Az utóbbi időben sokan kérdezték, mi a helyzet a klub által üzemeltetett SSTV átjátszókkal kapcsolatban. Alább tömören leírjuk, mi érhető el mostanság az éterben itthon ebben a csodálatos üzemmódban…
Lássuk talán elsőnek azt, amit korábban írtunk e témában. Nem ismételvén magunkat a lényeg itt olvasható. Azaz ma két FM SSTV átjátszónk van. Volt persze korábban több efféle eszköze és egy jeladója is a klubnak, de ezek már nem működnek. Anno üzemelt egy-egy tíz méteren és ötven MHz-en (sőt, kísérletileg négy méteren is pár hónapig) – továbbá akadt Szentendrén, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiáján is egy hetven centiméteren kerregő jeladó berendezés. Utóbbi folyton a tájat figyelte majd pár percenként lőtt egy képet és azt Martin-1-ben szétterítette az éterbe.
Vegyük először a ripítereket’.
Hiszen jogos a kérdés, miért nincs most hat és tíz méteren dolgozó képátjátszó? A válasz összetett. Egyrészt alig-alig használták: míg a két méteres berendezésen még ma is átmegy évente ezer-ezerkétszáz fotó, addig a tíz és hat méteres cájgon együtt egész fennállásuk alatt nem futott le több két-háromszáz darabnál. S ezek java része is három-öt emberhez volt köthető. Másrészt bár a cucc műszakilag a faék kategóriát súrolja, mégiscsak volt egy (összességében) erős költsége a történetnek. Fontos közbevetni itt nem kizárólag a hagyományos PC által óránként felzabált ötven-nyolcvan Wattnyi villanyra – bár az sem olcsó történet – hanem magára a vasra, a rádióra és a hozzá tartozó antennára, kábelre utalunk, amelyet valahonnét elő kellett teremteni. Mert az egy dolog, hogy a 155 MHz-es lap-topon is elfut az MMSSTV, de átjátszónak az azért már csöppet gyenge…
A téma hat és tíz méteren tehát a szimpla érdektelenségbe fulladt.
A laktanyai kísérleti jeladó valami hasonló utat járt be: a kezdeti seregnyi lelkes visszajelzést követően két hónap után már semmiféle infó nem jött róla. Se pro – s kontra. Aztán úgy másfél évi munka után egy viharos-villámos nyári estén lelőttük az egészet – majd kíváncsian vártuk, ki és mikor veszi észre a hiányát.
Majd két évig a kutya sem kereste.
Félre ne értsük egymást, ez nem holmi szemrehányó szomorka – hanem a mezei’ és rendkívül szomorú valóság. 🙁
Korunkban tehát két hazai FM SSTV átjátszó dolgozik. A népszerűbb a két méteres, talán azért is, mert messzebbről, külhoni amateurtársak részéről is elérhető – de a hetven centiméteresen is van élet.
Jelenleg nem tervezzük, hogy visszakapcsoljuk a hat és tíz méteres cuccot valamint a jeladót – viszont az esetleg elképzelhető, hogy a JN97FQ-ban lévő rádiónak csinálunk egy tíz méteres ágat. (Ehhez mondjuk kell egy antenna is, de talán az megoldható.) Az állomás nagyjából úgy működne, hogy csakis a lejövő jel bukkanna föl a huszonnyolc MHz-es band FM szegmensében. A régi rádió, azaz az Orion által gyártott katonai R-1265 megvan, a kábelek dettó, a ráncfelvarrt 144,500 MHz-es átjátszó pedig “megbírja”, ha kötünk még rá egy military lomot. 🙂
Ha ez elkészült, értelem szerűen azonnal írunk róla egy cikket. Ez a taz/két méteres felállás amúgy kiváló, a szó klasszik’ értelmében vett rádiós kísérletezésre is lehetőséget ad.
Már ennyire tellett, de hamarosan jövünk az újabb érdekességekkel! 🙂
73!
a HA5KDR kollektívája