Teljesült az álom

Kisfiúi álom sokféle akad – ki cukrász, ki erdész, ki komphajóparancsnok szeretne lenni, más esetleg “csak” arra vágyik, hogy Hosszú Katinkával úszhasson pár tempót a medence vizében. Csöppnyi ember szintén ezerféle találtatik idehaza: egyikük jobb, másikuk rosszabb anyagi körülmények között él, s ami az egyiknek – pénzügyi tehetségét nem nézve – forintok híján is karnyújtásnyira elérhető az a másiknak – legyen bármily gazdag is – tiltott gyümölcs marad, míg fel nem nő, esetleg él. Az Őrangyalok Ligája Link pont arra vállalkozott, hogy a hozzá forduló ifjaknak az adott állapotoktól függetlenül mentül több álmát megvalósítsa.

Attila és az R-399 – jól szólt a magyar kör 3.615-ön, de az ifjút a morze természetesen jobban érdekelte… 🙂 Olyannyira, hogy levette egy angol állomás CQ-ját – igaz, önkritikusan közölte, ő a hatvan-nyolcvanas ütemnél erősebb jeleket ma még nem bírja, de igyekszik, mert az a célja, hogy világbajnok legyen!

Tisztán személyes  megjegyzés: ha tegnap valaki azt mondja, hogy akad idehaza olyan tíz éves fiú, aki esztendők óta egy katonai rádióállomást szeretne megnézni közelről – bizonnyal megmosolygom. Ha másért nem azért, mert ez egy annyira speciális “valami”, amit felnőttként sem egyszerű szabatosan elképzelni – nem hogy tíz nyarat látva. De csalódnom kellett, mert Attila ténylegesen ezt óhajtotta. Olyannyira, hogy az első pillanattól a búcsúzásig, sőt, még e sorokat írva is az élmény hatása alatt állok.

Kezdjük a legfontosabbal: a Somogy megyében élő Attila a magyar korosztályos bajnokságon első, a nemzetközi megmérettetésen hatodik helyet szerzett morze-vételből. Le kell szögeznünk: nem mi akartuk behozni a laktanyai rádióállomásra, hanem tisztán magától szeretett volna oda bejutni. Mivel a Magyar Honvédség szentendrei Altiszti Akadémiája mégsem a Dörmögő Dömötör szerkesztősége, csak úgy nem lehet oda besétálni. Elsősorban kellett tehát Bozó Tibor dandártábornok parancsnok jóváhagyása ahhoz, hogy az ifjú, édesanyja és az Őrangyalok Ligájától érkezett két kísérője beléphessen a területre.

Attila és a Collnis R-392 – mondanunk sem kell, a távíró volt a sláger

Fontos leszögezni, az Őrangyalok Ligája egy speciális alapítvány, amelynek az a célja, hogy a gyermekek álmait megvalósítsa. Esztendőnként átlagosan négyezer megkeresést fut be hozzájuk, s ebből durván kétszáz körüli az a tétel, amely szó szerint személyes elintézést kíván. Ha belegondolunk, hogy mennyi a munkanapok száma, akkor simán beláthatjuk, hogy ez egy rendkívül tiszteletre méltó – ugyanakkor roppant megterhelő feladat. Így talán nem sértődik meg senki, ha azt mondom, minden érző ember nevében megemelem a kalapomat előttük.

Szintén hálás szívvel gondolunk Imre Gábor alezredesre, aki munkaidőn túl fogadta Attilát és kísérőit, s igyekezett a tőle telhető maximális odaadással gondoskodni a csapatról.

Attila és alezredes úr

Az Altiszti Akadémia ajándékát Imre Gábor alezredes adta át. Attila a limitált kiadású könyvnek örült a legjobban, s lelkesen közölte, holnap beviszi magával az iskolába azért, hogy a többiek is lássák, merre járt. A kiadvány előlapjára alezredes úr kanyarított meleg hangú ajánlást

Bár többen és többször is kérdeztük, miért pont egy katonai rádióállomás volt a fő cél, nem kaptunk (felnőtteknek) értelmezhető választ. Ha valaki hisz a reinkarnációban, esetleg tudja be annak – mi inkább valamiféle, az öntudatlan gyermekkorban történt beütésre tippelünk.

Aminek természetesen tiszta szívből csak örülni tudunk! 🙂

Vezető beosztásban 🙂

Attilát tényleg (!) érdeklik az itteni ápoltaknak oly kedves éterszennyező katonai lomhalmok. Alezredes úrral végigkalauzoltuk a kiállításon, s bár sok ismerete nem lehetett például az 1952-ben gyártott K-10-es telefonközpontról, mégis tisztán és elsőre megértette, mire jó e masina. Sőt, egy rekesszel arrébb olyat kérdezett, amely egyértelműen jelezte számunkra, hogy látott már 10RT típusú T-34-es rádiót. (Igen, abban a világhíres számítógépes tankos játékban… 🙂 ) A mi példányunk 1944-es, s bár erős túlzás lenne azt állítani, hogy teljes súllyal fölérte ésszel a dátum jelentőségét, de azt kijelenthetjük, hogy korához képest eléggé képben van. S azt is kimazsolázta szavainkból, hogy a háború csúnya dolog, de a technikája kimondottan szép. (E mondásért alapvetően HA5AJR Ábelnek tartozunk egy üveg borral.)

Attila listája S22-n, 29,100 FM-ben és 28,530 USB-n: HA5IKS Pisti, HA5CD Csaba, HA5DOG Zoli és HA5IT Tamás – ötven megán pedig ott volt az R-173M “végén” HA2QE is! Mindannyiuknak köszönjük a segítségét!

Ha létezik egy gyereknek Kánaán, akkor itt ennek lehettünk szem- és fültanúi. Attila sorra kipróbálta azokat a legendás cájgokat, amelyek közül némelyik egy korunk béli gyűjtőt is izgalomba hozna. Így sorrendben jött az R-392 Collins, az R-123M, az R-399 Katran felderítő  az R-134 és végül zárásnak az R-173M hat méteren.

Attila a Hold mozgását fürkészi az ASzT szögtávcsővel. A célkeresztet égi kísérőnk kerületére illesztve két másodperc múlva már markánsan bekúszott a képbe az égitest…

Attila programja részeként körutazást is tehetett a laktanyában egy UAZ-469B híradó járművel. Az ifjú érthető okokból a menetiránynak háttal ült be a járműbe – amelynek oka pusztán annyi, hogy a katonai rádiók hátul kapnak helyet e csodálatos négykerekűben. 🙂

Ismerkedés a készlettel… 🙂 A mosoly és az arckifejezés magáért beszél

A bal alsó sarokban a T-34-es 1944-ből származó 10RT-es adó-vevője

Egy rögtönzött előadás feszült figyelmű hallgatója…

A belépés előtt persze tisztáztuk a szabályokat: bármit meg lehet fogni, csak előtte kérdezzünk rá, hogy mit lehet az adott eszközzel csinálni. A rádiók kezelését – kezdve hangerő és a VFO gombok tekergetésén keresztül egészen az R-123M vagy az R-134 lehangolásáig bezárólag – Attila maga intézte.

A lelkesedésről mindent elmesél, hogy bár eredetileg másfél órát terveztünk, végül csekély percek híján három órás lett a program.

Túlzás nélkül nehéz volt a búcsú.

Baráti 73!

HA5CBM

Miklós

Military Szakosztály