) N fordító következett. Innen pedig már gyermekjáték az egész! N dugó – a kijárat meg SMA.
Ugye milyen egyszerű?
Tomi persze az egész halmazt szépen kompenzálta szoftveresen, majd beröffenhetett a várva várt mérés. Ami pedig kiderült (a százhatvanas dipólról), azt fentebb már lejegyeztük. A többit meg majd nemsokára…
Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy
a., így nem (!) lehet mérni
b., pocsék volt a koncepció
c., mit képzelünk ezzel a sok ruszki katonai fordítóval
d., és így tovább le egészen a “mindent véglegesen eldöntő tudományos értekezések” világáig…
…viszont nekünk “csak” erre a kőkori és “nevetséges” műszaki színvonalra fussa. És ezzel is egészen jól és vidáman elvagyunk, ez a nagy helyzet. 🙂
Miközben dübörgött a munka, azért arra is jutott idő, hogy a HA5SPA Péter által a laktanyába rendszeresen behozott ízletes pogácsákat elmajszoljuk a tetőn. Ahol amúgy – mi ahogy HA5IKS Pisti képén kellő módon szemlélhető – efféle időjárási és természeti jelenségek fogadják az egyszeri ápoltat napnyugta idején.
No, de térjünk csak vissza a végfokozatra, hiszen már ide halljuk, amint a lelkes olvasótábor nagy hangon és totál joggal követeli a Wattokat! 🙂
Hát, rajtunk ne múljék, íme a beszámoló. Bekapcsoltuk a masinát, majd az ötletesen kialakított koaxiális mátrix segítségével az utánégetőbe kanalizáltuk az R-134-es jelét. (Melyről azért több helyen is írtunk.) A FeldHell jelek előállítására a legautentikusabb eszközt, azaz az ápoltak egyik nagy kedvencét, a többször is bemutatott HTG-1-es berendezést használtuk.
És akkor most jön képbe újra a klubra oly jellemző kollektivizmus. Az, aminek képi megnyilvánulása rögtön elsőként látható e cikk élén – azaz az öt fővel kivitelezett QSO. HA5SPA Péter végfokot és R-134-et hangolt, HA5IKS Pisti – a frissen behelyezett GI-7B-k miatt – folyamatosan ellenőrizte a végfokozat mutatóit, HA8BIT Peti diktálta a lap-topról az aktuális adatokat, HG6PTZ Tomi közösen kapcsolgatta adásra és vételre a végfokozatot és az R-134-et HA5CBM Miki pedig nyomkodta a HTG-1-es billentyűzetét.
A szánk közben a fülig ért, nagyokat kacagtunk és őszintén bevallottuk magunknak, ilyen kiválóan tényleg rég szórakoztunk!
Koránt sem mellékesen meg az ilyen és ehhez hasonló, mások által esetleg (jogtalanul) lenézett akciók kovácsolják egybe a közösségünket.
És akkor lássuk fényrajzok formájában, miként született az összeköttetés.
Ezen a frekin üzemelt az R-134-es csodamasinéria…
Így jött UA6AVA Yuri a KN96DQ kockából. Persze joggal vetődik föl a kérdés, miért PC-re írjuk ki a FeldHell jeleket. A válasz prózai: amikor a HTG-1-et aktívan használták, akkor mind a zavar, mind a tiprás kisebb volt, mint ma. Ám mivel ez az 1952-es gyártású mátrixnyomtató kilencszáz Herzen karattyol, az R-134 meg egy kHz-én léptethető, könnyedén belátható, hogy ha az ellenállomás nem a mi frekvenciánkon felel (illetve ha valaki közvetlenül mellettünk kezd adni), akkor a papíron a szöveg vagy ferde, vagy olvashatatlan lesz. (Mondjuk Yuri jeleit azért úgy-ahogy kiírta a gép.)
Tomi jobb és bal keze a PTT vezérlésen, Miki meg billegtet.
Log-ba került minden, ahogy köll! Ja, és a lényeg: háromszázhatvan Wattnál nem tekertük feljebb a gombokat, de szerintünk ez bőven elég így is. A nyolcszáz meg marad a vészhelyzetre. És akad pluszban egy rejtett kapcsolónk is, amivel – de azt már inkább tényleg hagyjuk… 🙂
Rádiózzatok Ti is, ha lehet csapatban. Az sem baj, ha a technikád kövület -ezt egyrészt úgysem tudják a többiek, másrészt meg ugyan “ki” és “miféle” jogon-alapon szólhatja le azt, ami a tiéd?
A hited a sajátod, akárcsak a hobbid. Ha nem fussa drága cuccra, hát kérd meg a barátaidat, kattingassák ők a PTT-t a PC helyett… 🙂
Mára ennyire futotta, de hamarosan befutunk az újabb érdekességekkel!
73!
a HA5KDR kollektívája