Katonai rádiógyűjtés

Ismét cikket küldött nekünk HA8BDE Dénes távközlési technikus. Szeretett barátunk ezúttal a címben szereplő témát feszegeti – olykor személyes vonatkozásokat is megidézve. Mivel a választással a szívünk közepébe talált, mondanunk sem kell, hogy azonnal közöljük remek írását… 🙂

Vannak a megszállottak, akik rádiókat, és vannak a még inkább megszállottak (ápolásra szorulók – a szerk.), akik katonai rádiókat gyűjtenek. Az emberiség ősidők óta felhalmoz ezt-azt, eleinte csak élelmet, mint az állatvilág sok egyede, tesszük fel a hörcsögök. Az élelemgyűjtés korszaka még nem múlt el, nyáron befőtteket, ősszel burgonyát, almát, diót spájzolunk. A mai ember életében azonban más “őrületek” is megjelennek: kultúrkonzervek: könyvek, hang és DVD-lemezek, és a száz éve élt nagymama néhány háztartási eszköze, kávédarálója, szenes vasalója, rézmozsara. Az eszköz és könyvgyűjtés új keletű, a saját lakás lehetősége teremtette meg. Akinek gyakran kellett otthont váltania, vándorolnia, mondjuk száz évvel ezelőtt, az igyekezett minél kevesebb holmit tartani. Nem úgy a mai (kultúr)ember, aki egy csekélyebb bibliotéka nélkül nem is érzi jól magát és ha marad egy kis szabad lyuk a lakásban, gyorsan betömi minél régebbi gramofonnal, rádióval, esetleg írógéppel. Édesanyám lakásában a kombinált szekrényben hatalmas üvegvitrin szolgált porcelánok, nippek, dísztárgyak kiállítására, amiket a hatvanas években fokozatosan könyvekre cseréltünk. Így néz ki az átlagember átlaglakása…

A rádiógyűjtő természetesen már másképpen gondolkodik és más lakásban él. A konyha, a nappali és a hálószoba még megmenekülhet a gyűjteménytől, ezt általában a feleség terrénuma, de a dolgozószoba – kisszoba, régi cselédszoba már kívül esik az asszony-gyerek impériumán. A cél, a megszerzett régi daraboknak nemcsak raktározása, hanem kiállítása, ha lehet működőképes állapotban. Ahogy a rádiógyűjtők egyesületének elnöke többször megfogalmazta, az egyéni célok mellett legfontosabb a megvalósuló értékmentés. Ezek az eszközök a dolgok természetes rendje szerint a szeméttelepekre kerülnének, ugyanakkor egy kor technikai színvonalát, fejlettségét – vagy éppen fejletlenségét – dokumentálják. Némelyik darab formatervezett és mai fogalmaink szerint, egyszerűen csak szép. Ez persze nem mondható el a military készülékekről (lomhalmokról – a szerk.), melyek gyártásánál fő szempont a megbízhatóság, könnyű kezelhetőség volt.
A katonai készülékekből kevesebb született és még kevesebb maradt meg. Az államhatalom hisztérikusan félt a rádióadóktól, mert potenciális kémkedési eszközt látott bennük. A rádiófelügyeletet gyakorló hatóság jóval racionálisabb indokok alapján tiltotta és ma is tiltja a magán rádióadást, mivel zavarhatja a hivatalos kommunikációt. Ezért a hadseregtől leszerelésre kerülő elektromos berendezéseket korábban rendre megsemmisítették, vagy részben megfosztották military jellegüktől. (Lásd az MHSz tagoknak a hetvenes években tíz-húsz forintokért árusított doboz nélküli R-10-ek és R-20-ak esetét – a szerk.)

Amennyire tudom, első világháborús katonai rádió Magyarországon nem maradt. Második világháborús sem sok, mert az ötvenes években a túlélő R/3-as (R/6-os – a szerk) és R/7-es rádiókat a szakkörökben szétszedették. Olyan anyag és alkatrész hiány volt az országban, hogy egy katonai rádiónak nemcsak csövei, vagy műszere, de még a csavarjai is értéknek számítottak. Susányszky László mérnök, aki egy ideig a Posta Rádióműszaki Hivatalt vezette, 1986-ban elmesélte, hogy az 1933-ben készült Standard gyártmányú, pécsi közvetítőadót, mely túlélte a világháborút, leszerelése után beládáztatta és a balatonszabadi adóállomás pincéjébe raktároztatta. Mikor pár évvel később a Postamúzeumba kívánták szállítani, kiderült, hogy az ott dolgozók kibelezték, csak az üres váz maradt…

Klera

Telefunken ARS-69 típusú, tíz Wattos adókészülék 1918-ból.
Milánói Technikai Múzeum – a szerző felvétele

Mi készült egy rádióadóból? Csöves hangerősítő zenészeknek, PVC-fóliahegesztő bedolgozóknak, hogy csak a legismertebbeket említsem. Készüléképítés vagy kísérletezés céljára az engedélyes rádióamatőrök is a hajdani katonai készülékek szétszerelt alkatrészeit kapták. Mindaz, ami mára az 1940-es évek katonai rádióiból megmaradt, különösen becses műszaki emlék. Néhány R/7 vevőről, egy-két R/7 adóról van tudomásom, R/5-ről amatőr rádióforgalomban hallottam, hogy árulták, és maradt kettő darab R/3. (Az R/3-ból egy-egy Győrben és Budapesten (utóbbi jelenleg a HM HIM-ben öt évig kiállítva) látható, valamint gyanítható két további példány egy nagyobb vidéki városban. Ezen túl Moszkva és Prága hadimúzeumainak raktáraiban létezik egy-egy R/3. Az R/5-ből egy a HM HIM tulajdona, egy pedig magánkézben pihen, R/6-ból pedig mindössze egyetlenről tudunk. R/2 jelenlegi ismereteink szerint nem maradt, egy R/1 Németországban, míg egy-egy R/1a itthon (HM HIM) és külföldön szemlélhető. – a szerk.)

R7

R/7-a vevő, szerző gyűjteményéből

Német katonai készülékekből (Magyarországon) elsősorban repülőrádiók maradtak meg, ezek közül is a Messerschmidt vadászok rádióját, a FuG16z-t említem, mert a háború utáni időszakban az ÁVO használta ezeket.

FuG16z

FuG16z repülőgéprádió

Sokkal rózsásabb a helyzet az 1950-es évek magyar katonai rádióival. Viszonylag sok fennmaradt és néha gyűjtők kínálatából kapható egy-két ilyen-olyan állapotban lévő lomhalom. Elsősorban a két kis rádió, az R-10 és a klasszik R-20, de kínálnak R-30 és NV-1 vevőket is. A készülékek túlélését jelentősen befolyásolta a méret — azaz minél kisebbek voltak, annál több esélyük volt arra, hogy valaki megőrizze őket… 🙂

R10

R-10 könnyű rádió

R20

R-20 kisrádió szerző gyűjteményéből

Az 1960-70-es évek katonai rádiói szovjet licenc alapján magyar gyárakban születtek, és még sok megmaradt belőlük. Jelenleg ezeket a legkönnyebb “felhalmozni”. Persze ízlés dolga, hogy az ember mit állít ki otthonában és mit nem, de meggyőződésem, hogy a katonai készülékek is jól mutatnak, megfelelő helyen és környezetben. Egy német múzeumban láttam, hogy nem “készülékhalmazt”, hanem csak egy-egy konkrét berendezést mutattak be, korabeli bútorokkal kialakított környezetben. Követésre méltónak találom az ötletet, a törekvést…

Nemetall

II. világháborús német katonai rádióállomás a szoba sarkában
(Alois Wesely-Frantisek Korán könyvéből)

Egy katonai adó-vevővel otthon a kisszoba sarkában „rádióállomást” lehet imitálni, mintha működne. (Vagy ugye az ápoltsági foktól függően ezzel dolgozni 🙂 – a szerk.) Néhány katonai tárgy, fejhallgató, morzebillentyű, zseblámpa, sisak teheti hitelessé, hihetővé az ízléses kollekciót.

UMR10

Legkisebb helyet az R-10x rádiócsalád hordozható rádiói foglalnak el, ezek közül is a korszerűsített „M” változat, mely csak kétharmad méretű, mint az eredeti „D” változat. A “lomfamily” készülék-változatai négy frekvenciasávra készültek, aki a teljes sorozatot szeretné birtokolni, összesen négy eszközt kell, hogy beszerezzen…

UM

Az SSB-re is kiválóan alkalmas UM teljesítményerősítő – melynek a leírását is közöltük már korábban

105UM

Hohohohóóó! Ez bizony egy R-105D a tetején a klasszik’ UM-el!

A képen azért látszik hat készülék, mert a „D” sorozat mellett, az IK-1 javító műszert és az UM-1 teljesítményerősítőt is kiállították. Teljesítményerősítő egyébként többféle készült, legismertebb a kisméretű UM, amelyet a „D” típusra kellett rábiggyeszteni. Ha valaki ilyennel egészíti ki a „katonai állomás”-át, nagyon hatásos tárlatot nyer, mellyel esetenként már a műszakilag fogékony a szomszédok előtt is fel lehet vágni… 🙂

108M

R-105M adóvevő

A katonai vevőkészülékekből ugyancsak szép kiállítás állítható össze, ráadásul egyik másik URH típussal, így például az R-313M és M2, R-323 és 323M, R-375 valamennyi URH műsorszóró fogható. (Sőt, AM-ben akár a légiforgalmat is szondázhatod némelyikkel – a szerk.)

Padlat

Military lomhalmok a padlásszobában… 😉

A katonai rádiók megőrzésére legjobban hivatott Hadimúzeum, ma „halmozottan hátrányos helyzetű”-nek mondható, rádiógyűjteményeit kiadta más múzeumoknak és kiállítóknak. A hajdan volt Egyesített Tisztiiskola, (utóbb Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola, majd még népszerűbb nevén Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola) régi, olykor műemléki épületeit a földdel tették egyenlővé, a Vörös Béla alezredes által létesített katonai Rádiómúzeum anyaga a Zrinyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem épületébe került, sajnos csökkentett tartalommal. (Időnként látogatható.) Ellentétben a háborús időszak, majd az ötvenes évek szokásaival, ma nem kell félni katonai rádiók birtoklásától. Az adók üzemeltetése viszont ma is engedélyhez kötött. Meggyőződésem, hogy azok a gyűjtők, akik most helyet szorítanak katonai készülékeknek, nagyon fontos értékmentés résztvevői lesznek.

Mára ennyire futotta, de hamarosan érkezünk az újabb izgalmakkal!

73!

HA8BDE

Dénes

Hozzászólás a(z) Karesz bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .