A legjobb hazai „lomhalom”: az R-1340

Rádióamatőr szempontból ez a legjobb magyar katonai rádió. Az FM-et leszámítva minden üzemmódot tud, amit egy hagyományos készüléktől elvárhatunk, továbbá tartozik hozzá egy masszív automata antennaillesztő s a teljesítménye száz vagy húsz Watt lehet – korántsem mellékesen pedig egy gombnyomással dönthetünk a rátett két darab antenna között. Hogy mégsem túlzottan elterjedt, az java részt annak köszönhető, hogy eleve keveset gyártottak belőle. A készlet kisebb részét elvitték az araboknak és Afrikába (Szahara rád. áll.), más részét a rendszerből történt kivonása után felaprózták, kisebb részét pedig ketten-hárman ellopták és – mi mást csináltak volna vele idehaza, mint hogy azt is – szétszedték. (Hiába, no, mi ily boldog és szellemiekben gazdag országban élünk.) Magánkézben – szerintünk – így legfeljebb két-három tucat lehet itthon és maximum egy tucat külhonban. (Mni tnx arab tavasz nevezetű rémálom.) Futott még CM-101 néven – ezek állítólag a kísérleti és nullszériás darabokat jelzik. Alább a tőlünk megszokott szubjektív ismertető következik – azaz ne várj kapcsolási rajzot vagy alkatrészjegyzéket.

Hát nem gyönyörű?

Ez (ismét) egy magyar katonai termék. Olyan ütős cucc, amire valóban szívből büszke lehet minden hazai hobbista. Eleve ott a dizájn: a Videoton mérnökei amúgy is híresek voltak szépérzékükről, de az R-1340 mindent visz. Az előlap színei, a vörösen izzó TIL-kijelzők, a rejtőfény, a feliratok stílusa, kivitele, a vajszínű ház, a műszer puritánsága, a gombok elhelyezése, vízhatlan gumiborítása együtt olyan elegyet alkot, amelyet katonai „lomoktól” általában nem várna az ember. A letisztult formák és finom ívek a hajdani tervező(k) ízléséről tanúskodnak. Megkockáztatjuk, aki ilyet tudott alkotni, az vélhetően sok Pénzverdei vasúttal és Technika Építőkészlettel játszott ifjúkorában, továbbá tuti rengeteget járta a természetet szüleivel.
A fenti sorokat nem viccnek szánjuk, hanem véresen komolyan gondoljuk. Mert ez tényleg egy megkapó magyar adó-vevő.

Hatvan méteren IS dolgozik

Az R-1340-nek seregnyi előnye akad: 1,5-30 MHz-ig folyamatosan hangolható, állítható a távírószűrője és a hozzá csatlakozó számítástechnika átviteli sebessége (Baud). Megoldott az USB, LSB, CW, AM és hangzótávíró üzemmód, de két csatlakozón át a PC is ráköthető, így a digit üzemmód dettó kipipálható. A teljesítmény száz vagy húsz százalék – ez sávtól függően lehet száz vagy hatvan, illetve húsz és tizenöt Watt. Ha elfogadsz tőlünk egy tanácsot, járasd a kisebb értéken, s köss utána egy utánégetőt – mondjuk GU-50-ekből vagy GI7B-ből. A nagy végfokokat szellősre építik ezért egyszerűbb a javításuk, mint a 1340-é. Ha ránk hallgatsz, a digit üzemben mindenképp így járj el. A sok fel-le futkározó jel hajlamos lecsupaszítani a végtranyó belső architektúráját. Az automata antennaillesztő egy gomb megnyomása után  pikk-pakk lehangolja akár a nagyit-anyóst – ha pedig netán mégsem sikerülne a projekt, akkor egy vörös lámpa felgyulladása figyelmeztet a problémára. S ha már itt járunk, érdemes közbeiktatni, szál- illetve dipólantenna egyként csatlakoztatható hozzá, s választásuk ugyancsak egy gomb lenyomásával történik.
Nézőpont kérdése, hogy baj-e az FM hiánya. E sorok írója például örülne neki – de belátja, az már annyira a konyakmeggy a tortára tett habon álomba illik, hogy nem szólhat az elmaradásáért. Azaz ha valaki a frekvenciamoduláció után áhítozik 29 Megacikluson, helyezzen mellé egy nagy- vagy kis Binomot.
Hogy ezek mik? Hamarosan kiderül. 🙂
Két Binommal pedig már az átjátszóüzem is abszolválható! Mi próbáltuk és működött – egészen elképesztő élményt ad. De erről tényleg majd máskor.

Visszatérve a vashoz: full extraként a 1340-en akad például dinamikakompresszor! No, melyik nyugati katonai rádió tud effélét?
Ugye.

A hangoló belseje – takarítás alatt…

Az előbb említett antennaillesztő maga a csoda! ZX-80-as processzor vezérli, a hangolást segítő IC-ket pedig elpusztult fénymásolókból termeltük ki legutóbb. Jó észbe vésni, a proci anno, a fejlesztés idején a nyolcvanas esztendőkben Cocom-listás termék volt, tömeges exportja csak a különböző gumitalpú fedőcégek (Metalloglobus, Technika Külker és más mesék) vagy a kevéssé hatékony illegális zsebexport révén volt megoldható. Utóbbiban e sorok írójának egyik közeli rokona is részt vett – persze nem állami, sokkal inkább magáncélra.
Rég volt – elévült.
A tekercsek a lakban ezüstözöttek, egymásra merőlegesen állnak, a kondik átütési szilárdsága tiszteletet parancsoló, aranyozott relé meg annyi csattog benne, hogy nincs is értelme megszámolni. Valaki egyszer azt találta mondani: ebbe ment tönkre a gyár. Mi inkább úgy közelítenénk a kérdést: ez lett a vesztük. Mármint ha az emberi mohóság felől nézzük az ügyet.
Az árnyékolásra óriási gondot fordítottak: a hangoló négy oldalán vékony merőleges lemezeket helyeztek el, amelyek vastag átmenőcsavarokkal fogják össze a két, gumiszigeteléssel lég- és vízmentesített fedelet. A rádiót és a hangolót összekötő kábel kétszeresen árnyékolt, külön masszív csavar segítségével pedig a közös földelést lehet lerendezni. Utóbbi amúgy sem árt, ha kerülni óhajtjuk a sztatikus feltöltődés-hirtelen töltéstávozás megrázó élményét. Itt hívnánk föl az olvasó figyelmét a kevés hiányosságok egyikére. Ha közelít a vihar, akkor a közelkisülés és a feltöltődés komoly kárt okozhat – de mindez megelőzhető, ha a két kimenetre utólag egy-egy, csavarral állítható csúcsos-hegyes szikraközt szerelünk be. Dörgedelmes idő közeledtekor-járásakor félelmetesebben képes „puffogni” mint ama vipera – viszont nem is hal le a cájg minden csip-csup, két-háromszáz kVA-es becsapódásra.
Gondolj a pénztárcádra, házadra, családodra, szeretőidre, s ha eddig elmulasztottad, most mielőbb végezd el ezt az apró műtétet.

Finom részletek

A rendszer 75 Ohmos, ne akarjuk átalakítani! Pláne ne a hangoló kimenetét. Vastag koax – örök jel. A Burabun vagy a nosztalgiabörzén bizonnyal akad katonai, nagy menetemelkedésű RF csatlakozó pár száz forintért.

Visszakanyarodva a rádióra érdemes leszögezni, kimondottan szépen szól. Ezt nem mi mondjuk, hanem az a sok ezer magyar és külföldi amateurtárs, akivel összeköttetést teremtettünk az elmúlt bő másfél évtizedben. A tápja szokás szerint 22-26 Volt, az áramfelvétel 20 Amper körül jár. Amit a 134-nél korábbi cikkünkben elmondtunk, itt is igaz: puffernek két masszív akkumulátor, a rendszerben kapcsolók, 30 Amperes biztosítékok – ez a tartós lét minimuma. Távozás előtt mindent áramtalanítsunk, a 230-as dugókat húzzuk ki, az antennacsatikat tekerjük le és tegyük őket üveg befőttesüvegbe – utána pedig irány a templom, azon belül is némi apróval Szent Antal perselye.
Utóbbi a villám ellen – nekünk illik kibírni s ennyit áldozni, a szentnek meg a sok kicsi úgy is sokra megy.

Kiemelten fontos részlet: a masina dugig van rakva tantálkondenzátorral. Ez annyit tesz, hogy ha hetente egyszer nem kapcsolod be pár órára, akkor előbb-utóbb borítékolhatóan kitikkad szegényke. Kimondottan nem zárójelben (sőt, nyomatékkal!) érdemes leszögezni; szerintünk a tantálkondi mint alkatrész a nyugati titkosszolgálatok egyik legsikeresebb, a szocialista katonai inkurrenciát (raktárkészletet) fog-vacogtatóan ötletesen kivégző akciója volt a nyolcvanas években.
Majd egyszer, ha körbekérdeztünk az ismerősöknél és ők rábólintottak az írásra, megosztjuk, hogy miért gondoljuk ezt. Addig is bátran lehet ötletelni.

Elnézést kérve az ismételt kalandozásért, visszazökkenünk az R-1340 előtt álló, katonai pokróccal kényelmessé tett székünkbe, s folytjuk az ismertetőt. A + és – gombok például a szkennelést segítik. Nem túl gyors, de megszokható a sebességük. (Pont, mint a Katran, azaz az R-399 esetében.) Fontos, ha adásban nagyon – jellemzően nyolc-tíz kilociklussal – arrább mentünk, ismét és ismét nyomjuk le a hangológombot – vételben ezt elég az említett mennyiség négyszerese esetén megtenni. Az antennahangolót semmiképp ne emeljük ki a rendszerből, mert nem tesz jót a rádiónak a visszavert teljesítmény. Ha pedig elhelyezünk egy-két 24 Voltos ventilátort a hátára, akkor az élettartama megnő.

Kora esti hangulat Szentendrén…

A frekvencia természetesen közvetlenül beírható, nem szükséges a +/- billentyűk másfél-három perces folyamatos lenyomása, ha tesszük fel 3,5-ről 28 Megaciklusra kívánunk átállni. Sőt, ha elvétettük a számsort, a vissza-nyíllal javíthatunk még a hangolás előtt.
A és B VFO-t viszont ne keress, mert nincs. És ha már itt tartunk, frekvenciaugratással se használd a PC-n keresztül, mert elvisznek a szakközegek egy baráti beszélgetésre.
Ami annyira valójában mégsem lesz kedves.

A laktanya nem holmi sufnibarlang, így mi a rádiót eredeti beszélőkészletével üzemeltetjük. Neked sem javasoljuk a cserét, mert csak elcs… – bocsánat – elrontani lehet. Ezen ötpólusú csatlakozó egyik ágán 24 Volt jön ki, azaz elég egy rövidzár, s máris szedheted darabjaira. (A zárlatot a digit-bemeneteken is kerülni kell, mint a veszett vadmacskát.) A rádión belül az egységek úgynevezett rack-rendszerben lettek elhelyezve. A javításhoz szervízkábel szükséges, különben találomra fogsz forrasztani ezt-azt.
Az meg csöppet uncsi és céltalan.
Jó hír ellenben, hogy akad pár ember kis hazánkban, aki ért hozzá s némi-nemű ellenszolgáltatás fejében javítja. Igen, jól sejted: a tájoló Székesfehérvár felé mutat. Előre szólunk, nem mosolyért, hanem jóféle magyar forintokért kutatják a hibát. Ugyanakkor látatlanban se sokalld a munkadíjat, hiszen a tudást nem adták/ják ingyen senkinek.

A hangoló belvilága – látványos a gondos tervezés

Mint fentebb is írtuk, a rádiók java része a tolvajok és csavarhúzók-fogók-skedderek négyességének áldozata lett. Ennek megfelelően az ára magas – de azért egy Hilberling értékét mégsem éri el. Mi anno összedobtuk a rávalót – tizenöt embernek nem jelentett nagy kiadást 2002-ben az a 115 ezer forint. A beszerzési forrásra nincs tippünk, de ha látsz eladót, s neked esetleg nem kell, elsőnek bátran bennünket hívj, mert jó eséllyel elvisszük. Ebből ugyanis pont úgy nem elég, mint a jóféle házi süteményből.

Ha kérdésed van, ne titkold, tedd fel, s ha képesek vagyunk, örömmel felelünk rá. Az eredeti leírást viszont nem adjuk el- vagy kölcsön, akár hogy is kéred, s a szkennelésére sem leszünk hajlandóak. Csak hogy értsük egymást: ez nem öt oldal hanem öt kötet, ráadásul csak egy sorozat áll a rendelkezésünkre.

HA5CBM
Miklós
Military Szakosztály

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.