Blind SOTA

vak jelzésJúlius 10-én, pénteken, a Salgó hegyet azaz várát céloztuk meg SOTA aktiválás céljából. Ez egy olyan hegy, amit jövőre elveszítünk a SOTA csúcsaink soraiból, így a választásunk erre a hegyre esett – most vagy talán soha? Nem volt a legmegerőltetőbb út, de ilyen melegben nem is bántuk.

Zoli, új klubtagunkat nem tántorította vissza vaksága, hogy vezetőre szorul a hegymászásnál, de már eléggé gyakorlott e téren. Nem először indul túrára. Olyan sok segítségre igazán nem is szorult, belevaló egy srác.

Felértünk a hegyre, valójában a Salgó várába.

A képen HA5CLF István, HA7HF Feri, Zoli (aki szeptemberben vizsgázik) és HA5DSA András látható. Zoli kezében az újonnan készült SOTA zászlónkkal.

A képen András HA5DSA nyomja a távírót, mint akit a török kerget. Sikeres is az aktiválás, avagy ha nem elég a 2m-FM (rövid a kardod), akkor told meg távíróval (azaz told meg egy lépéssel).

Zoli szeptemberben készül letenni az amatőr vizsgát. Az autóban tágítottuk is a fejét a műszaki vizsga anyagával. A képen látható, amint András tanítómestere felügyelete mellett, az Ő hívójelével gyakorol, és sikeresen össze is hozott egy pár QSO-t.

  1. Vakként ez az út a nehezebbek közé tartozott. Gyanútlanul vágtam bele mert 5DSA András szerint csak 700m hosszú és 50m emelkedő volt, azonba a “gyakorlatban” ez meglepő talajviszonyokat rejtett. Úgy tudom az egyik fotó visszaad valamit a hegyre vezető ösvény egyes szakaszainak dőlészögéből ami önmagában még nem jelent nehézséget. It-ott azonban ködarabok, sőt sziklaélek áltak ki a talajból amin – az út meredekségét is figyelemnbe véve – kifejezetten nehéz kapaszkodni. Egy F-16-os giroszkópja is szikrázott volna tőle, mert mindehez úlykor egyszemélyesre szűkült az ösvény, továbbá keréknyom- vagy vízmosás-szerű teknőben kellett kapaszkodni. Ezeken a szakaszokon nagyon fontos volt az Andrással való vakos összeszokottságunk, alapvetően András érzéke a kíséréshez. És még valami: a képen talán nem jön át, de kísérőm magas és elég erős ember, szóval egyszer-egyszer amikor megcsúsztam, akkor “lógtam” a karján, ő viszont lecövekelt. Ez bizony nekem komoly biztonságérzetet ad. A hegy felső szakaszán a keskeny, alig talpnyi falépcsőket ehhez képest már sétagaloppnak érzékeltem. Már lefelé jövet egy ilyen falépcsőn megkíséreltem a forgalmazást, mert kicsivel feljebb egy kedves rásióamatőr társunk válaszolt Vouxong kézirádióval leadott ált. hívásomra, ezért újra megpróbáltam realizálni az összeköttetést. Most sem sikerült, de rájöhettem, hogy vannak állhatatos társak és olyan útszakaszok, aholcsak kockázatvállalással lehet /M hívást adni. %DSA András nem mellesleg végigkommentálta sz utat, tehát az útviszonyokon kívül a tájat is végig mondta, ami nekem még teljesebbé tette az élményt. Megjegyzem, a visszafelé út volt a nehezebb, ahol alkalmanként azt is végig kellett gondolnom, hogy ha esek, merre lökjem a fehér botot, hogy fel ne akadjak rajta. Technikailag kérdés maradt a lábbeli tapusa. Felfelé menet, ugyanis a vékonyabb talpú túracipő tűnt megfelelőnek, míg lefelé én bizony hiányoltam a réfi, flmagas szárű munkásbakancsomat. Andrással megbeszéltük, hogy ha máskor is megpróbálkoznék /M forgalmazással, akkor hadsetet kell használni, mert ilyen ösvényen, fehérbottal, kísárve…szóval kézből elég “necces”.
    Az út végén, a parkolóba visszaérve örültem, hogy 5CLF István kocsijával vagyunk, mert eléggé elfáradtam ahoz, hogy örüljek a kényelemnek.
    Köszönet mindnyájuknak ezért az útért!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..