Katonai rádiógyűjtés

Ismét cikket küldött nekünk HA8BDE Dénes távközlési technikus. Szeretett barátunk ezúttal a címben szereplő témát feszegeti – olykor személyes vonatkozásokat is megidézve. Mivel a választással a szívünk közepébe talált, mondanunk sem kell, hogy azonnal közöljük remek írását… 🙂

Vannak a megszállottak, akik rádiókat, és vannak a még inkább megszállottak (ápolásra szorulók – a szerk.), akik katonai rádiókat gyűjtenek. Az emberiség ősidők óta felhalmoz ezt-azt, eleinte csak élelmet, mint az állatvilág sok egyede, tesszük fel a hörcsögök. Az élelemgyűjtés korszaka még nem múlt el, nyáron befőtteket, ősszel burgonyát, almát, diót spájzolunk. A mai ember életében azonban más “őrületek” is megjelennek: kultúrkonzervek: könyvek, hang és DVD-lemezek, és a száz éve élt nagymama néhány háztartási eszköze, kávédarálója, szenes vasalója, rézmozsara. Az eszköz és könyvgyűjtés új keletű, a saját lakás lehetősége teremtette meg. Akinek gyakran kellett otthont váltania, vándorolnia, mondjuk száz évvel ezelőtt, az igyekezett minél kevesebb holmit tartani. Nem úgy a mai (kultúr)ember, aki egy csekélyebb bibliotéka nélkül nem is érzi jól magát és ha marad egy kis szabad lyuk a lakásban, gyorsan betömi minél régebbi gramofonnal, rádióval, esetleg írógéppel. Édesanyám lakásában a kombinált szekrényben hatalmas üvegvitrin szolgált porcelánok, nippek, dísztárgyak kiállítására, amiket a hatvanas években fokozatosan könyvekre cseréltünk. Így néz ki az átlagember átlaglakása…

A rádiógyűjtő természetesen már másképpen gondolkodik és más lakásban él. A konyha, a nappali és a hálószoba még megmenekülhet a gyűjteménytől, ezt általában a feleség terrénuma, de a dolgozószoba – kisszoba, régi cselédszoba már kívül esik az asszony-gyerek impériumán. A cél, a megszerzett régi daraboknak nemcsak raktározása, hanem kiállítása, ha lehet működőképes állapotban. Ahogy a rádiógyűjtők egyesületének elnöke többször megfogalmazta, az egyéni célok mellett legfontosabb a megvalósuló értékmentés. Ezek az eszközök a dolgok természetes rendje szerint a szeméttelepekre kerülnének, ugyanakkor egy kor technikai színvonalát, fejlettségét – vagy éppen fejletlenségét – dokumentálják. Némelyik darab formatervezett és mai fogalmaink szerint, egyszerűen csak szép. Ez persze nem mondható el a military készülékekről (lomhalmokról – a szerk.), melyek gyártásánál fő szempont a megbízhatóság, könnyű kezelhetőség volt.
A katonai készülékekből kevesebb született és még kevesebb maradt meg. Az államhatalom hisztérikusan félt a rádióadóktól, mert potenciális kémkedési eszközt látott bennük. A rádiófelügyeletet gyakorló hatóság jóval racionálisabb indokok alapján tiltotta és ma is tiltja a magán rádióadást, mivel zavarhatja a hivatalos kommunikációt. Ezért a hadseregtől leszerelésre kerülő elektromos berendezéseket korábban rendre megsemmisítették, vagy részben megfosztották military jellegüktől. (Lásd az MHSz tagoknak a hetvenes években tíz-húsz forintokért árusított doboz nélküli R-10-ek és R-20-ak esetét – a szerk.)

Amennyire tudom, első világháborús katonai rádió Magyarországon nem maradt. Második világháborús sem sok, mert az ötvenes években a túlélő R/3-as (R/6-os – a szerk) és R/7-es rádiókat a szakkörökben szétszedették. Olyan anyag és alkatrész hiány volt az országban, hogy egy katonai rádiónak nemcsak csövei, vagy műszere, de még a csavarjai is értéknek számítottak. Susányszky László mérnök, aki egy ideig a Posta Rádióműszaki Hivatalt vezette, 1986-ban elmesélte, hogy az 1933-ben készült Standard gyártmányú, pécsi közvetítőadót, mely túlélte a világháborút, leszerelése után beládáztatta és a balatonszabadi adóállomás pincéjébe raktároztatta. Mikor pár évvel később a Postamúzeumba kívánták szállítani, kiderült, hogy az ott dolgozók kibelezték, csak az üres váz maradt…

Klera

Telefunken ARS-69 típusú, tíz Wattos adókészülék 1918-ból.
Milánói Technikai Múzeum – a szerző felvétele

Mi készült egy rádióadóból? Csöves hangerősítő zenészeknek, PVC-fóliahegesztő bedolgozóknak, hogy csak a legismertebbeket említsem. Készüléképítés vagy kísérletezés céljára az engedélyes rádióamatőrök is a hajdani katonai készülékek szétszerelt alkatrészeit kapták. Mindaz, ami mára az 1940-es évek katonai rádióiból megmaradt, különösen becses műszaki emlék. Néhány R/7 vevőről, egy-két R/7 adóról van tudomásom, R/5-ről amatőr rádióforgalomban hallottam, hogy árulták, és maradt kettő darab R/3. (Az R/3-ból egy-egy Győrben és Budapesten (utóbbi jelenleg a HM HIM-ben öt évig kiállítva) látható, valamint gyanítható két további példány egy nagyobb vidéki városban. Ezen túl Moszkva és Prága hadimúzeumainak raktáraiban létezik egy-egy R/3. Az R/5-ből egy a HM HIM tulajdona, egy pedig magánkézben pihen, R/6-ból pedig mindössze egyetlenről tudunk. R/2 jelenlegi ismereteink szerint nem maradt, egy R/1 Németországban, míg egy-egy R/1a itthon (HM HIM) és külföldön szemlélhető. – a szerk.)

R7

R/7-a vevő, szerző gyűjteményéből

Német katonai készülékekből (Magyarországon) elsősorban repülőrádiók maradtak meg, ezek közül is a Messerschmidt vadászok rádióját, a FuG16z-t említem, mert a háború utáni időszakban az ÁVO használta ezeket.

FuG16z

FuG16z repülőgéprádió

Sokkal rózsásabb a helyzet az 1950-es évek magyar katonai rádióival. Viszonylag sok fennmaradt és néha gyűjtők kínálatából kapható egy-két ilyen-olyan állapotban lévő lomhalom. Elsősorban a két kis rádió, az R-10 és a klasszik R-20, de kínálnak R-30 és NV-1 vevőket is. A készülékek túlélését jelentősen befolyásolta a méret — azaz minél kisebbek voltak, annál több esélyük volt arra, hogy valaki megőrizze őket… 🙂

R10

R-10 könnyű rádió

R20

R-20 kisrádió szerző gyűjteményéből

Az 1960-70-es évek katonai rádiói szovjet licenc alapján magyar gyárakban születtek, és még sok megmaradt belőlük. Jelenleg ezeket a legkönnyebb “felhalmozni”. Persze ízlés dolga, hogy az ember mit állít ki otthonában és mit nem, de meggyőződésem, hogy a katonai készülékek is jól mutatnak, megfelelő helyen és környezetben. Egy német múzeumban láttam, hogy nem “készülékhalmazt”, hanem csak egy-egy konkrét berendezést mutattak be, korabeli bútorokkal kialakított környezetben. Követésre méltónak találom az ötletet, a törekvést…

Nemetall

II. világháborús német katonai rádióállomás a szoba sarkában
(Alois Wesely-Frantisek Korán könyvéből)

Egy katonai adó-vevővel otthon a kisszoba sarkában „rádióállomást” lehet imitálni, mintha működne. (Vagy ugye az ápoltsági foktól függően ezzel dolgozni 🙂 – a szerk.) Néhány katonai tárgy, fejhallgató, morzebillentyű, zseblámpa, sisak teheti hitelessé, hihetővé az ízléses kollekciót.

UMR10

Legkisebb helyet az R-10x rádiócsalád hordozható rádiói foglalnak el, ezek közül is a korszerűsített „M” változat, mely csak kétharmad méretű, mint az eredeti „D” változat. A “lomfamily” készülék-változatai négy frekvenciasávra készültek, aki a teljes sorozatot szeretné birtokolni, összesen négy eszközt kell, hogy beszerezzen…

UM

Az SSB-re is kiválóan alkalmas UM teljesítményerősítő – melynek a leírását is közöltük már korábban

105UM

Hohohohóóó! Ez bizony egy R-105D a tetején a klasszik’ UM-el!

A képen azért látszik hat készülék, mert a „D” sorozat mellett, az IK-1 javító műszert és az UM-1 teljesítményerősítőt is kiállították. Teljesítményerősítő egyébként többféle készült, legismertebb a kisméretű UM, amelyet a „D” típusra kellett rábiggyeszteni. Ha valaki ilyennel egészíti ki a „katonai állomás”-át, nagyon hatásos tárlatot nyer, mellyel esetenként már a műszakilag fogékony a szomszédok előtt is fel lehet vágni… 🙂

108M

R-105M adóvevő

A katonai vevőkészülékekből ugyancsak szép kiállítás állítható össze, ráadásul egyik másik URH típussal, így például az R-313M és M2, R-323 és 323M, R-375 valamennyi URH műsorszóró fogható. (Sőt, AM-ben akár a légiforgalmat is szondázhatod némelyikkel – a szerk.)

Padlat

Military lomhalmok a padlásszobában… 😉

A katonai rádiók megőrzésére legjobban hivatott Hadimúzeum, ma „halmozottan hátrányos helyzetű”-nek mondható, rádiógyűjteményeit kiadta más múzeumoknak és kiállítóknak. A hajdan volt Egyesített Tisztiiskola, (utóbb Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola, majd még népszerűbb nevén Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola) régi, olykor műemléki épületeit a földdel tették egyenlővé, a Vörös Béla alezredes által létesített katonai Rádiómúzeum anyaga a Zrinyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem épületébe került, sajnos csökkentett tartalommal. (Időnként látogatható.) Ellentétben a háborús időszak, majd az ötvenes évek szokásaival, ma nem kell félni katonai rádiók birtoklásától. Az adók üzemeltetése viszont ma is engedélyhez kötött. Meggyőződésem, hogy azok a gyűjtők, akik most helyet szorítanak katonai készülékeknek, nagyon fontos értékmentés résztvevői lesznek.

Mára ennyire futotta, de hamarosan érkezünk az újabb izgalmakkal!

73!

HA8BDE

Dénes

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..