A B-51 – azaz az R-10 sztorija

Levelet kapni általában jó! Ezúttal ismét HG5VR Füry Nándor Om írt nekünk újfent egy izgalmas epistolát, melyben részleteket közöl a B-51-es, azaz R-10-es készülék előéletéről. Adjuk is át Nándi Om-nak a szót…

1976.5.-MŰSZAKI-KÖZLEMÉNYEK_0001

Figyelmesen elolvastam a HA5KDR oldalon a legeslegújabb R-10 és R-20 készülékekről szóló cikket. Szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni az amúgy korrekt leíráshoz, mert érezhető, hogy a készülékek létrehozását illetően bizonytalanság van időpontok, és gyártót illetően.
Kezdeném a talán “legnagyobb” kérdőjeles témával: hol gyártották, készítették az R-10 (gyártási néven B 51) készüléket? Bevallom, erre ma dokumentumot nem tudok bemutatni, csak személyes emlékeimet tudom mondani.

1951.11.15.-B-52-készülékeken-észlelt-hibák_0001

Úgy huszonöt esztendeje, az 1995 körüli időkben a Tungsram Rádióklub egyik idősebb generációhoz tartozó tagjával, néhai HA5AVL Döményi Pista bácsival történt egy beszélgetésem a Vörös Szikra gyárról. Pista bácsi, aki “aktív korában” katonai átvevő volt a HTV-nél, (Híradótechnika Vállalat) határozottan állította, hogy az R-10-et “ott, az Árpád-híd budai hídfőjénél lévő épületben” gyártották…
Én akkor kicsit kételkedtem, mert a birtokomban lévő készülék feliratai, betűformái, mechanikai kivitele az R-20 készülékre emlékeztetett, amit ugyebár a Telefongyárban készítettek.

Aztán 2015. tájékán meglátogattam Erdőkertesen HA7PJ Emil barátomat.
Emil idősebb volt nálam, nagy rádióamatőr szaktekintély volt a szememben, és Gödöllőn egy híradóanyag raktárbázison dolgozott technikusként. Sokat tanultam tőle.
Valahogy szóba került a szakmai “életutunk”, és akkor tudtam meg, hogy Emil ipari tanulóként a BRG-ben (Vörös Szikra utódja) kezdte a pályáját 1958. tájékán. Rákérdeztem, R-10 ügyben. “Én nem tudom hogy hol gyártották, de arra emlékszem, hogy egyszer felküldtek a padlásra valamiért, és az tele volt félig épített, vagy épen bontott R-10 roncsokkal.”
Sajnos, 2016. óta Emil sincs már közöttünk.

1951.11.15.-B-52-készülékeken-észlelt-hibák_0002

A Vörös Szikra gyár történetéről nagyon kevés infót lehet találni a neten. Talán leginkább a Kollár Ernő Virtuális rádiómúzeumában leírtak figyelemre méltóak: “A Budapesti Rádiótechnikai Gyár elődje a Vörös Szikra Gyár volt. A vállalatot 1953. január 1-i hatállyal alapították. Az üzem szervezését a Magyar Adócsőgyár keretén belül kezdték el, a munka ideiglenesen a Béke tér 3. számú romos állapotú kis üzemben kezdődött meg Vörös Szikra Gyár névvel. Még ebben az évben Óbudára, a Polgár utcába költözött át. A cég profilját különféle teljesítményű rádióadó-, mikrohullámú- és ipari nagyfrekvenciás berendezésekben jelölte meg az alapító okirat. Kezdetben honvédségi megrendeléseket elégített ki. 1954-ben az üzem létszáma jelentősen megnövekedett. Idővel beleolvadt a Villamossági és Kábelgyár Gyengeáramú gyáregysége, a Magyar Adócsőgyárból az ipari nagyfrekvenciás berendezések részlege s megszűnt Elektromechanikai- és Töltőberendezések Gyára is.”

1976.5.-MŰSZAKI-KÖZLEMÉNYEK_0002

Vagyis létrehoztak egy új vállalatot, mely magasabb frekvenciákon használt rádió adó-vevő készülékeket, rádiótelefonokat volt hívatott gyártani.

Meggyőződéssel hiszem, hogy valójában itt gyártották az R-10 készülékeket.
Talán a köztudatban belezavaró lehetett, hogy ezt a céget 1955. végén a Beloiannisz (egykori Standard) -hoz csatolták, majd 1957-ben megint önálló vállalat lett BRG néven.

1958.-R-20-készletezés_0001

Az időponthoz: mellékelem az 1976-ban kiadott Műszaki Tájékoztatót, illetve az abban megjelent “A száz éves a Telefongyár” című cikk egy elbújtatott bekezdését. Egyértelműen le van írva, hogy 1950-ben kezdődött a Honvédség új híradóeszközeinek tervezése, gyártása. Az is érdekes, milyen körülmények között. Ezt viszont a Rádiótechnika 2008. évi Évkönyvében jól leírták, érdemes elolvasni, hiszen kor-dokumentum.

1958.-R-20-készletezés_0002

A B-50-es készülékek gyártása 1951 végén megszűnt, néhány száz darab készült el, majd a munka folytatódott a B-52-es szériával, de az sem volt sima út. Mellékelek egy korabeli “Feljegyzés”-t a módosítási javaslatokról.

Befejezésként ide iktatom az R-20 rádióállomáshoz 1958-ban kiadott hivatalos úgynevezett “Készletjegyzék” lapokat. Én bizony, nem látom rajta a Rajműszert, mint tartozék anyagot.

73!

HG5VR Nándi Om

  1. Kedves Nándi !
    Késve reagálok a Rajműszer témára, de mellékelem a bizonyítékaimat: A 754 sorszámú “Utasítás az R/20 rádióállomáshoz” című kézikönyv 11. oldalán a 2. tartozék-egység fejezetben az alkatrészek között legalul felsorolja “valamint 1db műszerből”. Hátul a fényképeknél a 6. ábra jobb oldalán pedig látható a tartozék doboz tartalma között az Aluniv rajműszer. Baráti üdvözlettel, Balás Dénes, HA8BDE

  2. További észrevételem, hogy a B52 készülékre vonatkozó “Feljegyzés” szövegéből világosan kitűnik, hogy az R/20-ról van szó és nem R/10-ről. Az R/10 a Telefongyári tervezés időszakában még B51 projektszámon futott. (Ez olvasható a Simoncsics-Kóger jegyezte Telefongyár történetében. Megjelent az RT. 2008 Évkönyvében.)
    Baráti 73! Balás Dénes

  3. Kedves Dénes !
    A végéről kezdeném: teljesen egyetértünk a második témában.
    Valószínűleg a félreértelmezést a betett B 52-re vonatkozó dokumentum elhelyezési helye, vagyis a “szerkesztés” okozta…..
    (bocs Miklós !)
    Igen, a 2008. évi RT Évkönyvben leírtak dokumentum értékűek, részben az előtalált papírok, részben akkor a gyártásban közreműködő telefongyári műszaki állományú dolgozó személyes elmondása alapján.

    Az első felvetéssel kapcsolatban jelzem, hogy a z általam ismert hivatalos Készletjegyzék-kel kapcsolatban írtam,. hogy 1958-ból való.
    A Hadtörténeti Intézet Könyvtárból kikérhető.

    A műszerrel kapcsolatban már a “Rajműszer….” című ismertető cikk olvasása után írtam egy hozzászólást, miszerint akkor, tehát 1958-ban ezt a műszert külön eszközként sorolták be, ez a Készletjegyzékből egyértelműen kitűnik.
    Nem vitatom, vitattam, hogy az eredeti elképzelés szerint műszerrel kellett szállítani a rádiókat, és így is történt. Lehet, hogy csak kezdetben. Erre utal a tartozék anyagok ládájában is “előkészített” hely.
    Megjegyezném, hogy a bemutatott listán szerepel a tartozékanyagok ládája, de már műszer nélkül !

    Azt gondolom, hogy 1956. után a Néphadsereg híradószolgálata új “leltárt” készített.
    Köztudott, hogy 56′-ban rengeteg honvédségi anyag “eltűnt”.
    Az “új leltár”-t bizonyítja, hogy tartalomjegyzékében a “K” lapok sorszámozásánál sok tétel üresen, kipontozva került be a sorba…… Tehát volt egy előző, melyet átmásoltak, de a hiányzó, vagy bevont anyagokat már nem tüntették fel.
    A megmaradt Rajműszereket a javító műszerészek anyagaihoz csoportosították át.

    Azt sem tartom kizártnak, hogy az 50′-es évek “pénz- és alkatrész szegénysége” miatt kevesebb műszert készítettek a tervezetnél, tehát csak a legyártott rádiók egy részének képezhette tartozékát.

    Más kérdés az, hogy katonai berkeken belül, adott körülmények között, adott feladathoz, “illetékes” előljáró a hozzáértő távirásznak a rádióállomásához “készleteztetett” műszert is a sikeres ténykedés biztosítása miatt…..

    üdv: = 73′ ! F. Nándor

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .