Mindig öröm a Magyar Honvédséggel együtt dolgozni. Ahogy tavaly, úgy idén is meghívást kaptunk a közös altiszt-tisztjelölti záróvizsgára, a Közös Roham 2019-re – igaz, ezúttal nem Csobánkán zajlottak az események, hanem Újdörögdön, a katonai kiképző bázison. Alább azt mondjuk el, amit lehet – de azt igyekszünk színesen tenni.
Esik az eső. Esik az eső. Esik az eső… A víz meg az alkalmilag kinyitott fedélen át az ember nyakába és ölébe folyik… 🙂 De ezt jó eséllyel észre sem vettük, mert a fíling’ mindent vitt. No és a sikeres feladat végrehajtás! 🙂
Első lépésben ez úton és újfent tisztelettel köszönjük Bozó Tibor dandártábornoknak, az MH AA parancsnokának, hogy az elmúlt három napban civilként ott lehettünk Újdörögdön.
Ugyancsak hálával tartozunk Nagy Sándor ezredes úrnak, az MH AA törzsfőnökének.
A köszönet harmadik része Imre Gábor alezredest és Sándor Zoltán őrnagyot illeti, akik január óta igen sokat lótottak-futottak az érdekünkben.
S végül, de nem utolsó sorban köszönet illeti azokat a tiszt- és altiszt hölgyeket és urakat is, akik ismerősként vagy ismeretlenként, parancsnokként vagy beosztottként támogattak abban, hogy a Magyar Honvédség újdörögdi gyakorlóterén civilként is megálljuk a helyünket a seregnyi profi katona mellett.
Rendkívül fontos leszögezni: ezek a köszönetek – ahogy tavaly, úgy idén sem – az illendőség okán kerültek ide előre, hanem mert azokat maximálisan komolyan gondoljuk, mondjuk. S még valamit elengedhetetlen a bevezetéshez iktatni: a (teljes joggal) oly sokat hangoztatott katonai-civil együttműködés ismét leginkább azért tudott működni, mert a honvédek komolyan vettek bennünket, a lelkesedésünket és a munkánkat – s ez komoly erőt adott nekünk, civileknek.
Dübörög az antik IC-751E és a CN-620A keresztmutatós SWR mérő. A kitelepült állomás hívójele természetesen a jól bevált HA9HAF9A volt… 🙂 (E fényrajz még kedden délelőtt született.)
Aki volt katona, jó eséllyel pontosan tudja – aki pedig nem, annak itt írjuk le: Újdörögd Tapolca közelében található, attól kissé északra. A térség időjárása ottlétünkkor csapnivaló volt, ami tömören annyit tett, hogy szinte végig esett az eső, fújt az orkán erejű szél és cefet hideg uralta a tájat. Ennek ellenére HA5AS Ákos és HA5CBM Miklós már hétfő éjjel, majd utána kedden hajnalban nagy lendülettel vetette magát az antennaállításba és a hivatásos- és polgári forgalmazásba. A két projekt az “óborzalom” meteorológiai jelenségek ellenére is látványosra sikeredett, hiszen kevés híján félszáz méter macskalétrát dolgoztunk bele a rendszerbe, mely egy jóóóóóó’ hosszú katonai dipólt és egy kitolható oszlopot valamint a közismert R-130M állomás zseniális hangolóját is magában foglalta. (Lásd ugye lentebb.)
Azt, hogy a szabadtéri munka után hogy néztünk ki, inkább ne részletezzük.
Mivel Újdörögd nem egy cserkésztábor, természetesen mi is kivettük a részünket a különböző feladatokból. Mivel zsigerből elutasítjuk a mellébeszélést, bevalljuk, a “dolgok” ezek egy része fényesen sikerült, más része kevéssé, egy szelete meg a bányászbéka fenekét sem súrolta. Ám ez utóbbival nincs semmi baj, mert a kanapéhuszárok és elméleti katonai rádiós szakértőkkel szemben legalább megpróbáltuk.
A fenti fénykép már HA5SPA Péter és a kadétprogramban résztvevő fia, Attila kedd esti érkezése után készült. A technikai ugrás szemléletes: 450 és lap-top, digit programmal. 🙂 Szegény 751 meg alulra került…
No, de vissza az események sodrába: a kedd délután a telephelyen indult, ahol a fentebb említett különböző, nem részletezhető speciális munkákat kellett elvégeznünk. Ez erősen elhúzódott, úgy a sötét éjbe – de megérte a befektetés, mert itt szinte teljes sikerrel jártunk. Időközben megérkezett Péter és Attila is, akik azonnal és különösebb noszogatás nélkül kanalizálódtak bele a feladatrendszerbe. Attila rádiózott, Péter hozta a szerszámokat és a kezünk alá dolgozott, továbbá mind a négyen megjártuk a tizenegy darab BTR-80-as legszűkebb részeit is.
Van abban valami egészen egyedi, ahogy ezek a harcjárművek belülről kinéznek. A szűk terek a nyolcvanas évek elején alkalmazott űrhajók-, míg a szétfutó kábelek és atombiztos katonai csatlakozók a MIR-űrállomás dizájnját idézik, a nyílások egy tengeralattjáróra hajaznak, a nyolckerekű masina rugózását pedig a legjobb francia autók is megirigyelhetnék. Arra persze vigyázni kell, hogy az ember hová nyúl vagy támaszkodik, mert ez mégsem az óvodásoknak készült játszóház, hanem kő keményen a nehéz vasak világába eső szerkezet.
Kedd, ebéd utáni pillanatkép: jutott pár percünk rádiózni az amateur sávokon is. HA5OGR Lajos egyébként szépen rögzítette a jeleinket Budapesten. Az alábbi minimozit neki köszönhetjük.
Miről tudunk még beszámolni? Például mind a négyen jártunk a romvárosnál is, szintén nem “csak úgy”, hanem feladatot végrehajtva. Ez is kiválóan sikerült – ám erről ennyi elég is. 😉
Persze, vittünk kézi rádiókat is, de ezzel annyira mellé lőttünk, hogy csak na. Pedig az antennát is kitettük a kerítésre egy megfelelő Zil-lemezzel és egy helyben fellelt betondarabbal ellensúlyozva a föld hiányát. (Erről is született fotó, de gondolván a kezdőkre, az ipari bölcsességekre és a munkavédelemre azt inkább megtartjuk belső elrettentő rovatunk részére.)
HA5AS Ákos és HA5SPA Péter – utóbbi éppen a WSJT X programmal dolgozik. Nem csináltunk ezer QSO-t, de annyi lett, amennyi éppen kellett a boldogságunkhoz. 🙂
Egy apró villanás a két és fél napból: a körletünkben kapott helyet két CIMIC-es katona. Az egyik 2006-óta tag hazánk egyik legjelentősebb gyűjtői oldalán, a roncskutatas.com digitális kikötőben, míg a másik a Szamos folyó mentén nőtt fel. E sorok írója több, mint tizennégy esztendeje szerkesztője az említett oldalnak – gyerekkora nyarait pedig Csegöldön, édesapja rokonainak falujában töltötte. Ami légvonalban alig egy macskaugrás Szamossályitól… Jobb helyeken erre mondják: E!, Kicsi a világ! 🙂
És a kaja jó volt: egyszer bableves, másszor lecsós hús jutott ebédre, de gyümölcsöt és csokit is kaptunk gazdagon, no és az elmaradhatatlan felvágottakat kockasajttal és vajjal. A teába pedig bele is fulladhattunk volna, ha úgy hozza kedvünk. Ja, és a kávé is a rendelkezésünkre állt, csak úgy, szabadon. Hiába, ez a sereg már nem “az a (néphad)sereg”! 🙂
Mindenkinek köszönjük az összeköttetéseket, a türelmet és a lelkesedést. Hamarosan jövünk az egyéb érdekességekkel is. S egyben újfent jelezzük, nézegessétek FB oldalunkat is, mert oda szintén kerülnek ki anyagok, fotók, filmek. Hiába no, párhuzamosan szép és izgalmas az élet! 😉
73!
a HA5KDR kollektívája