Teljesült az álom

Kisfiúi álom sokféle akad – ki cukrász, ki erdész, ki komphajóparancsnok szeretne lenni, más esetleg “csak” arra vágyik, hogy Hosszú Katinkával úszhasson pár tempót a medence vizében. Csöppnyi ember szintén ezerféle találtatik idehaza: egyikük jobb, másikuk rosszabb anyagi körülmények között él, s ami az egyiknek – pénzügyi tehetségét nem nézve – forintok híján is karnyújtásnyira elérhető az a másiknak – legyen bármily gazdag is – tiltott gyümölcs marad, míg fel nem nő, esetleg él. Az Őrangyalok Ligája Link pont arra vállalkozott, hogy a hozzá forduló ifjaknak az adott állapotoktól függetlenül mentül több álmát megvalósítsa.

Attila és az R-399 – jól szólt a magyar kör 3.615-ön, de az ifjút a morze természetesen jobban érdekelte… Olyannyira, hogy levette egy angol állomás CQ-ját – igaz, önkritikusan közölte, ő a hatvan-nyolcvanas ütemnél erősebb jeleket ma még nem bírja, de igyekszik, mert az a célja, hogy világbajnok legyen!

Tisztán személyes  megjegyzés: ha tegnap valaki azt mondja, hogy akad idehaza olyan tíz éves fiú, aki esztendők óta egy katonai rádióállomást szeretne megnézni közelről – bizonnyal megmosolygom. Ha másért nem azért, mert ez egy annyira speciális “valami”, amit felnőttként sem egyszerű szabatosan elképzelni – nem hogy tíz nyarat látva. De csalódnom kellett, mert Attila ténylegesen ezt óhajtotta. Olyannyira, hogy az első pillanattól a búcsúzásig, sőt, még e sorokat írva is az élmény hatása alatt állok.

Kezdjük a legfontosabbal: a Somogy megyében élő Attila a magyar korosztályos bajnokságon első, a nemzetközi megmérettetésen hatodik helyet szerzett morze-vételből. Le kell szögeznünk: nem mi akartuk behozni a laktanyai rádióállomásra, hanem tisztán magától szeretett volna oda bejutni. Mivel a Magyar Honvédség szentendrei Altiszti Akadémiája mégsem a Dörmögő Dömötör szerkesztősége, csak úgy nem lehet oda besétálni. Elsősorban kellett tehát Bozó Tibor dandártábornok parancsnok jóváhagyása ahhoz, hogy az ifjú, édesanyja és az Őrangyalok Ligájától érkezett két kísérője beléphessen a területre.

Attila és a Collnis R-392 – mondanunk sem kell, a távíró volt a sláger

Fontos leszögezni, az Őrangyalok Ligája egy speciális alapítvány, amelynek az a célja, hogy a gyermekek álmait megvalósítsa. Esztendőnként átlagosan négyezer megkeresést fut be hozzájuk, s ebből durván kétszáz körüli az a tétel, amely szó szerint személyes elintézést kíván. Ha belegondolunk, hogy mennyi a munkanapok száma, akkor simán beláthatjuk, hogy ez egy rendkívül tiszteletre méltó – ugyanakkor roppant megterhelő feladat. Így talán nem sértődik meg senki, ha azt mondom, minden érző ember nevében megemelem a kalapomat előttük.

Szintén hálás szívvel gondolunk Imre Gábor alezredesre, aki munkaidőn túl fogadta Attilát és kísérőit, s igyekezett a tőle telhető maximális odaadással gondoskodni a csapatról.

Attila és alezredes úr

Az Altiszti Akadémia ajándékát Imre Gábor alezredes adta át. Attila a limitált kiadású könyvnek örült a legjobban, s lelkesen közölte, holnap beviszi magával az iskolába azért, hogy a többiek is lássák, merre járt. A kiadvány előlapjára alezredes úr kanyarított meleg hangú ajánlást

Bár többen és többször is kérdeztük, miért pont egy katonai rádióállomás volt a fő cél, nem kaptunk (felnőtteknek) értelmezhető választ. Ha valaki hisz a reinkarnációban, esetleg tudja be annak – mi inkább valamiféle, az öntudatlan gyermekkorban történt beütésre tippelünk.

Aminek természetesen tiszta szívből csak örülni tudunk!

Vezető beosztásban

Attilát tényleg (!) érdeklik az itteni ápoltaknak oly kedves éterszennyező katonai lomhalmok. Alezredes úrral végigkalauzoltuk a kiállításon, s bár sok ismerete nem lehetett például az 1952-ben gyártott K-10-es telefonközpontról, mégis tisztán és elsőre megértette, mire jó e masina. Sőt, egy rekesszel arrébb olyat kérdezett, amely egyértelműen jelezte számunkra, hogy látott már 10RT típusú T-34-es rádiót. (Igen, abban a világhíres számítógépes tankos játékban… ) A mi példányunk 1944-es, s bár erős túlzás lenne azt állítani, hogy teljes súllyal fölérte ésszel a dátum jelentőségét, de azt kijelenthetjük, hogy korához képest eléggé képben van. S azt is kimazsolázta szavainkból, hogy a háború csúnya dolog, de a technikája kimondottan szép. (E mondásért alapvetően HA5AJR Ábelnek tartozunk egy üveg borral.)

Attila listája S22-n, 29,100 FM-ben és 28,530 USB-n: HA5IKS Pisti, HA5CD Csaba, HA5DOG Zoli és HA5IT Tamás – ötven megán pedig ott volt az R-173M “végén” HA2QE is! Mindannyiuknak köszönjük a segítségét!

Ha létezik egy gyereknek Kánaán, akkor itt ennek lehettünk szem- és fültanúi. Attila sorra kipróbálta azokat a legendás cájgokat, amelyek közül némelyik egy korunk béli gyűjtőt is izgalomba hozna. Így sorrendben jött az R-392 Collins, az R-123M, az R-399 Katran felderítő  az R-134 és végül zárásnak az R-173M hat méteren.

Attila a Hold mozgását fürkészi az ASzT szögtávcsővel. A célkeresztet égi kísérőnk kerületére illesztve két másodperc múlva már markánsan bekúszott a képbe az égitest…

Attila programja részeként körutazást is tehetett a laktanyában egy UAZ-469B híradó járművel. Az ifjú érthető okokból a menetiránynak háttal ült be a járműbe – amelynek oka pusztán annyi, hogy a katonai rádiók hátul kapnak helyet e csodálatos négykerekűben.

Ismerkedés a készlettel… A mosoly és az arckifejezés magáért beszél

A bal alsó sarokban a T-34-es 1944-ből származó 10RT-es adó-vevője

Egy rögtönzött előadás feszült figyelmű hallgatója…

A belépés előtt persze tisztáztuk a szabályokat: bármit meg lehet fogni, csak előtte kérdezzünk rá, hogy mit lehet az adott eszközzel csinálni. A rádiók kezelését – kezdve hangerő és a VFO gombok tekergetésén keresztül egészen az R-123M vagy az R-134 lehangolásáig bezárólag – Attila maga intézte.

A lelkesedésről mindent elmesél, hogy bár eredetileg másfél órát terveztünk, végül csekély percek híján három órás lett a program.

Túlzás nélkül nehéz volt a búcsú.

Baráti 73!

HA5CBM

Miklós

Military Szakosztály