Ezt a beszámolót még annak idején írtam, amikor ideiglenesen kísérleti használatra megkaptuk a hatvan méteres sávot. A minap véletlenül rábukkantam erre az anyagra, és gondoltam, talán szélesebb körben is lehet érdeklődés a tapasztalataimról. Nos, itt következik egy rövidke kis leírás… 🙂
Ha sok jó ember összejön, akkor abból általában kedvező dolgok szoktak kisülni. Így volt ez tegnap is, amikor ugyan nem ezt terveztük, de mégis remek munkát végeztünk a birtokunkban lévő Zil-131-es híradóautón. Sok kép és kevés szöveg következik. 🙂 (A fényrajzokon látható amateurtársak felsorolása balról-jobbra értendő.)
A magasban HG6PTZ Tomi és HA7PTY Ptyesz, alul HA5TBN Dani, HA5OGR Lajos és HA7EO Attesz. A főszereplő TA-19-es árboc már vízszintesen hever a bodega tetején, míg jobbra a földön a két, kiegészítőket tartó láda szemlélhető
Mai napig nem tisztázott, hogy a Magyar Királyi Honvédség jelzéssorában meddig tartottak az R/számok. Mi számos előadásban és írásban is jeleztük, tévedés azt hinni, hogy az R/15-el lezárult a sor – olyannyira, hogy bizonyos források alapján R/18-ig terjesztettük ki az adatokat. A HTI könyv vitán felül álló eredetiségű, s abban az R/17 jelenti a záróakkordot. Ugyanakkor a kiadvány utolsó oldalai között egy magányos, az anyagba sehogy sem beilleszthető lapra bukkantunk. Ez egy hordozható nyolc kilowattos berendezés leírásának eleje. Persze nem állítjuk, hogy ezt titulálták R/18-nak, de a HA8BDE Dénes Om által korábban már bemutatott mozgóadóra (Soldatensender) talán ráillik. Jó lenne, ha előkerülne a többi hiányzó oldal is, hiszen akkor tisztázhatnánk a homályt – de szerintünk erre csekély az esély, mert (tudtunkkal) e HTI könyvek bár egy sorozat részeinek tekinthetőek, mégis csak egy példányban születtek.
Az R/16 kapcsolása a HTI 1943-as könyvéből
A minap bemutatott R/9-hez hasonlóan ez sem apró rádióállomás volt, s rá is igaz, hogy mind a neten, mind a katonai híradással foglalkozó könyvekben akad némi zavar arra nézve, hogy mit is tekinthetünk valójában az R/10-nek. Mint sokszor és számos helyen leírtuk, velünk céltalan vitatkozni, mert a tények (esetünkben az 1943-as kiadású HTI könyv) magukért beszélnek. Márpedig ha oda a korban rigorózusan azt írták, amit, akkor innen felesleges kétségbe vonni az adatokat. Utalunk itt például a reprádiók kapcsán más fórumokon kialakult polémiára, ahol egyesek a nyilvánvaló fényképek és leírások ellenére is kötik az ebet a karóhoz, hogy ők jobban tudják, melyik gépbe mit szereltek, mint azok, akik ezt a munkát anno valóban végre is hajtották. Mi tehát maradunk az eredetiségnél – az R/10 kapcsán is. 🙂
Az R/10 belseje az 1943-as HTI könyv szerint
Megírtuk ugye a minap, hogy Vannak még csodák – nos, ez itt semmi más, mint néhány szép fénykép és pár gondolat a Malév felirattal ellátott keretes FuG10Ek RH vevőről.
Pucolás és javítás céljából megbontva. A nosztalgikus érzeteket keltő Malév leltári alucetli a keret jobb fölső sarkában díszlik!
Folytatjuk a Magyar Királyi Honvédség rádióállomásait bemutató egyedi sorozatunkat. Jelen írás az R/9-et tárja a közönség elé, aztán befut a legendás R/10. Érdemes visszaolvasni a korábban itt megjelent, gyakorta teljesen újat mondó és nem egy kérdést végre tisztába tevő darabokat azért, hogy totális képünk legyen a témában. Túlzás nélkül állíthatjuk, az R/9-el is tovább oszlatjuk a múltat fedő homályt… 🙂
A HTI 1943-as könyvében így néz ki a gépkocsiból kiszerelt és a Standard által gyártott R/9-es rádióállomás
Ali baba 🙂 mindenre képes, kincses barlangja – amely első körben valójában nem is az övé volt, de aztán mégis elorozta – ontja a drágaságokat. (Mondjuk érdemes lenne egy pillanatra elgondolkodni azon, miféle gyermekmese az, ahol ötpercenként rendkívül részletesen, csúnyán és véresen felhentelnek valakit – mert ugye itt kapásból a túlvilágra távozik tudottan negyvenkettő, sejtetten meg félszázat meghaladó ember – a szolgálólány pedig személyesen, egy figyelemelterelően buja tánc keretében döfi szíven a főgonoszt! Erre mondják jobb kricsmikben: E!) No, de ez itt kérem nem mese, hanem a digitális forrasztani valók Kánaánja: akad itt kérem minden villogó csoda, amit Kelet magából kitermelni képes. Olcsó pénzért és viszonylag gyors szállítással. Aki még nem vett Kínából semmit, persze joggal teszi föl a kérdést, mennyire megbízhatóak ezek a termékek? A kísérleti nyúl szerepét magunkra öltve ütöttük össze ezt a nyúlfarknyi cikket – s előre eláruljuk, eddig egy feszmérőt leszámítva minden megjött és működött… 🙂
550 MHz-ig megy, pici és occó volt…
Az átviteltechnikát általában az egyetemen tanítják. Persze arról már korunkban nem igen beszélnek, hogy mentül régebbi a lom, annál nehezebb az adatok átpréselése – és olykor maga a berendezés is. 🙂 Nos, az alant következő rövidke tudósítás az “élő rádióklub” kategóriába esik – hiszen a HA5KDR birtokában lévő Zil-131-es híradóautó felújításáról szól.
HA5IKS Pisti a félhomályban és az alacsony belmagasságban küzd az R-155U keretével… 🙂
Tegnapi cikkünket folytatva most a Fu 8 következik. Nyomatékkal ismételjük, a birtokunkba jutott fénymásolt anyag nagyon-nagyon karcsú, de ettől még ami van, az eléggé izgalmas. A fényképek illusztrációk (!), s a 10 W S.c adót ábrázolják. A masina működik, ami esetünkben annyit tesz, hogy nyaranta, ha beüt végre a rég várt “terjengés” olykor felbúg a hangzótávírója a tíz méteres amateur sávon. 🙂
Hogy a klasszikust idézzük: Feind hört mit! Azaz csak óvatosan, mert Az ellenség figyel! 🙂 És amúgy ez tényleg nem vicc – tegyük rögvest hozzá: sajnos. Mármint nem a figyelem, hanem az, hogy van ellenség…
A HTI hajdani könyvei sok meglepetést tartogatnak. Így sikerült végre hosszú esztendők zavara után elsőként honlapunkon tisztázni többek közt a magyar légierő repülőin alkalmazott készülékek sorát és típusát, s hasonlóképpen kezdődött el ugyancsak nálunk a Magyar Királyi Honvédség által használt “földi” állomások tárgyalása. Most egy váratlan helyről került elő egy HTI könyv, amelynek létezéséről ugyan tudtunk, de személyesen még nem láttuk. (Viszont beszéltünk már olyan emberrel, aki látott olyan amateurt, aki a kezében fogta e kiadványt. 🙂 ) Mivel nekünk csak csekély oldalszámú fénymásolat jutott, érthető okokból nincsenek infóink arról, ez a HTI könyv évszám szerint mikor jött ki a prés alól. Az azonban bizonyos, hogy szerkesztési elve és írásmódja szinte szó szerint egyezik a már tárgyalt két könyvével – így talán nem lövünk nagyon mellé, ha azt állítjuk, ez is 1942-43 környékén íródott. Szkennelt oldalakban nem fogunk tobzódni, és fotók sem lesznek.
Az előtérben ugyan egy kémrádió van – de hátul ott figyel egy echte kinézetű és koránt sem mellékesen működőképes német tankadó, a 10 W S.c
Ugyan nem tartozik szorosan ide, de jelezzük, a HTI az optikákról és a magyar kézbe került zsákmányanyag “honvédségesítéséről” is készített könyveket. Mivel ezek nem vágnak az oldal profiljába, nem fogjuk őket részletesen tárgyalni, de egyszer, amolyan színesítésként röviden majd megemlékezünk róluk is.
