Portable, multi-band antenna design is adopted from AI4JI’s presentation, which may be found at the followin link. The diagram depicts a Center Feed Dipole, which maybe tuned across all ham-bands from 160 to 10m bands by an antenna tuner. I chose this design, because of my preference for low loss exhibited by ladder feed line and the installation convenience due to its simplicity by not having to trim its size once installed.
A HA5KDR digitális kikötőjének olvasói megszokhatták, hogy nálunk rendszeresen fordulnak elő forrásközlések. Ennek tekinthető például a Magyar Királyi Honvédség Crypto-2-es kódoló eljárásának feltörése, a háború előtti hívójel-hívónév képzés ismertetése vagy a legendás kémrádió, az R-353 teljes készletének bemutatása. Most egy hasonlóan unikális téma kerül terítékre HA5TBN Dani Om jóvoltából. És persze a végére maradt a címben feltett kérdésre a felelet – az első itt közölt csoda ez volt, viszont amiről Dani itt és most ír, az még az RH Seg-15-nél is ütősebb cucc… 🙂
Pestiesen mondva: ezmiez?
Ez csak egy nyúlfarknyi anyag lesz, hiszen a készülék csak minimálisan különbözik a minap bemutatott R/16-tól. Szokásunktól eltérően most közreadjuk az összes, általunk talált adatot, így mindenki maga olvashatja, hogy e masina miben tér el az R/16-tól.
Ezt a beszámolót még annak idején írtam, amikor ideiglenesen kísérleti használatra megkaptuk a hatvan méteres sávot. A minap véletlenül rábukkantam erre az anyagra, és gondoltam, talán szélesebb körben is lehet érdeklődés a tapasztalataimról. Nos, itt következik egy rövidke kis leírás… 🙂
Ha sok jó ember összejön, akkor abból általában kedvező dolgok szoktak kisülni. Így volt ez tegnap is, amikor ugyan nem ezt terveztük, de mégis remek munkát végeztünk a birtokunkban lévő Zil-131-es híradóautón. Sok kép és kevés szöveg következik. 🙂 (A fényrajzokon látható amateurtársak felsorolása balról-jobbra értendő.)
A magasban HG6PTZ Tomi és HA7PTY Ptyesz, alul HA5TBN Dani, HA5OGR Lajos és HA7EO Attesz. A főszereplő TA-19-es árboc már vízszintesen hever a bodega tetején, míg jobbra a földön a két, kiegészítőket tartó láda szemlélhető
Mai napig nem tisztázott, hogy a Magyar Királyi Honvédség jelzéssorában meddig tartottak az R/számok. Mi számos előadásban és írásban is jeleztük, tévedés azt hinni, hogy az R/15-el lezárult a sor – olyannyira, hogy bizonyos források alapján R/18-ig terjesztettük ki az adatokat. A HTI könyv vitán felül álló eredetiségű, s abban az R/17 jelenti a záróakkordot. Ugyanakkor a kiadvány utolsó oldalai között egy magányos, az anyagba sehogy sem beilleszthető lapra bukkantunk. Ez egy hordozható nyolc kilowattos berendezés leírásának eleje. Persze nem állítjuk, hogy ezt titulálták R/18-nak, de a HA8BDE Dénes Om által korábban már bemutatott mozgóadóra (Soldatensender) talán ráillik. Jó lenne, ha előkerülne a többi hiányzó oldal is, hiszen akkor tisztázhatnánk a homályt – de szerintünk erre csekély az esély, mert (tudtunkkal) e HTI könyvek bár egy sorozat részeinek tekinthetőek, mégis csak egy példányban születtek.
Az R/16 kapcsolása a HTI 1943-as könyvéből
A minap bemutatott R/9-hez hasonlóan ez sem apró rádióállomás volt, s rá is igaz, hogy mind a neten, mind a katonai híradással foglalkozó könyvekben akad némi zavar arra nézve, hogy mit is tekinthetünk valójában az R/10-nek. Mint sokszor és számos helyen leírtuk, velünk céltalan vitatkozni, mert a tények (esetünkben az 1943-as kiadású HTI könyv) magukért beszélnek. Márpedig ha oda a korban rigorózusan azt írták, amit, akkor innen felesleges kétségbe vonni az adatokat. Utalunk itt például a reprádiók kapcsán más fórumokon kialakult polémiára, ahol egyesek a nyilvánvaló fényképek és leírások ellenére is kötik az ebet a karóhoz, hogy ők jobban tudják, melyik gépbe mit szereltek, mint azok, akik ezt a munkát anno valóban végre is hajtották. Mi tehát maradunk az eredetiségnél – az R/10 kapcsán is. 🙂
Az R/10 belseje az 1943-as HTI könyv szerint
Folytatjuk a Magyar Királyi Honvédség rádióállomásait bemutató egyedi sorozatunkat. Jelen írás az R/9-et tárja a közönség elé, aztán befut a legendás R/10. Érdemes visszaolvasni a korábban itt megjelent, gyakorta teljesen újat mondó és nem egy kérdést végre tisztába tevő darabokat azért, hogy totális képünk legyen a témában. Túlzás nélkül állíthatjuk, az R/9-el is tovább oszlatjuk a múltat fedő homályt… 🙂
A HTI 1943-as könyvében így néz ki a gépkocsiból kiszerelt és a Standard által gyártott R/9-es rádióállomás
Ali baba 🙂 mindenre képes, kincses barlangja – amely első körben valójában nem is az övé volt, de aztán mégis elorozta – ontja a drágaságokat. (Mondjuk érdemes lenne egy pillanatra elgondolkodni azon, miféle gyermekmese az, ahol ötpercenként rendkívül részletesen, csúnyán és véresen felhentelnek valakit – mert ugye itt kapásból a túlvilágra távozik tudottan negyvenkettő, sejtetten meg félszázat meghaladó ember – a szolgálólány pedig személyesen, egy figyelemelterelően buja tánc keretében döfi szíven a főgonoszt! Erre mondják jobb kricsmikben: E!) No, de ez itt kérem nem mese, hanem a digitális forrasztani valók Kánaánja: akad itt kérem minden villogó csoda, amit Kelet magából kitermelni képes. Olcsó pénzért és viszonylag gyors szállítással. Aki még nem vett Kínából semmit, persze joggal teszi föl a kérdést, mennyire megbízhatóak ezek a termékek? A kísérleti nyúl szerepét magunkra öltve ütöttük össze ezt a nyúlfarknyi cikket – s előre eláruljuk, eddig egy feszmérőt leszámítva minden megjött és működött… 🙂
550 MHz-ig megy, pici és occó volt…
Az átviteltechnikát általában az egyetemen tanítják. Persze arról már korunkban nem igen beszélnek, hogy mentül régebbi a lom, annál nehezebb az adatok átpréselése – és olykor maga a berendezés is. 🙂 Nos, az alant következő rövidke tudósítás az “élő rádióklub” kategóriába esik – hiszen a HA5KDR birtokában lévő Zil-131-es híradóautó felújításáról szól.
HA5IKS Pisti a félhomályban és az alacsony belmagasságban küzd az R-155U keretével… 🙂
