Rádióamatőr szempontból ez a legjobb magyar katonai rádió. Az FM-et leszámítva minden üzemmódot tud, amit egy hagyományos készüléktől elvárhatunk, továbbá tartozik hozzá egy masszív automata antennaillesztő s a teljesítménye száz vagy húsz Watt lehet – korántsem mellékesen pedig egy gombnyomással dönthetünk a rátett két darab antenna között. Hogy mégsem túlzottan elterjedt, az java részt annak köszönhető, hogy eleve keveset gyártottak belőle. A készlet kisebb részét elvitték az araboknak és Afrikába (Szahara rád. áll.), más részét a rendszerből történt kivonása után felaprózták, kisebb részét pedig ketten-hárman ellopták és – mi mást csináltak volna vele idehaza, mint hogy azt is – szétszedték. (Hiába, no, mi ily boldog és szellemiekben gazdag országban élünk.) Magánkézben – szerintünk – így legfeljebb két-három tucat lehet itthon és maximum egy tucat külhonban. (Mni tnx arab tavasz nevezetű rémálom.) Futott még CM-101 néven – ezek állítólag a kísérleti és nullszériás darabokat jelzik. Alább a tőlünk megszokott szubjektív ismertető következik – azaz ne várj kapcsolási rajzot vagy alkatrészjegyzéket.
Hát nem gyönyörű?
A magyar gyártású HTG-1-es Hellschreiber adó-vevő a német Feld Hell „koppintása”. Gyártójuk a a Hungária körúton állt Telefongyár volt. (Itt található ma a Siemens központja.) Mint azt a roncskutatas.hu oldalon „zsolt001” írja, a gyár történetével foglalkozó monográfiák megjegyzik, a HTG berendezések minta után születtek, s a szakemberek rengeteg problémával szembesültek az első sorozatok elkészítésekor. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen – ismervén a készülék rendkívüli összetettségét – efféle „lomot” csak nagyon felkészült ember- és eszközállománnyal lehetett összeállítani. Fontos megjegyezni, a korunkra maradt ismert példányok száma nem éri el az egy tucatot – annak ellenére sem, hogy Germuska Pál rendkívül alapos és nagyon olvasmányos, a magyar hadiipart tárgyaló könyve szerint akadt olyan esztendő, amikor másfél ezer példány került ki belőlük a zuglói üzem kapuján.
