Bevalljuk őszintén, itt kissé rázni fog a pálya. Hogyne tenne így, hiszen mit tekintünk R/7-nek? Ugyan öröm, hogy “ebből” a készülékből viszonylag sok maradt, de ugyanakkor zavart is támaszt a sok R/7. E sorok írójának például kapásból van kettő, ami még véletlenül sem hasonlít a másikra, mégis mind a hetes család tagja. (A téma kapcsán rögvest utalnánk is a már bemutatott R/7E rádióállomásra, amelyet a királyi ejtőernyősök használtak.) Olyan ez, mint az R-107 family – a sima, a T és a T02 még csak-csak egyre hajaz, de az M már teljesen más, pont, mint ahogy ama nagy könyvben meg van írva. Az ugrókódos kijelzője pedig olyannyira egyedi a katonai rádiók között, hogy nem tudunk más efféle lomhalomról.

A HTI könyve szerint ez egy R/7 🙂 gépjárműbe építve

Mivel ma már nem élnek azok, akik az MKH rádióit tervezték vagy a leírásokat készítették, csak találgatni lehet, mi miért lett az, ami. Itt mindenesetre maradunk az 1943 elején született HTI (Magyar Királyi haditechnikai Intézet) könyv adatainál. Így ha vitatkozni támad kedved, azt ne velünk tedd, hanem azokkal, akik e sorokat anno lejegyezték. Folytatás →

Folytatva a Magyar Királyi Honvédség rádióállomásait bemutató sorozatunkat ezúttal az R/6 érkezik. (Befut a többi is, türelem… 🙂 ) Fontos megjegyezni, jelenlegi ismereteink szerint bár hatszáznegyvenegy darabot gyártottak belőle, mindössze egy biztos de romos valamint egy “hírek szerint” megmaradt példányt ismerünk, illetve akad egy magában álló generátorszekrény is valahol az országban. Elkeserítően kevés, pláne, hogy fotónk sincs a túlélt készülékekről – így aki tud ilyen lomhalomról vagy bármilyen alkatrészéről, kérjük, értesítsen és küldjön fényképet, hogy mások is láthassák ezt a különleges masinát.

De jó lenne, ha nem csak egy “pár” maradt volna belőle…!

Folytatás →

Az amateurtárs kérésére a neveket megváltoztattuk, ám a sztori váza úgy igaz, ahogy itt le lett írva.

Az ember a kislányával beszélget, aztán váratlanul felbúg az elavult okostelefon a zsebében. Villanylevél érkezett, benne üzenettel. X amateurtárs írta, aki egy Budapesttől kellően messze fekvő “Keravill” (lásd bővebben) vezetője. Arról érdeklődik, fölizgat-e a mellékelt pár fotó? Először viccre vagy vaskos tréfára gyanakodtunk, aztán amikor szerda este a kézikocsin toltuk ki a külső D-12-es vállalati raktárból a FuG10Sk köré épített dög nehéz miskulanciát, akkor ráébredtünk, hogy ez itt kérem tényleg maga a valóság. A másik meglepetés akkor ért, amikor a minap bemutatott – és akkor egyedinek gondolt – keretes FuG10 vevő párja is a vállalati autó pocakjába került. A német eredetű lomhalom ugyan nem az Ek3 verzió, “csak egy sima” Ek, de szerintem egyik ápolttársunk sem rugdosná le az ágya széléről, ha kellő ár/érték arányban hozzájuthatna.

HA8BDE Dénes Om gyors meglátása szerint ezt látjuk a képen: 1947 április előtt az ideiglenes rádióhálózatot FUG 10 -es részberendezések alkalmazásával oldották meg. 1947. április 25-én Koós Imre a KM III. főosztály új vezetője, előterjesztést tett a repülőterek rádióhálózatának végleges kiépítésére. A Philips nyerte el az adó-vevő berendezések szállítását, a FULMEN  nyolc darab ötszáz Wattos irányadó állomás szállítására kapott megrendelést, amit 1948 júniusáig teljesített. Szerintem ez a készülék az említett (MASZOVLET) repülőtéri ideiglenes rádióhálózat része lehetett.

Folytatás →

Ma lezárjuk HA8BDE Dénes Om kiváló, a szovjet harckocsik rádióiról íródott sorozatát. Mint a privát visszajelzések, a tetszési mutatók és a magas olvasottsági adatok jelzik, a téma nem volt érdektelen olvasóinknak. Reméljük, a folytatást is tetszetősnek találjátok majd.

S végül, de nem utolsó sorban újfent köszönjük Dénes Om munkáját valamint azt, hogy ez a remek és összeszedett anyag elsőként nálunk láthatott napvilágot.

A 9-RS készülék, burkolat nélkül

Folytatás →

Folytatjuk HA8BDE Dénes Om sorozatát. Még egy rész lesz, aztán jönnek a többi rádiós érdekességek, amelyek remélhetően épp úgy elnyerik a köz tetszését, mint a korábbi népszerű és sokat olvasott anyagok.

Íme a 71-TK-1 harckocsirádió adóberendezése 1938-ból. Készült a 203-as számú moszkvai Ordzsonikidze üzemben

Folytatás →

Tudjuk, Önök várják az MKH rádióinak folytatását – ám most mégis más jön. Indokaink (szerintünk) respektálhatóak. Elsőnek azt hozzuk föl mentségünkre, hogy Dénes Om megbecsült külsős szerzőnk, s illetlenség lenne megváratni a cikkét. Másodsorban megemlítjük, hogy a változatosság gyönyörködtet – de ezt ugye már a régi latinok is gyakorta fölhozták írásaikban. Harmadrészt a téma frissessége és újdonsága is a mielőbbi publikálás mellett szól – negyedrészt pedig még nem írtuk meg a folytatást, így nincs mit ide iktatnunk. 🙂 Egyben itt köszönjük meg Dénes Om közösségért végzett munkáját és azt, hogy honlapunknak adta a közlés jogát.

T-26B parancsnoki változat

Ismét és nyomatékkal hangsúlyozzuk, amit nem írtál még meg, azt képtelenek vagyunk közölni. Viszont ha küldesz kéziratot s az megfelel a kellő színvonalnak, akkor az itt borítékolhatóan lejön. 🙂 Folytatás →

Tudjuk, a köz várja az MKH rádióiról szóló folytatást – jön is az, de néha azért egyéb, könnyedebb témákra is fókuszálunk. Most egy rövid, de annál elgondolkodtatóbb anyag olvasható három darab fényképpel.

HA6U – azaz Malcsiner Ferenc állomása 1937-ben így mutatott

Folytatás →

Mi volt előbb: az R/1 vagy az R/7?

E kérdés 2008-ban született, ha tetszik, indult útjára a „Katonai Hírközlés” című cikksorozat megjelenése után. Akkor és ott azt írtam, Kerényi István valószínűleg tévedett „A magyar katonai rádiózás hőskora” című könyvben írt visszaemlékezésében, amikor az R /7-et említette az elsőként elkészült magyar katonai rádiónak. A megnézett használati utasítások évszámai alapján úgy gondoltam, hogy az R/1-et és R/3-at készítették el először és csak később következett az R/7. Ennél a feltevésnél Vörös Béla nyugállományú ezredes írásaira is hivatkoztam, melyekben azt találta, hogy 1928-ban kezdték az R/1 kísérleteit. Alább HA8BDE Dénes Om helyreigazító levele olvasható, amelyet ez úton is köszönök Neki.

A fényképen az R/7a készülék látható a lábhajtású generátorral (HTI könyv, 1943)

Folytatás →

Jelen számunkban az R/8-at tárgyaljuk. (Joggal kérdezhetik: hol az R/4?! Meglesz az, csak apró turpisság van a dologban.) Ide kívánkozik egy korábbi megjegyzésünk, amelyet érdemes újra felidézni, hiszen e nélkül nehéz megérteni a honvédség akkori vezetőinek rádiójelzési logikáját. A berendezések számozását minden esetben a feladat, és nem a születés sorrendje szabta meg. Elméletben előre meghatározták, hogy milyen célra miféle készüléket kívánnak rendszeresíteni – ezek után pedig a katonai büdzsé és szükségletek függvényében nekiláttak az egyes darabok fejlesztésének, megrendelésének. A legkisebb egységeknek az R/1-et, majd az egyre nagyobbakon át a vezérkarnak az R/18-at szánták. Így fordulhatott elő, hogy az R/11-es repülőrádiót már 1935-ben szolgálatba állították – miközben R/10-nek még híre-hamva sem volt.

Az R/8 elvi kapcsolási rajza a HTI 1943-as könyvéből

Folytatás →