Írtunk már sokat a Külső D-raktárak kincseiről. A legjobb ezekben az elhagyatott, nyáron darázsfészkes és pókos, telente fagyot lehelő tárolókban, hogy az ember soha nem tudhatja, mibe botlik bele. Most a külső D-5-ben elfekvő lomhalomhalmazt kezdték kiszórni – s mi HA8BIT Petivel azon nyomban le is csaptunk a konténerbe szánt rádiós jellegű hulladékokra. Látható itt (helyesebben ott) minden, köztük igazi kuriozitások is…
Vannak amateurtársak, akik azt hiszik, mi viccelünk a raktárszámokkal. Pedig nem. Nagyon nem. Amit írunk, az mind valós, legfeljebb azt nem mondjuk – helyesebben mondhatjuk – meg, hogy az egyes tárolók merre fekszenek. Oka ennek az, hogy oda mást úgysem engednek, továbbá vagyunk annyira barátiak, hogy határozottan nem az üzletre továbbá kizárólag magunkra gondolunk, hanem erősen a barátainkra is. S ez üdvös hozzáállás, másként kifejezve egy ilyen kölcsönös történet, lévén ha Ők esnek hasra valami rádiós “hulladékban”, s arra nem tartanak igényt, azonnal szólnak nekünk. Ennek a gondolkodásnak a mentén került ismerősökhöz igen-igen nyomott áron a rendkívül ritka keretes FuG10Ek, a Samos, az R/7L adó, a FuG16z, a távrábeszélő-pótszerelvény, rengeteg világháborús elektroncső, amerikai és szovjet repülőrádió, állomásórák – s a sort még hosszan folytathatnánk.
Most ismét arról értesültünk, hogy egy raktárat, jelesül a külső D-5-öt fogják kiüríteni. Mivel ott is minden akad, hát ma reggel HA8BIT Petivel benéztünk, hogy kimentsük az értékeket. Mármint azokat az értékeket, melyeket mi fontosnak tartunk. Így például a fenti képen is szemlélhető német feliratos R-323-as vevőkészüléket, vagy az alant…
…szemlélhető R-326-ot. A tápjuk sajnos még nem került elő, de eőrst’ csekély ésszel ellátott amateuroknak éreznénk magunkat, ha egy 2,5 Volt egy Amperes anódpótló elkészítése meghaladná a képességeinket. No, de nézzük, mi jött még a D-5-ből?
A fotón egy R-4 Labe látható fedéllel – ilyet használ mások mellett HA8ADI Mórahalmi amateurtársunk is. Az éber tekintetű ápolttársak bizonnyal már felfedezték a Labétől balra látható fémtömegcikket – igen, az bizony…
…egy R-10-es! Nem mondom, hogy raritét’ példány, de érdemes vele foglalkozni, mert jó alap egy restauráláshoz. Korban hozzáillő párja a…
…a K-10-es telefonközpont. Mint a fülére aggatott cetlikről kiolvasható, 1994-ben vizsgálták legutóbb egy vidéki, s azóta sajnálatosan megszüntetett helyőrségben, s akkor menthetetlennek ítélték. Se alkatrész, se hozzáértés, kapcsolói kopottak, írta a műszerész – egyszóval selejt. De azért annyira mégsem dobták sutba, hanem elhozták a fővárosba s letették a D-5-be, mert ugye soha nem lehet tudni. S legyünk őszinték, mi ennek a mentalitásnak rendkívül tudunk örülni… 🙂
Az ötvenes évek technikája amúgy erősen képviseltette magát, lévén ilyet rögvest kettőt is leltünk. Aztán előkerült egy R-106, meg egy teljes R-30 line – persze kábelek híján, hiszen azt 2001-ben (!) le kellett adni. Vélhetően azért, nehogy az ellenség használni tudja az antikvitásszámba menő lomhalmokat.
Sok telefontechnika, bemutatóra alkalmas úgynevezett robbantott telep mellett jött egy nagyon szép fedeles TMG-1 (Tantermi Morze Gyakorló berendezés), seregnyi telefon, egy zsákra való érintetlen impulzus üzemű radarcső, Visszhang típusú CB készülék, TBK-67-hez való számtárcsa, négy civil rádió (kettő bőven 1956. előtti), úgy egy kilogrammnyi eredeti könyv és leírás továbbá egy-egy példány demonstrációs célokat szolgáló, azaz a szétszedettség különböző fázisaiban hagyott R-123M, R-159 és R-107.
No és ez, amire már nagyon régen ácsingóztunk, az R-142-es állomás gyorsadója. Félreértés ne essék, ezért nyomatékkal írjuk le: ez a készlet az utolsó csavarig a klub tulajdonába került s nem magáncélokat szolgál. Egy része hamarosan kiállításra kerül, másik részét meg beüzemeljük. S még egy nem éppen elhanyagolható apróság – azaz bármilyen eufémisztikusan is hangzik, mégis igaz: ezt a tevékenységet értékmentésnek hívják. S hidd el, Te sem tettél volna másként a helyünkben. 🙂
73!