Némelyik diák lassan már hazajár Szentendrére, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiájára. Azt, hogy az ifjak pontosan mit találnak vonzónak immár harmadszorra, nekik kellene megmondani – azt viszont mi tudjuk kijelenteni nagy biztonsággal, hogy a mai fiatalok nyegleségéről és érdektelenségéről szóló hírek nem többek ostoba általánosításnál. Ami meg ugye arra nézve gáz, aki így gondolkodik és cselekszik…
Tibor és Zoli “papa” tanár urak, valamint a lelkes diákok és a Videoton katonai terminál 1989-ből…
Vélhetően egyetlen Videoton mérnök sem gondolta volna 1986. és 1990. között, hogy az általa is tervezett R-134-es RH adó-vevővel 2023. januárjában egy mechatronikás tanár, Egedi Tibor fog CB összeköttetést létesíteni egy katonai alakulat rádióállomásáról. Márpedig ez történt pár napja Szentendrén, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiáján, ahová immár harmadik alkalommal látogatott el Zoli “papa” és említett kollégája egy csokorra való diákkal.
Egy hallgató ismerkedik az R-134 titkaival. Gomb és tekernyű’ van gazdagon, de szerencsére közel a segítség 🙂 (Fotó: Dévényi Veronika, MH AA)
Külön öröm, hogy a kollektívából többen már harmadik alkalommal éltek a lehetőséggel. Az érintettek példája amúgy arra is bizonyságot nyújt, hogy felesleges általánosítani. Ezt a tényt ugyan az előző két találkozóról készült cikkben is megemlítettük, de nem árt, ha megismételjük – pont mindenki megnyugtatására. 😉
A srácok és a két rádiós kolléga a szokott időben, tízre ért a kaszárnya kapujába. A beléptetés simán ment, majd felballagtunk a magasban található állomásra. A lepakolás és a bemutatkozás után pedig elindult a fejtágítás. Persze utóbbi alatt nem valami véresen komoly dolgot kell érteni, hanem sokkal inkább laza társalgást, melyet olykor-olykor kérdések, esetleg felvetések törnek meg.
Ezt a készüléket nehéz megunni… 🙂
(Fotó: Dévényi Veronika MH AA)
A mondókát ezúttal HA5CBM Miklós kezdte, aki igyekezett tekintetbe venni, hogy némelyek már sokadszorra hallgatják. A jelen szomorú, és az ifjakat is óhatatlan mód foglalkoztató háborús helyzet önként kínálta magát a párhuzamok felvillantására. Így szóba került például az, hogy egy-két ember miként képes megfordítani a történelem menetét – melyre talán az egyik legütősebb példa doktor Richard Sorge és zseniális rádiótávírászának, Max Clausennek a sztorija. Ők ugye ketten nem kisebb tényt közöltek Moszkvával, mint hogy Japán nem fogja a Távol-Keleten hátba támadni a Szovjetuniót. Minek nyomán Zsukov marsall el tudta fuvarozni onnét az orosz főváros alá a pihent szibériai hadosztályokat, akik aztán jól elp… – akarjuk mondani megverték a német Wehrmachtot.
A diákok (a képen nem szemlélhető) HA5NKG Tamás előadására figyelnek
Természetesen szenteltünk pár mondatot a hazai történelemnek is, hiszen e téren (szóismétlés: is) bőven van miért büszkélkednünk. Elég csak Pokorny Hermannra, az Izmíri Vásárra, a kubai válság idején nyújtott parádés RÁF szereplésre, esetleg a Rongyos Gárda harcaira és kommunikációs trükkjeire utalni. Utóbbi amúgy azért is lehetett vonzó a közönségnek, mert soraikban nem egy fiatal felnőtt kezelte a rádiót a Felvidéken és a Kárpátalján azért, hogy akkor és ott szét lehessen törni Trianon bilincseit. Ami ugye akkor is tiszteletet szokott ébreszteni a jóérzésű emberekben, ha esetleg távolról, nyolcvan-akárhány év távlatából már csöppet többet tudunk (és értékelünk) a múltról, mint ők ott helyben a (remélt) jövőről.
Tibor tanár úr “ezerrel tolja” a CB QSO-t 🙂
Mi az, amiben jó eséllyel közös egy öt- és egy tizen-akárhány esztendős ember? Hát persze, hogy a digitalizmus! Tetszik vagy sem, a nélkül már nem igen akad jelen, a jövő meg pláne elképzelhetetlen e híján. Amúgy az egyesek és nullák már nagyon régen jelen vannak a honvédelemben – elegendő csak a Magyar Néphadseregben alkalmazott Masina- vagy a tovább élő Árpád tűzvezető rendszerre utalni, ám a Horthy-korból a repülőgépen dolgoztatott barát-idegen felismerő rádió is nagy bátorsággal ide sorolható. Úgyhogy kár berzenkedni a PC világ ellen – mert ettől csak rosszabb lesz az egyénnek. Azt meg ugye okos ember nem óhajtja magának.
Az viszont vastagon áll, hogy ezt is pont úgy ésszel és mértékkel kell használni, mint a sört, a bort, s még inkább a pálinkát és a szerencsejátékot.
Hogy hirtelen mást ne is említsünk… 😉
HA5NKG Tamás éppen a Web SDR állomások rejtelmeibe avatja be a diákságot (Fotó: Dévényi Veronika)
Fontos megjegyezni, Tamás lelkes SWL, így a klubban talán neki van a legjobb ismerete az úgynevezett spy number station-ökről. Ezek ugye eléggé furcsa szerzetek – de nem szokatlanabbak, mint tesszük föl az IDF (Izraeli Haderő) (álló?)hajója a tengeren. A szóban forgó vasteknőből látszólag csak unalmas és ismétlődő jelsorozatok dőlnek a légbe – ám egyszer csak gondol egy merészet a legénység, s teletolja az étert mindenféle tarka-barka titkokkal. Ez így együtt van annyira szórakoztató, mint a Kínai Nemzetközi Rádió magyar adása. (Figyelem: nem itt van a humor rovat!)
Jelentős sikert könyvelhetett el a megunhatatlan Videoton terminál
Aztán a nap végére, úgy fél három felé összejött egy random QSO HA5IT Tamással 145,550 MHz-en. Mindent összevetve úgy érezzük, a jelenlévők jól érezték magukat. Akadt csillogó tekintet, sok mosoly, elgondolkodás és kérdés.
S egyben jelezzük, örömmel állunk az újabb találka elé. S mivel a katonai rádiózás témaköre enyhén szólva kimeríthetetlen, gazdagon sorjáznak majd az újdonságok is, ha befut a friss csapat… 🙂
73!
HA5NKG
Tamás
és
HA5CBM
Miklós