Tegnap HA5SPA Péter, HA5IKS Pisti és HA5CBM Miki ismét fölkereste az Altiszti Akadémián található rádióállomást. Mivel a külső D-2-es raktárból mentett kincsek szó szerint ott hevernek a lábunk előtt, gondoltunk egy merészet, és elővettük az R-30-as vevőjét. Az alábbi rövid beszámoló arról az “ügymenetről” szól, amin csütörtökön hárman végigmentünk… 🙂
A laktanyai élet nem csak rádiózásból áll. Néha mindenféle kötelező adatokat kell iktatni, leltározni, kiállítást berendezni (ez utóbbi fotóit lásd a közösségi oldalunkon), olykor az e-QSL lapok visszaigazolása vesz el időt, máskor értékmentési okokból végzett átviteltechnikára van szükség, olykor meg különleges okokból egyszerűen nem jut már idő arra sem, hogy az ember bemenjen a szentendrei Altiszti Akadémiára.
Amikor viszont ott vagyunk, akkor igyekszünk minden percet kihasználni a vidámságra és a rádiózásra. Hiába, a HA5KDR egy élő rádióklub, számos, az amateurizmus sokféle szegmense iránt érdeklődő taggal. És legyünk őszinték, pont ez a tarkaság-barkaság (Gyengébbeknek: Barkas Ag. 🙂 ) adja az erőnket, a vidámságunkat és a nyugalmunkat.
Mivel tegnap az úgynevezett “Morbus Javiticus” nevű kórság uralkodott el a csapaton, fölvettünk a lábunk előtt heverő kincsek közül egy R-30-as vevőt, s nekiengedtük a csavarhúzót, a pákát, a műszert meg a cserecsöveket. E remek berendezésről szeretett és tisztelt szerzőnk, Balás B. Dénes, azaz HA8BDE írt remek cikksorozatot a honlapunkon – ha valakit ez “is” érdekel, az előzményeket itt föltekintheti.
Na szóval, elővettük a lomhalmot és kivetkőztettük a házából. Ez nem volt olyan egyszerű, de aztán végül Péter és Pisti rájöttek a turpisságra. A kiborítást – a sérülések elkerülése végett – egy összehajtott katonai pokrócra végeztük el. A tápbekötés terén – lévén helyben nem állt rendelkezésre a szükséges dokument’ (Oroszország fanoknak: bumáska) – HG7WMA op Ádám QTH Verőce volt a segítségünkre. (Igen-igen, ő írt a minap két cikket számunkra. Meg van már egy újabb szösszenete is bekészítve – na, az (jó értelemben) borítékolhatóan leveri majd pár embernél a biztosítékot. 🙂 )
No, de haladjunk, különben elvész a lényeg és így megáll a fejlődés. Ami ugyan nem az R-30, de nekünk mégis az. Szóval húztunk egy-egy zsugorcsövet a két felesleges, tizenkét Voltos bemenetre, a másik kettőre meg Isten nevében egy szigetelőcsővel ráadtuk a delejt. (Ti ne legyetek soha ennyire felelőtlenek!)
S láss csodát, a készülék felbúgott! Aztán persze itt meg is állt a tudomány, lévén ez volt a maximum, ami ki tudtunk belőle csiholni. Némi pár percek után rájöttünk, hogy az elkók nem igazán bírták a formázatlan létet, így azok cserére szorulnak.
A laktanyai rádióállomás az avítt alkatrészek szempontjából egy Kánaán, így rögvest lett pótlás. HA5SPA Péter a neten föltekintette az egyenirányító cső adatait, s ennek megfelelően már forrasztotta is a szükséges kombinációt. Közben HA5IKS Pisti és HA5CBM Miki némi VD-40, bronzkefe és menetvágó használatával rendbe tette az egyik teszthalott potenciométert.
Aztán újra ráadtuk a hálózatot – mire a készülék nagy némasággal felelt. Ekkor leoltottuk a villanyt, s elkezdtük egyesével lemeózni, hogy világlanak-é fűtés izzószálai. Rögvest találtunk is három setétet! 🙂
Mivel az épp javítás alatt lévő HTG-1-ben akad pár olyan ubisüveg, ami az R-30 vevőjébe is megteszi, nem állta semmi útját a jól bevált Itt a piros, hol a piros? jellegű csereberélős játéknak.
Maradjunk annyiban, mi vesztettünk, s a lomhalom nyert. De nem adjuk föl, mert a jövő héten folytatjuk az akciót!
Már öreg este volt, amikor HA5SPA Péter tanácsára elengedtük a témát, aki egyben azt is bedobta, távozás előtt üssünk ugyan nyélbe pár százhatvan méteres FT8 QSO-t. Ez sem volt egyszerű, lévén sem a nyolcvantól induló W3DZZ, sem a 3,5 MHz-re méretezett félhullámú dipólus, sem a katonai vertikál nem igen akart kellő módon rezegni e tuti sávban. Nota bene: az R-134 kihangolta, de inkább ne tudjuk meg, mennyi energia lépett ki az éterbe a drótról. Végül aztán azért persze csak lett egy QSO-nk. 🙂
Amikor este a parkolóban értékeltük a napot, egyikünk sem érzett szomorúságot, vagy tartotta céltalannak a kaszárnyában töltött három órát. Olyannyira nem, hogy jövő héten megint megyünk!
Rádiózzatok Ti is – s ne csak hatvan up!’ jellegű lomhalmokkal! S ne feledd, “helyetted” senki nem tud megjelenni az éterben még a legmodernebb civil csodakészülékkel sem! 😉
73!
A HA5KDR kollektívája