Sajnos ez a négy napos remek buli is véget ért – viszont annyira jól éreztük magunkat, hogy azt leírni is nehéz. Volt ott kérem minden: retro buszozás, tűzpárbajjal elfogott határsértő és csempész, délceg lovasok és autós felvonulás. No meg persze rádiózás feszt, illetve látogatók dömpingje…
Önarckép a Zil-tetején – aki készítette: HA7EO Attesz, aki hátul antennázik, HA7PTY Pityesz. A figyelmes szemlélők kiszúrhatják, a bal oldali TA-19-es oszlop már áll de még nincs kitolva, hiszen hiányoznak a kikötői…
Ismételt probléma: hol is kezdjük? Hiszen nyilvánvaló, hogy az alapoknál nem lehet, mert akkor hagyományőrző határőr barátunk, Anga Bandi első, Őzike utcába tett látogatásáig kellene visszamennünk – azt meg mégsem iktathatjuk ide, hiszen az olvasóink türelmére is gondolni kell. Maradjunk tehát a képek által keltett villanásoknál, s az így összeálló színes anzixnál.
Csapjunk inkább bele a közepébe: van ugye Keró (Keresztes Csaba) barátunk és párja Mari, akik lelkes sopronkövesdi lakosként és koránt sem utolsó sorban hagyományőrző határőrként és szervezőként meghívtak bennünket településük kiváló eseményére, a KÖN-re. Mi meg persze elmentünk, s nem is magunkban, hanem klubtársakkal és a Zil-131-re épített R-137-es híradó géperejű járművünkkel felszerelkezve.
A történeti hűség okán leírjuk a HA5KDR csapatának tagjait: HA7PTY Pityesz, HG6PTZ Tomi, HA7EO Attesz, HA8BIT Péter és HA5CBM Miklós. Aztán ott járt még a hagyományőrző határőröktől”Csepeles” Lajos, Dani, Döme, Hegyomlás Andris, “PZs”, Keró és Mari valamint sokan mások. (Meg sok száz vendég, egykori határőr, de talán nem várja tőlünk senki, hogy közöljük a nevüket.)
A lejutás – mint azt a közösségi oldalunkon követhettétek – akadálymentesre sikeredett, az idő pedig végig remek volt. Ami annyit tesz, hogy napközben pólós hőmérséklet és enyhe szellő uralta a tájat, viszont cserében éjjel akár nyolc-kilenc fokig is lehűlt a lég. A cserépkályhát HA7EO Attesz pakolta nagy elánnal, így a hőség néha-néha magasra hágott, hogy jobb híján ki kellett engedni a szabadba… 🙂
Álló- és ülőfogadás jobbról, zsemlyés sült hurkának tisztelegj! (Lámpával “koronázva” középütt Keró, míg balra háttal párja Mari.)
Ám hiába volt a nagy hideg, mi sötétedés után is remekül éreztük magunkat. (Aggregátoros üzemmel – tegyük hozzá rögvest – hiszen a vadászházba nem ér el a vezetékes petró’. 🙂 ) Megünnepeltük például Keró születésnapját, de a többi vacsora alatt sem üldögéltünk étlen-szomjan. Amit ki kell emelni az az önzetlenség: ebben a közegben-közösségben például nem igazán számít, hogy ki mit vett, ha együtt vagyunk, minden a másiké is. Legyen az üveg víz, sör, pálinka, ízletes helyi bor, szalámi, szalonna, kedvességből sütött kuglóf (köszi Moncsi!), bármi ehető. 🙂
Sopronkövesden éve óta működik egy fafaragó tábor. Idén a mesefigurák köré szerveződtek a feladatok, így az alkotók pók- és lego-embert, valamint Kisvakondot is kihoztak a rendelkezésükre álló rönkökből. A fenti és az alsó képen egyébként HG6PTZ Tomi szemlélhető, míg kissé alantabb…
…HA5CBM Miki pózol egy színpompás remekmű 🙂 mellett.
Természetesen a látogatás alatt föltekintettük Keró barátunknak a soproni rendőrség egyik épületében elhelyezett lélegzetelállítóan gazdag gyűjteményét is. Miként is fogalmazzunk: egyrészt elképesztő az a határőr-rendőr-katonai ruha- és tárgymennyiség, ami ott szemlélhető, de még inkább megdöbbentő az a tudás, ami Keró és Mari fejében lakozik. Ha ott jártok, mindenképpen érdemes megtekinteni. (Hívjatok,s adjuk a kontaktot.) Tényleg nem viccelünk. S bár a szíves vendéglátást és a szóban elhangzott nüanszokat képtelenek vagyunk képileg megidézni, de a bőségszaru bizonyságául ide iktatunk pár izgalmas fényrajzot.
S akkor most evezzünk át a nehéz vasak világába! Mint azt fentebb is említettük, vittük a Zil-131-et is, melyet nem kis munkával felállítottunk. Őszintén bevalljuk, még most sem hozzuk a honvédségi szintidőt, de azért már fürgébbek vagyunk, mint a legelső alkalommal. És menni fog ez majd még jobban is persze… 🙂
Amúgy le kell szögezni, eléggé félelmetes látvány, amint a nyolcvan-akárhány kilogrammos TA-oszlop a saját daruján lifeg vízszintesen. Amikor meg lehajtjuk, hogy a citromantennát beleillesszük a felső végébe, akkor egészen hajmeresztő a helyzet. Némelyik látogató nem is értette, hogy a két árboc miként tud felkerülni a géperejű jármű tetejére úgy, hogy közben nem esik áldozatul minimum két-három ujj és egy alkar, netán emberfő.
S persze az sem utolsó, hogy miközben az ember a munkát végzi, a távolban néha fel-felkelepel egy egy AK-47-es géppisztoly. Természetesen nem kell valami rettenetre gondolni – például hogy jönnek a sógorok elvinni a párnacihából az ezüstöt -, hanem csak annyi történik, hogy elkapnak egy-egy határsértőt. Nem igazit, de mégis – a tömeg meg tapsol, mert azért ilyet anno jobb volt nem látni élőben. Ennek ellenére viszont izgalmas és kellően zajos esemény – ma már.
Azért ez a Zil nem csak nappal, hanem éjjel, mesterséges fények között is jól mutat. Ha meg fel van rá szerelve a teljes RH_URH antennarendszer, akkor nem csak gyönyörködni lehet benne, hanem használni is. 😉
Antennarendszer alulról nézvést. Kevéssé látszik, de az “alsó” oszlopon volt egy-egy polgári- és katonai dipólrendszer – egy balunra (alkeszeknek: ballonra) kötve. (Apropó: jött Péter Rábapatyról, és a kezünkbe nyomott egy remek üveg pálinkát, egy másik vendég meg három üveg saját termésből gyártott kékfrankost – és ez csak a tortán lévő habnak tekinthető, mert a Szent László kápolna közelében járó gazdák szinte mindegyike kötelességének érezte, hogy meghívja a csapatot a saját pincéjébe. Ez egy igen jó hangulatú esemény volt, ez az igazság. S akkor még a faluban zajló eszemről egy szót sem ejtettünk. Pedig a csárdás ételek is megérnének jó néhány szépen celebrált misét.)
A katonai úgynevezett “zöld szigetelésű antenna” már első rúgásra elképesztően jó értéket mutatott. Aztán jött HG6PTZ Tomi, s kísérletezve – a fordított V nyílásszögét változtatgatva – még jobbra faragta.
Alul egyébként ő látható, amint 3,615 MHz-en keményen döngeti a rezet. A rádió a korábban már bemutatott MB-1-es “focista” volt.
Panorámakép Zil-lel, Cseleppel és a másik telek végén egy Uaz-469″Bélával”.
HA8BIT Peti és HA5CBM Miki nem bírta ki, s a sok nagy antenna árnyékában kitolta a szerény Magirust is, a végén a katonai Szputnyik-fejjel és a hangolható pálcákkal és a macskalétrás dipólussal. Mivel mi sem szeretünk duplán dolgozni, az emeltyűzés előtt papír-ceruza módszerrel meghatároztuk, milyen hosszú tagokat kell betennünk az egykori szatellitről elnevezett fejbe. Hát, mindez nagyon szép és jó volt – de a közelben álló fa úgy döntött, hogy LFS és toll az amateurtársak fülébe s elektromosan szépen elhúzta az egész vastömegcikket a pitlákba. Tán ma is állítgatunk és fel-le tologatjuk a Magirus tagjait Petivel, ha nem jő segélyként HG6PTZ Tomi, aki mért egyet, s közölte, hol a rezonáns point’. Ennek fényében saccra hozzáadtunk tizenkét centimétert – s máris a hat méteres sáv kellő szakaszán találtuk magunkat.
Hiába no, a modern technika csodákra képes. 🙂 🙂 🙂
Hogy-hogy nem, RH-n a sokat átkozott FT8-ban is dolgoztunk. 🙂 S nem csak a szemlélhető országokban-városokban, hanem még az USA-ban is tekintélyes “terekkel- s erőkkel” detektálták a jeleinket.
A Magirus, immár megszabadulva a “terhes” szomszédságtól. 🙂 A háttérben pedig az elmaradhatatlan OT-s, csocsi-rogyira restaurált “Csepel” géperejű jármű, mely Lajos tulajdona. A porceláncsigákhoz kötve pedig ott a “zöld” katonai dipólus egyik vége.
Rengeteget írhatnánk még, de gondolni kell olvasóink kapacitására is. Köszönjünk el tehát a fenti képpel – amely jelzi, hogy ez nem egy “hajt a tatár” jellegű buli volt, hanem amolyan kényelmes, uras. Ennek ellenére persze iszonyú mennyiségű munka és szervezés volt minden mögött – de az a fő, hogy ebből a hozzánk látogató vendégek szó szerint nem éreztek semmit. Olyannyira, hogy mindenki élményekkel jól lakva, mosolyogva távozott a tárlatunkról.
Ahogy látjuk, lehet, hogy jövőre is ott leszünk ezen e remek, a határőrség fénykorát idéző eseményen. S az már tényleg csak szinte mellékes, hogy négy meghívás futott be hozzánk a rendezvény alatt. Rajtunk nem múlik, de azért mindennek van határa 🙂 is…
—————————————————
Nem győzzük hangsúlyozni, nézegessétek akár naponta többször is a rádióklub közösségi oldalát. Az, hogy itt “úgymond” ritkábbak a cikkek mint korábban csak annyit tesz, hogy “itt ritkábbak” – de ettől az aktivitásunk szemernyit sem csökkent. Sőt… Egyrészt nem érünk rá folyton itt szerkeszteni, másrészt seregnyi olyan információ jön tőlünk, mely nem kíván önálló, képekkel gazdagon illusztrált írást.
Tehát olvasásra fel! 🙂
S ne feledjétek: hamarosan érkezünk az újabb érdekességekkel és izgalmakkal is. 😉
73!
A HA5KDR csapata