Mi kell egy amatőrnek? Elsősorban egy jó vevő, lévén adni szinte bármivel lehet. Mi lehet az álma egy, a katonai „lomok” iránt lelkesedő hobbistának? Egy „szép” katonai vevő. Mármint IS. Ha e masina nem csak szép, hanem még érzékeny is, az külön öröm. Utóbbi igényt az R-399 és a hozzá tartozó panoráma (T) tökéletesen kielégíti. Figyelem, alább ismét csak egy kedvcsináló következik – azaz aki a kapcsolási rajzra kíváncsi, csalódni fog.
Ahogy a nagy könyvben meg van írva…
Figyelemfelkeltő hírrel és fotókkal lepte meg a minap az egyik ismerős e sorok íróját: „Elnar” barátunk a finn hadsereg által a második világháborúban használt R/1, R/3 és R/6 adó-vevők képeit küldte át. Jelen állás szerint biztosan csak kevés adat tudható – ám az már most kijelenthető, hogy e berendezések ismeretlen példányszámban a finn-szovjet téli háború alatt kerültek Északra. Az alábbi írás a saját gyors kutatásaim és Balás. B. Dénes, neves technikatörténész és gyűjtő, a magyar katonai rádiók sztoriját – Rajnai Zoltán ezredessel közösen – remekül és alaposan feldolgozó könyv írójának megjegyzéseit tartalmazza. Mi természetesen nem a téli háborúról fogunk oldalakat írni – aki erre kíváncsi, üssön föl egy történelemkönyvet, s tájékozódjon abból.
A hatvanas években történt megalkotása óta használták harckocsiban, híradóautóban, fixen beépítve és sátorba telepítve, de talán még felderítésre is az R-130 és R-130M készülékeket. A Magyar Néphadsereg rádiói közül az egyik legjobban sikerült „lomhalom” e készülék, s értékét jól jelzi, hogy a honvédség korunkban is rendszerben tartja az R-142-es központokban. Szokásunkhoz híven jelen cikk nem a részletes kapcsolási rajzot vagy a működést taglalja, pusztán kedvcsináló szeretne lenni – leginkább azért, hogy az amatőrök és a kívülállók ne holmi lomha-nehéz és élettelen vasként, hanem értékként tekintsenek rá. E mellett gondolni kell arra, hogy a honlap olvasóinak döntő többsége nem egy száraz technikai közlönyt óhajt szemlélni, hanem elsősorban a használhatóság felől közelít…
Szentendre, R-130M
A magyar gyártású HTG-1-es Hellschreiber adó-vevő a német Feld Hell „koppintása”. Gyártójuk a a Hungária körúton állt Telefongyár volt. (Itt található ma a Siemens központja.) Mint azt a roncskutatas.hu oldalon „zsolt001” írja, a gyár történetével foglalkozó monográfiák megjegyzik, a HTG berendezések minta után születtek, s a szakemberek rengeteg problémával szembesültek az első sorozatok elkészítésekor. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen – ismervén a készülék rendkívüli összetettségét – efféle „lomot” csak nagyon felkészült ember- és eszközállománnyal lehetett összeállítani. Fontos megjegyezni, a korunkra maradt ismert példányok száma nem éri el az egy tucatot – annak ellenére sem, hogy Germuska Pál rendkívül alapos és nagyon olvasmányos, a magyar hadiipart tárgyaló könyve szerint akadt olyan esztendő, amikor másfél ezer példány került ki belőlük a zuglói üzem kapuján.
Mint a minap ígértük, folytatjuk hatvan méteres kalandozásunkat. A sáv jelenleg a hazai amatőrök számára nem nyitott, ott csak a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság külön engedélyével lehet dolgozni. Azt, hogy a HA5KDR és a HA9HAF9A megszólalhatott a „rock band-en”, elsősorban HA7PL Dallos Lacinak köszönhetjük, aki első, 2015. áprilisában elhangzott kérésünket teljes mellszélességgel támogatva írt levelet a hatóságnak. Akkor még csak hárman voltunk – ma pedig lehetünk úgy negyvenen. Az engedély áprilisban lejár, s jelenlegi formájában már nem újítható meg. Hogyan tovább – erre próbálunk saját látószögünkből röviden felelni. S még egy apróság, e cikkhez tartozik egy lista, amelyet HA7PL Laci gyűjtött össze s az ő engedélyével tesszük közzé. S a hozzájárulást természetesen ezen helyen is hálásan köszönjük!
Tavaly előtt április elején egy kósza gondolattól vezérelve három hívójelel engedélyt kértünk a hatvan méteres sáv (5,350-5,450 MHz) használatára. Nagy reményeket nem fűztünk az ügyhöz, de láss csodát, az NMHH HA7PL Dallos László ajánlása nyomán rábólintott folyamodványunkra. Miután az esetnek híre ment, sorra jöttek mások is. Az „öt megát” ma is műveljük, ám 2017. április 30-án lejár az engedély, s az jelenlegi formájában nem is újítható meg. Az alábbi rövidke írás első része a szerzett információkat foglalja össze, míg a második a továbblépés esélyeit latolgatja.
Mosolyogtató, ugyanakkor tiszteletre méltó is egyben a mából nézve az a technika, amit elődeink használtak. Az arasznyi tekercsek, a „minden sávra jó” olykor ötven-hetven méter hosszú L-antennák, nyolc-tíz centiméter átmérőjű műszerek fantasztikus látványt nyújtottak akkor is – akárcsak ma. Legújabb írásunk a szegedi illetőségű vitéz Silley Antal altábornagy, HAF7G elsőrangú állapotban megmaradt LOG-jából szemezget.
Silley Antal (forrás: Kitüntetés Fórum)
Egy különleges rádió, az R-134
Ahhoz képest, hogy Magyarországon kezdték gyártani, alig fél tucat működő példány lehet idehaza az R-134-ből. A megmaradt berendezések szinte mind egy forrásból, egy vidéki vastelepről kerültek elő. Az alábbi cikkben röviden áttekintjük e korában igencsak nagyszerűnek számító rádió történetét s paramétereit.
R-134 kiépítve Szentendrén
R-1340
R-399T
Hosszas szervezés után a múlt héten elkezdődött a laktanyában lévő rádiókészülékek fotózása. A munkát Virág Andrea klubtársunk végezte el. Folytatás