Vigyázat, zavarás!

Újabb cikkel örvendeztetett meg bennünket rendszeresen visszatérő szerzőnk, HA8BDE Balás B. Dénes. A katonai híradás és a polgári távközlés történetét egyaránt kutató barátunk ezúttal a zavarásról írt remek összefoglalót. Ha valaki, hát Dénes Om tudja, miről beszél, hiszen anno még a legendás OTI toronyban is dolgozott…

fortepan_39888

Elöl a Köztársaság tér 1956-ban – hátul pedig a még visszabontás előtti állapotában szemlélhető OTI torony

Forrás: Fortepan / Adományozó: Nagy Gyula

Az ellenséges műsorszórókat a németek (a második világégés idején) bizonyosan zavarták, de a háború vége felé a példát már a megszállt Magyarország is követte. Az első hazai rádiózavarás amelyről tudomásunk van, Lakihegyről történt 1944 nyarán. A Szalonikiből középhullámon sugárzott „Amerika Hangja” vételét igyekeztek megakadályozni egy kis teljesítményű adóval.
A Lakihegyi középső gépteremben volt elhelyezve az a 3/0,75 kW Telefunken-adó, melyet Kolozsvárról hoztak vissza és eredetileg, 1927-28-ban még Csepelen szolgált, Budapest I. adójaként. (Akkor három kW-os adónak hívták.)

1

A két kW-os Telefunken adó

2

A három kW-os Telefunken adó

A Svábhegyi telefonközpont épületébe telepített egykori Csepeli 2/0,5 kW-os Telefunken adót ugyancsak használták ilyen célra.
Nem tudjuk mennyire volt hatásos ez a zavarás, a háború után könyveikben, emlékiratokban többen említették, hogy Londont vagy Moszkvát hallgatták –rövid hullámon. A második világháború befejezése után, az úgynevezett „hidegháború” kialakulásával a hazánkra célzott magyar nyelvű adások egyre szaporodtak, Amerika Hangján kívül a Francia Rádió, a BBC, a Vatikán és Madrid sugároztak rendszeresen magyar híreket, sajtószemlét, kommentárokat.

1950. augusztus 4-én egy új, addig ismeretlen rádióállomás jelentkezett magyar nyelven a negyvenkilenc méteres rövidhullámon, a Szabad Európa Rádió. Ekkor még csak napi két rövid időszakban 20:40 és 22:40-kor jelentkeztek egy görög felségvizeken úszó hajóról. Valószínűleg szovjet biztatásra Magyarországon (is) rádióműsor-zavaró tevékenység kezdődött. (A szovjetek már 1948 óta tettek így az Amerika Hangja, 1949-től kezdve pedig a BBC adásaival.)
Először a Belügyminisztérium foglalkozott a zavarótevékenység megszervesésével. Az első rövidhullámú zavaróállomást Budapesten hozták létre az OTI-torony legfelső, tizenötödik emeletén. Az állomás építése még a kis cégek államosítása előtt durván 1949-50-ben történhetett, ugyanis az adókat a FULMEN cég szállította. (Erről a cégről annyit, hogy szakmabeli visszaemlékezők szerint Szende Béla vezetésével alakult a Dunai Repülőgépgyárban. ) A FULMEN-adóknál FUG10SK típusú, nagyjából harminc Wattos repülőgép-fedélzeti rádióadókat használtak oszcillátor és meghajtó fokozatként, ezeket FUGE-fejnek nevezték. A FUGE-fej három darab RL12P35 adócsővel üzemelt, ebből egy az oszcillátor, kettő párhuzamosan a végerősítő (itt meghajtó fokozat) volt. A FULMEN adók végfokozata két OS 125/2000 típusú csővel, kétszáz Wattra tornázta a FUGE-fej által kiadott jeleket. Mivel a FUGE fej az ötven-száz méter közötti sávon dolgozott, a kívánt frekvenciát (50-19 méter között) úgy érték el, hogy a FUGE-fej után kétszerezték a frekvenciát. A FUGE-fejek, (mint nevükből is kitűnik) egyetlen háromszázszor-háromszáz milliméteres, alumínium öntvényből kialakított blokkot képeztek, és az adók frontlapjáról ki-be szerelhetők, illetve kezelhetők voltak. A FUGE-fejek az adók elektromos rendszerére dugasz-csatlakozóval kapcsolódtak, ezeket nevezték (és később sokáig használatban voltak) FUGE-csatlakozónak.

3

A FUGE-fej eredetije, a FuG10Sk adó

Az elkészült FULMEN adókat a BM rádiótechnikusai telepítették, és a torony oldalaira függőleges antennákat szereltek, meglehetősen provizórikus módon, vékony szalagkábelből. Az első állomás 4 adóból állt, ezzel természetesen csak 4 frekvenciát volt képes egyidejűleg lefedni. A zavaróhangot egyetlen szovjet gyártmányú hanggenerátor szolgáltatta, A-3 üzemmódban modulálva az adókat.

1951. október 6-án Münchenből sugározni kezdett a Szabad Európa Rádió magyar nyelvű adása, a Szabad Magyarország Hangja. Műsorát egyszerre öt frekvencián, a tizenkilenc, huszonöt, harmincegy, negyvenegy és negyvenkilenc méteres rövidhullámú sávokban adta, a korábbitól jelentősen megnövelt teljesítménnyel.
Ezt az állomást kifejezetten politikai propaganda céljára létesítették, fenntartását az Egyesült Államokban élő magánszemélyek és az USA kormánya finanszírozta. Feladatául szabták a közép-kelet-európai kommunista rendszerekben élők felvilágosítását, a kommunizmus terjedésének megállítását, a rendszer „fellazítását”.
A SZER nem csak híreket, kommentárokat sugárzott, hanem működésének első két évében a „Fekete Hang” című műsorában megnevezett és megfenyegetett párttitkárokat, TSZ-vezetőket, politikusokat.
A SZER rádióállomásai egyrészt a németországi Biblisben, másrészt a portugáliai Gloriában települtek, csak a stúdiói voltak Münchenben. 1951-ben még csak néhány adóval – Biblisből három tíz- és egy ötven kilowattossal , Gloriából pedig egy ötven kilowattossal – kezdtek dolgozni, két évvel később már huszonkét adóberendezéssel dolgoztak. A telephelyek irányított antennarendszerét az Egyesült Államok egyik legjobb szakembere, Stanley Levinson tervezte és állította be. A kilövési szög állításával, térhullámokkal, úgy Magyarország, mint Románia vagy Ukrajna területére célzott adásokat tudtak küldeni. Ez a módszer ma már általános, de abban az időben közép-Európában újdonság volt.
A magyar politikai vezetés erőteljesen reagált a SZER beindulására, egy éven belül jelentős teljesítménnyel országos rádiózavaró hálózatot hozott létre, elsősorban postai rádióállomások keretein belül, azok bővítésével. Ezzel egyrészt megoldották a zavaróadók szakszerű üzemeltetését, másrészt az állomások rejtését is, hiszen a laikus közönség nem feltételezte, hogy egy műsorszóró állomásról történik a zavarás. A közelben lakók előtt azonban ez nem volt és nem is lehetett titok, a minden vételt lehetetlenné tevő morgás, a zavaróhang, nyilvánvalóan a szomszédos antennákból jött. Ennek az intézkedésnek lett az eredménye, hogy az emberek egy része, ha valahol antennát látott – talán a Lakihegyi szivar kivételével – rögtön úgy vélte, hogy ott zavaróadó működik. (Az ötvenes években a MÁV-tól a Külügyminisztériumig, az OLP-től az Országos Meteorológiai Szolgálatig számos szervnek volt rövidhullámú hírközlő rendszere és hozzátartozó antennája. Természetesen ezeknek semmi közük nem volt a zavaráshoz.)

A zavarás két módszerrel történt, felületi hullámokkal, helyi, kisteljesítményű, 0,2-1,0 kilowattos adókkal, illetve térhullámokkal távolabbról, nagyobb tizenöt-száz kilowattos teljesítményű adóberendezésekkel. Térhullámokkal az ideális zavarás elvileg az lett volna, ha ugyanolyan távolságban működik a zavaróadó, mint a zavarni kívánt műsorszóró.
1952 elején az Alföld és a Dunántúl súlypontjaiban: a szolnoki és a székesfehérvári rádióállomásokon meglehetősen nagyteljesítményű rövidhullámú zavaró állomásokat hoztak létre négy-négy darab tizenöt kilowattos adóval. A berendezések felépítése egyforma volt, szovjet gyártmányú VCSD egységek képezték az első fokozatot, ezek R-50 típusú, egy kilowattos, magyar készítésű katonai adókat hajtottak meg, melyek egy-egy tizenöt kilowattos BHG gyártmányú végfokozatot vezéreltek.

4

VCSD egység

5

Tizenöt kilowattos zavaróadó Székesfehérváron – balra pedig a meghajtóként dolgozó R-50 szemlélhető

A VCSD egységek másfél és hat MHz között hangolható, kvarccal stabilizált oszcillátort és AM-FM modulátorokat tartalmaztak. Kívánság szerint a modulációs mód átkapcsolható volt. A VCSD egységek fogadták a zavarógenerátorok hangját, majd az egységből kikerült, zajjal modulált rezgéseket az R-50 adó kétszerezte, így érték el a kívánt öt-tizenöt MHz-es sávot. (Az R-50 saját oszcillátorát nem használták.) A tizenöt kilowattos végfokozatoknak külön tápegységük volt, a nagyfeszültséget és ezzel a végfok teljesítményét nyolc-tizenkét kV között lehetett szabályozni. A végfokozatok forszírozott léghűtéssel, az R-50-ek sugárzó hűtéssel rendelkeztek. Mindkét állomáson négy-négy rombuszantennára dolgoztak a zavaróadók, melyek éles irányítást tettek lehetővé.
Székesfehérváron abban a toldaléképületben települt a zavaró részleg, melyet még 1932-ben építettek az akkor beszerzett rövidhullámú adók forgógépei részére, Szolnokon pedig az állomásépület pincéjébe. (Mindkét állomáson tréfásan, egyben kifejezően „Alvilágnak” nevezték ezeket az adótermeket.) Az adásellenőrzést és a zavaróhang kiadását Fehérváron a helyi postahivatalban létesített (de a Budapest 118. Postahivatalhoz, mint fedőszervhez tartozó) vevőállomás végezte. A szolnoki adókat a szolnoki postahivatalból irányították.

Egyes zavaróállomásokon a zavaró hangot amplitúdó modulációval vitték rá a vivő hullámra, de mellékesen kismértékű frekvenciamodulációt is alkalmaztak, hogy a lefedés szélesebb, biztosabb legyen. Az adóállomások azonosítására morze-jeleket használtak, a zavarógenerátorokban volt egy villanymotor által hajtott körtárcsa, a peremén futó érintkezővel és ez a szerkezet percenként leadta az azonosító betűt. A vevő-irányító állomás ennek alapján igazolta, hogy tényleg az általa vezérelt adó és nem (például) egy lengyel adó üzemel az adott frekvencián.

Ezekkel egy időben az OTI-torony adóállomását is átvette a Posta a BM-től, a kék ruhás rendőröket postások váltották fel. Ennél fontosabb mozzanat volt, hogy ott a Fulmen-adók helyett tíz darab R-50 típusú katonai adót helyeztek el és ezek teljesítményének megfelelő szakszerűen elkészített sugárzókat szereltek a torony oldalára. Két Fulmen adó és egy BC-610-es amerikai katonai adó képezte a tartalékot.
Az R-50 adót a Magyar Adócsőgyár gyártotta az 1950-es évek elején, kifejezetten katonai alkalmazásra, úgynevezett „nehéz” (vagy „legnehezebb”) rádióállomás céljára. Távíróüzemben egy-, távbeszélőüzemben negyed kilowatt teljesítményt nyújtott, modulációs rendszere fékezőrács moduláció volt.
Az oszcillátor és meghajtó fokozatok OS-51 csövekkel, a végfokozat két darab párhuzamosan kapcsolt 5S045T csővel épült. A tápegység higanygőz egyenirányítókat tartalmazott, (4Q025 és 5Q105) ezek meglehetősen nehézkessé tették az adó katonai alkalmazását. Zavarás céljára viszont beváltak, frekvenciastabilitásuk kellő bemelegítés után kielégítőnek bizonyult. Viszonylag ritkán kellett utánhangolást végezni zavarás közben. A 2,75-15 MHz-es rövidhullámú sávot három körzetben fogták át, gyakorlott kezelő egy-egy adót gy-másfél perc alatt lehangolt.

6

R-50 rádióadó a katonai múzeumban

Szervezetileg azokat az állomásokat melyek nem voltak önállóak, mint például az OTI-torony állomás, vagy Szabadsághegy, a Közvetítő Állomások Üzeméhez rendelték, melynek rendes feladata a vidéki közvetítőállomások üzemeltetése volt. Ennek az üzemnek a Budapest 117. Postahivatal fedőnevet adták. Központi irodáját ugyan-csak az OTI-toronyban alakították ki, vezetője Marczal János, az egykori csepeli rádiótávírász és kolozsvári állomásvezető lett.

7

Az OTI torony a Fiumei útról nézve

8

Az R-50 adó az OTI toronyban, mögötte pedig egy BC 610 amerikai rövidhullámú katonai adó szemlélhető

Vidéken további adókat telepítettek. Így Pécsett, a régi közvetítő-adóállomás terméből leválasztott helyen, öt darab Fulmen adót telepítettek az elnyomás céljára, miközben a fal túloldalán az új BHG gyártmányú hét kilowattos közvetítőadó a Petőfi-műsort relézte.

9

Úgynevezett “Z” adók Pécs-Meszestelepen (Fulmen, kétszáz Watt)

10

Közvetítőadó Pécs Meszestelepen

Érdekes volt az új közvetítőállomások felhasználása erre a célra. Az ország két végpontján Nyíregyházán és Szombathelyen ugyancsak ebben az időben épült huszonöt kilowattos középhullámú BHG-adókat, átkapcsolókkal tették alkalmassá további négy-öt frekvencia kisugárzására. Mivel a Petőfi-műsort csak korlátozott időben például tizennégy és huszonegy óráig kellett sugározniuk, a szabad idejükben a középhullámon Szaloniki-ből jelentkező „Amerika Hangját” próbálták elnyomni.

11

Egy kezelőpult a múltból

12

Emitt meg egy emberes tekercs…

A frekvenciát váltó kapcsolókat színjelzéssel látták el és az adókezelőt nem is avatták bele abba, hogy milyen hullámhosszon üzemel. A vevőterem egyszerűen utasította, hogy pirosra, vagy kékre hangoljon…
Ugyancsak az éjszakai műsoridő tette lehetővé a Diósdi rövidhullámú adók felhasználását e célra. Gyakorlatilag a nappali órákban nem volt más feladatuk, így lehetőség volt igénybevételükre. Tekintélyes, szát kilowattos teljesítményük és az irányított antennarendszer lehetővé tette, hogy más országok részére, így a Szovjetunió területére zavarjanak…

—————————-

Zárásként a szerkesztő sorok írója pár kiegészítést tesz Dénes Om cikkéhez. Valamikor úgy tizenegy-tizenkét esztendővel ezelőtt felkeresett otthonomban egy civil rádiógyűjtő kolléga. Hozott pár FuG10 fejet egy hajdani Malév raktárból – én pedig cserében adtam neki egy szép háború előtti fadobozos vevőt. Kérésemre azokat a lomokat is elcipelte magával, melyeket nem óhajtott átadni – így ekkor láttam először életemben Fulmen adókat. Gyönyörű, igényesen átalakított FuG10SL hosszúhullámú adófejek voltak. Megkockáztatható, hogy a benne lévő RL12P35 csövek tökéletesen működtek volna, ha áram alá helyezzük őket.

Mára ennyire futotta, de hamarosan érkezünk az újabb antikvitásokkal és modernitásokkal! És persze nézegessétek gyakorta közösségi oldalunkat is, mert rengeteg apró anyag csak eleve oda kerül ki.

73!

HA8BDE

Dénes

és

HA5CBM

Miklós

  1. Sziasztok!

    Valószínűleg a cikkben szereplő 3kW-os Telefunken adó antennaillesztője látható a diósdi Rádió és TV múzeumban.

    Egy VCSD is van abban a teremben. (És sok más érdekesség.)

    Miki, ha érdekel, tudok képet küldeni.

    73/ha2uf

  2. Szevasz Miki!

    A “Z”-adók világához közvetett módon kapcsolódva
    egy vicc ugrott be:

    A SZER adását hallgatja egy mozdonyszőke a közterületen,
    majd elkezd hegedülni, amikor meglátja a rendőrt.
    -Az ellenség adását hallgatja?
    -Nem hallgatom rendőr elvtárs, zsavarom….

    73!

    Gyuri / HA6IGM

    • Régi vicc:
      Mit csinál a rendőr mikor egy gumibottal hadonászik egy villanypózna tetején?
      Zavarja a szabad Európa Rádiót.

  3. Koszonet a nagyon erdekes cikkert. En meg emlekszem ezekre a zavarasokra. Felvideken, vagy akkor Csehszlovakiaban, bar lehetett hallgatni a Szabad Europat, a zavaras eszreveheto volt. Meg ma is mindha hallanam az egyik zenes musor beharangozasat: “Minden elmulik egyszer, csak a rock nem.” Majd kesobb Pragabe kerultem a Strahov-i (nagy spartakiad stadion mellett a domb tetejen) kollegiumba 12 epuletenek az egyikebe. Ott bizony komoly zavaro allomas volt nehany szaz meterre az szobamtol. Olyannyira zavaro, hogy az ablak aluminium keret ket oldalan a kozeptajan egy-egy vezetekkel egy kisebb teljesitmenyu egot felizzasztott. No ez a kozvetlen kozeleben levo epulet volt, oda nem nagyon juthattunk be, itt voltak az elsportolo diakok elszallasolva. Vettem egy Sokol tranzisztoros radiot es persze rogton a szabad europaval probalkoztam, de nem nagy sikerrel. Majd jott egy otletem, vettem egy 455KHz-es keramia szurot, amivel egy kicsit felturboztam a keszuleket. Igy aztan vigan halgattam a magyar szabadeuropat. Azt itt nem zavartak.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .