Egy repülőnap háttere

Ismét nem egy megszokott cikket találtok. Az alant olvasható beszámoló azt próbálja meg bemutatni, miféle és mennyi munka fekszik egy-egy HA5KDR-es tárlatban, megjelenésben. Mivel az idén nyári Kecskeméti Nemzetközi Repülőnapon is ott voltunk, önként jött az ötlet, ezen keresztül láttassuk a hátteret…

Még egy apróság, mielőtt belefogunk: bizonnyal észrevettétek, itt az utóbbi hetekben ritkásabbak lettek a megjelenéseink. Oka ennek a mindenkit érintő pandémia, illetve az annak nyomában járó elképesztő, már-már a határokat súroló leterheltség. Ugyanakkor aki követi közösségi oldalunkat láthatja, oda két-három naponta mindig igyekszünk friss anyagokat feltölteni. Vigyázzatok magatokra és szeretteitekre!

Kezdjük egy egyszerű igazsággal: amikor a honvédelmi miniszter bejelenti, hogy lesz repülőnap, akkor nekünk az már késő. Nem csak azért, mert a közlés után tíz percre már Kecskemét megyei jogú városban és annak száz kilométeres vonzáskörzetében totális hiány lesz a szállásokból, hanem azért is, mert mi onnét már nem tudunk összeszerveződni. Nekünk legalább negyed évvel “előbb” kell látnunk a dátumot, különben a saját kitelepülésünk szempontjából az eseményt megeszi a fene.

Talán nem árulunk el nagy titkot, de ahhoz, hogy idén augusztusban ott lehessünk, már tavaly nyáron be kellett gyújtani a civil rakétákat. (E cikkben a vírustól eleve elvonatkoztatunk, azaz ismertnek vesszük, hogy e szabad szemmel láthatatlan kórság bárkinek bármikor és bármilyen tervét egyetlen kegyetlen tollvonással felül- vagy alul írhatja.)

Tehát amikor biztos forrásból megvan a céldátum, akkor az ember a tutiság’ okáért azonnal szállást foglal egy “jobb” panzióban, s megpróbál mélyen hallgatni a hirtelen rendkívül éberré és kíváncsivá váló recepciós előtt arról, hogy 2020 nyarának elején miért jegyeztet elő 2021 augusztus egyik teljes hetére több szobát. Minderre legfőképpen az üzembiztonság okán van szükség, hiszen az egyszeri amatőr (értsd: civil) képtelen majd’ másfél tucat hónapra előre megmondani, kap-e szállást valamelyik laktanyában, esetleg magában a NATO bázison – vagy sem.

A fedél kipipálása után jön a lázas tervezés. Ennek alapszükségletei a barátság és a becsület, a jó idő, a kellően hűvös és gyöngyöző sör, esetleg egy feles és a terített asztal rajta az ízletes ételekkel. Kanalazás közben elsősorban azt kell leszögezni, hogy itt munka lesz, nem is kevés, azaz legények szükségeltetnek a gátra. Utána rögvest az is kiderítendő, miféle géperejű járműveknek van esélye lejutni a fővárosból Kecskemétre? Aztán a várható létszám, ahol rögvest és határozottan le kell szögezni, aki vállalja a megmérettetést, csak rendkívül nyomatékos indokokkal léphet ki. Ugyanis a korábbi honvédségi rendezvényekből pontosan ismert, hogy az “embercserét” egy határponton túl (jellemzően vissza három hónapra) maga a jó Isten sem tudja átvezetni. S ez érthető is: egy repülőnap kiállítói egytől-egyig különféle szervezetek látókörében vannak, akiknek akad éppen elég dolga mindenki ellenőrzésével. S aki ugye nem jön el, annak a munkáját szét kell osztani a többiek között – akiknek amúgy is akad már dolguk épp elég.

Rádióklubunk egyik ékköve a Zil-131-re épített R-137-es híradóállomás. Tiszta sor, hogy nem maradhat otthon – de azért legyünk őszinték, ez nem egy, a szalonból frissen kihozott autó, hanem több tucat esztendős masinéria. Azaz fel kell készíteni az útra. Mivel mi is dolgozunk, ütemterveket kell belőni az átnézésre és az ismert hibák elhárítására, s e terminusokat tól-ig’ viszonylag szigorúan illik venni. Elsősorban effélékre kell gondolni: X elmegy alkatrészért, Y, Z és B szétszedi és beszereli – és így tovább egészen a végtelenségig. (Azon tagok pedig, a szűk keret okán akik nem tudnak jönni, “csak” örömből segítenek Ezért írtuk a szeretetet, a barátságot és a tisztességet. Mert abból szerencsére bőven el vagyunk látva.) S ezek után szemléljük meg az egyéb kívánságokat: a kiállításra kerülő összes rádiókat egybe kell hordani, és azok lehetőleg működjenek is, meg jól mutatna a sarkon HA8BIT Buhankája, no meg ugye valakinek vezetnie (HA7PTY Pityesz) is kell majd a 10,5 tonnás monstrumot. Le kell szállítani két katonai- meg egy kiszolgáló sátrat, nem árt a hűtő az élelmiszernek és a bubis’ vizeknek, melyik rádióra milyen antenna kerüljön, mennyi oszlop fér el, hol és mit fogunk enni…?

És honnan lesz villany?! És szabadság? Meg családi béke odahaza?

Közismert, hogy a magyar Gripenek nem egy tocsogós és pórias libalegelőn, hanem egy jól őrzött és katonásan vezetett NATO objektumban éldegélnek. Azaz oda “csak úgy” nem lehet RH és URH rádiókat behordani, ki tudja milyen magas antennákat állogatni’, drótokat húzogatni, böszme pówereket tolni a’ zéterbe! A kiszemelt frekvenciákat és teljesítményeket rigorózusan engedélyeztetni kell a helyi híradó parancsnokkal, míg más elöljárók arról nyilatkoznak, hogy függélyesen’ milyen magasra terjeszkedhet az ember fia. Ami ugye nálunk alaphangon tizenhat méter plusz a citromantenna hárma, így már majd’ húsznál táncolunk. (Ugye az még megvan 🙂 , hogy egy repülőnapról forog a szó, ahol olykor földközelben láthatók a csíkot húzó mutatványos bódék, s óránként nyócszázzal’ száguldva a légben eléggé nehéz kiszúrnia a pilcsinek a citromot…)

Gyorsan közbeiktatjuk: ezek nem kitalációk, hanem hosszas – és hivatalos – kérdezz-felelek levelezések után eldőlő igenek és nemek.

Tényleg.

Aztán muszáj különleges engedély. Írunk a Magyar Rádióamatőr Szövetségnek (Köszönjük HA7PL Laci!), utána az NMHH-nak. Mindeközben az egyeztetések során lázasan keressük a reptéren azt a helyet, ahol az egész cirkusszal fel tudunk vonulni. A HM közben látványtervet és leírást kér, azt is össze kell szednie valakinek.

Nos, ha végigolvastad a fentieket, akkor még csak (!) most értünk el 2021. január közepéhez. Amikor még csak az a biztos, hogy mi szívesen mennénk, kellünk is – de hogy hol?!

Aztán egyszer csak fölhívják az embert, s közlik, megkaptunk két Gripen lakás 🙂 közötti telket, ahol “viszonylag” szabadon garázdálkodhatunk. A villanyt a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum által használt hangárból kell majd zsákmányolni, de a kivehető maximális teljesítményt tisztázni kell egy újabb honvédségi szakközeggel. Levelezés, telefon…

Közben tételes listák keletkeznek, hogy melyik amatőrnek mi a feladata és mit kell magával cipelnie a siker érdekében.

Az már szinte csak mellékes, hogy közben akad pár eseménye és kiállítása a klubnak, ahol ugyancsak illik szépen megjelenni. Csak a jelentősebbeket említve: egy márciusi híradó gyakorlat, Zsámbék fesztivál, Múzeumok Éjszakája, Military Weekend…

Ja: és a Zil-re kell rendszám is. Ez amolyan bagatell – ugye… 🙂

Közben Kecskemét is pörög: kérik az összes adatokat, az oltásik számát, kiderül, mennyi autóval lehet behajtani, hol lesz a parkoló, meddig muszáj (!) felépíteni majd lebontani a tárlatot – aztán kiderül, lesz szállásunk és étkezésünk is! Ilyenkor ugye illik udvariasan és köszönve lemondani a panziót – ami hallható mód nagy örömöt okoz a tulajdonosnak, hiszen nagyságrendekkel drágábban képes értékesíteni a felszabaduló helyet, mint amennyiért mi tavaly foglaltuk.

És amikor az ember már azt hiszi, hallja és szemléli az alagút végén a forszázsoló Gripent, beüt a mennykő a határba. Ami esetünkben a számunkra tényleg roppant kedves és szeretett barátaink, a határőrök képében jelenik meg. Azt, hogy miként nem jutottak be mások által – nos, azt majd mások (nem) leírják. De mivel mi erősen óhajtjuk, ha csatlakozhatnának hozzánk, így bizonyos szempontból szinte nulláról elindulva elölről kezdődik a lótás és futás. Engedélyek módosítása, rendszámok egyeztetése, KNBSz-es szakközegek utolsó pillanatban való megkérése egy szívességre…

És persze minden áttervezése: hiszen lesznek Határőrség feliratú autók, patika sátrak, asztalok mindenféle ereklyékkel – s azoknak is bizony bőven köll’ a hely. A ráma meg ugye nem tágul – azaz a Gripenek hangárjait képtelenség arrább tolni.

De megoldjuk, mert tiszteljük és szeretjük egymást.

S végül csak sikerül minden. A Nap süt, Zsámbékon feldübörög a telepakolt Zil-131, a nép beáll mögé az apró s tengelytörés veszélyéig cuccolt autóival majd az egész konvoj ráteszi magát a Kecskemét felé tartó aszfaltra…

…ahol aztán kiderül, hogy drótok a felszínen nem maradhatnak, így az összes telefon- és egyéb tyúkbeleket be kell ásni, a hozzánk tervezett hangszórót el kell vitetni, s kordonok sincsenek, így mindent helyben át kell tervezni azért, hogy az illetéktelenek ne tudjanak kitévedni a melegtől izzó vagy eső áztatta betonra.

 

És mennyi embernek tartozunk köszönettel, atya ég! És persze egymásnak…

Jó napot kívánunk, szeretettel üdvözöljük a tárlatunkon! Kezdjük talán a sarkon a kis sátornál, majd a határőrség bemutatkozása után kapaszkodjunk föl a Zil-131-be, ahol…

 

73!

 

a HA5KDR csapata

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .