A “jó” pilótáról azt tartja a mondás, hogy akár egy colos léccel is képes repülni. Mi nem gondoljuk magunkat “jó” rádiósnak, de azt határozottan érezzük, az éteri megjelenés olyformán is örömet tud okozni, ha arra “csak” egy ajándékba kapott, leginkább holmi igénytelen laborműszerre hajazó berendezéssel tudunk sort keríteni. A volt Német Demokratikus Köztársaság Seg-15-ös military adó-vevőjének külalakja óvatosan fogalmazva is harmatosra sikeredett – ám az érzékenysége messze kárpótol minden esztétikai hiányosságot. Az alábbi őszinte hangú írás a rádiózásra buzdít, amely – mint tegnap is írtuk – kiváló gyógyszer mindenféle bajra.
Látszólag nem ide tartozik, de ha jobban végiggondoljuk, mégis. Az EU statisztikai hivatala a közelmúltban közzétette egyik felmérésének eredményeit. A kérdezők jelentős mintán (ha jól rémlik, százezer ember) vizsgálták azt, hogy a lakosság hány százaléka jár be örömmel a munkahelyére. Ne találgassanak, az arány az Óvilágban nem éri el a harminc százalékot. (Csak gyanítjuk, hogy itthon még annyi sincs.) Azt már az óvodás is zsigerből tudja, hogy a stressz rossz vért szül; a kedvetlen dolgozók az átlagtól magasabb vérnyomástól, cukorszinttől és egyéb kórságoktól szenvednek – magyarán a különböző egészségügyi nyűgök-nyavalyák jobban sújtják őket, mint boldogabb melóhelyen güriző embertársaikat.
Mi köze ennek a rádiózáshoz? Nos, annyi, hogy ugyan ez a brüsszeli amt azt is közölte, hogy azok viszont, akik a szabadidejüket hasznosan (értsd: természetes jó hangulatban) töltik el, csökkenthetik ezen veszedelmek mértékét. Mivel ez itt nem egy horgászfórum, ahol a rablóhalak pikkelyére (bőrt mégsem írhatunk) menő pergetés (pörgetés?) és a harcsák megfogását célzó kluttyogtatás titkait óhajtjuk kielemezni, marad a rádiózás. Egészen pontosan az arra való buzdítás, amely jobb, mint a vérhígító vagy a hülyeség elleni dizájndobozos pirula. 🙂
Folytatás →
