Régóta terveztem, hogy készítek egy linked dipól antennát, amit kitelepüléseknél vagy a rádióklub zsámbéki QTH-ján tudnék használni. Néhány éve már egy ilyen konstrukcióval rádiózom a saját QTH-mról és meg vagyok elégedve vele. Nagy előnye, hogy tulajdonképen félhullámú dipólusként működik minden amatőr sávon, amire méretezve van, és emiatt a rádióba beépített hangoló gond nélkül tudja illeszteni, mivel tapasztalatom szerint még a sávszéleken is 3 alatt marad az állóhullám arány. Természetesen hátrány, hogy minden sávváltásnál le kell engedni az antennát és változtatni a megcsapolást. Ez nem okoz problémát, ha az antenna közepe egy csigával könnyen leereszthető.
Először a BALUN-t készítettem el. Mivel az elméleti félhullámú dipólus antenna talpponti impedanciája körülbelül 72 Ohm, ezért egy 1:1 BALUN-t érdemes használni az antennához. Valójában a tapasztalatom szerint ennél alacsonyabb az antenna talpponti impedanciája a föld közelsége miatt. Az én esetemben inverted-V konfigurációban egy TA-11 típusú katonai oszlopra került telepítésre. A BALUN-t Amidon FT150-K típusú ferritmagra tekercseltem a “W2FMI – Transmission line transformers handbook” leírása alapján.
A méréseim alapján már 3.5 MHz-tól kielégítő a BALUN impedanciája és egészen 30 MHz-ig használható marad. A terheléses teszteknél az FT-897D rádiómat használtam. 100 Watt folyamatos vivő mellett is éppen, hogy csak langyosodott a mag és a rádió védelme egyszer sem “szólalt meg” a tesztelt sávokon.
A balunt egy olcsó műanyag vízhatlan villanyszerelési dobozba építettem be. A kivezetések rozsdamentes csavarok és az elfordulás ellen a külső belső anya pillanatragasztóval van rögzítve. Ez a konstrukció nem bírja el a megfeszített dipól húzását, de erre nem is volt szükség, mert az antennát a felhúzókötél tartja oly módon, ahogy a sokak által ismert “macskalétrás” katonai zöld dróton is meg van oldva. A bekötő csavaroknak csak a BALUN és a levezető kb 10 méter vékony koax súlyát kell megtartania. A tapasztalatom szerint a zárt doboz elég merev, hogy kibírja a terhelést.
A levezető koax Draka 1.35L/3.6 (H-155 ként is emlegetik, de valójában nem teljesen azonos a geometriája) és egy tömszelencén keresztül jut be a dobozba. Érdemes esetleg egy ellenállást is beépíteni a BALUN elmenő oldalára, ami a statikus feltöltődést lezárja a testre, de itt ez még nem került beépítésre.
Az antennát úgy méreteztem, hogy 80 métertől 10 méterig az összes amatőr sávot lefedje. A hosszok kiszámításához a jól bevált lambda-frekvencia-fénysebesség képletet használtam. Az alábbi táblázatból kiolvashatók az elméleti méretek.
| Frekvenciza (kHz) | 3650 | 5354 | 7100 | 10125 | 14175 | 18120 | 21250 | 24940 | 28750 |
| Hullámhossz (m) | 82,13 | 55,99 | 42,22 | 29,61 | 21,15 | 16,54 | 14,11 | 12,02 | 10,43 |
| Szárhossz (m) | 20,53 | 14,00 | 10,56 | 7,40 | 5,29 | 4,14 | 3,53 | 3,01 | 2,61 |
| Növekmény (m) | 6,54 | 3,44 | 3,15 | 2,11 | 1,15 | 0,61 | 0,52 | 0,40 |
Az antenna száraihoz 1.5 mm2-es szigetelt sodrott rézhuzalt használtam. Ez könnyen beszerezhető bármilyen villanyszerelési boltban és tapasztalataim szerint jól bírja az időjárás viszonytagságait és a megfeszítés adta terhelést. A végleges hossz a hangoláskor került beállításra, de erre majd még később visszatérek.
A szigetelők 5mm-es POM-C lemezből lettek kimarva. A könnyű használhatóság érdekében a hullámhossz is bele van gravírozva mindegyik darabba. A furatok átmérője 3 mm, távolsága 30 mm. A furatokat érdemes mind két oldalon letörni, mert az éles átmenet a huzal szigetelését idővel átvágja.
Az alsó ágakat már a “földön” véglegesre lehet szerelni, mert a hangolásnál mindig csak a felső szakaszt kell rövidíteni. A “link”-nek 8-8 cm ráhagyást hagytam és hímzőfonállal valamint pillanatragasztóval rögzítettem. Az ötltet szintén a katonai “zöld drót”-ról lestem. A csatlakozóhoz 4 mm-es aranyozott modell-akkumulátor csatlakozó tüskét használtam. Ez bármilyen modellboltban beszerezhető. Érdemes a hüvelyt felforrasztani elsőnek, mert hangoláskor ebbe könnyen csak vissza lehet dugni a megblankolt huzalvéget a másik oldalról. Forrasztásokat és kábelvégeket zsugorcsővel védtem le, hogy nem tudjon a drótba befolyni a víz. A BALUN felőli oldalon a kábelvégre szemessarut krimpeltem, amit szerelés előtt feltöltöttem zsírral, hogy a csatlakozás korrózióállóbb legyen. Feszítőkötélnek az antenna végére 10 méter 5 mm-es polipropilén kötelet rögzítettem.
Miután az antennát a kertben összeállítottam jött a hangolás. Ehhez javaslom valamilyen antenna mérő műszer használatát, mint például az olcsón beszerezhető NanoVNA. A rádióba beépített SWR mérő meglehetősen pontatlan, mert valójában csak a végfok védelmére szolgál és nem pontos mérésre. A hagyományos keresztmutatós műszerekkel is nagyon rosszak a tapasztalataim. A műszert érdemes a koax BALUN felőli oldalára kalibrálni. Ehhez először a kábel végére egy aljzatot forrasztottam, ami kompatibilis volt a kalibrátorommal. Utána került csak vissza a BALUN-ra. Így pontos képet kaptam az antenna talpponti impedanciájáról és nem értek meglepetések.
A hangolást a legrövidebb szakasszal kezdtem és kis lépésekben addig rövidítettem a szakaszt, amíg a sáv közepére került a rezonancia. Érdemes odafigyelni, hogy az antenna mind a két szára pontosan ugyan olyan hosszú legyen. A hangolásnál mindig úgy vágtam le a vezetékből, hogy a 8 cm ráhagyás a szigetelőnél meglegyen. Miután elkészültem az adott sávval, a kábel végét röviden megblankoltam és bedugtam a már felszerelt hüvelybe.
A 80 méteres sávnál már nem lesz jó a sávszéleken az SWR, mert a vékony drót miatt nagyon nagy lesz az l/d viszony. Itt esetleg érdemes eldönteni, hogy inkább a sáv alsó vagy felső részén legyen “jó” az antenna és úgy hangolni.
Hangolás után a linkeket végszereltem és a biztonság kedvéért az antennát újramértem, hogy biztos legyek benne, nem hibáztam. Ezután jött az éles próba Zsámbékról a rádióklub QTH-járól. A szubjektív teszten is jól vizsgázott az antenna, sok QSO született 20 méteres amatőr sávon a Hadikulturális Fesztivál hétvégéjén.
Üdv,
HA5TBN Dani