A Telefunken 31 W készülék bemutatása – írta HG2UW Cséry Zoltán

Alább HG2UW Cséry Zoli írása következik. Zoli OM gyűjteményének egyik polgári rádióját mutatja be igény szerint sok képpel – mint fogalmaz, számára ez a legkedvesebb darab. Balatonfüredi amateurtársunk nemrégiben szerepelt Az ember a hívójel mögött című sorozatunkban. Link

A készüléket a Telefunken cég gyártotta, 1929-30 körül. (A gyári száma: 55337) Kivitelét tekintve 3+1 csöves hálózati vevőkészülék, 105-125-153-220V váltó feszültségre. Vételi frekvencia tartománya három sávban 150kHz-1500kHz-ig terjed. Saját (belső) hangszóróval nem rendelkezik, a gyár a korabeli katalógusokban, reklámokon az Archopon-3 hangszórót ajánlotta a készülékhez, melyről még külön teszek említést. (1.kép)

A rádión semmi kereskedelmi cicoma nem található – ha csak a skálák és a hullámváltót körülvevő három darab, míves réz ablakot nem tekintjük azoknak. A maga egyszerűségében szolgálta kora igényét, a közép és hosszú hullámú vételt, valamint a gramofon erősítést.

A készülék fedlapját felnyitni csak akkor lehetséges, ha a jobb oldalán lévő kis kulccsal (2. és 3.kép) a főkapcsolót – mely egy világítási, falon kívüli billenő kapcsoló – “Ki” állásba helyeztük –, mivel egy bonyolult retesz nem engedi a fedlapot kinyitni a rádió bekapcsolt állapotában, de bekapcsolni sem engedi nyitott fedlappal. Hiába no, akkor is létezett életvédelem…

A fedelet felnyitva a korabeli precíz német szerelési technika tárul elénk. A készülék mechanikus felépítése nagyon ésszerűen lett megoldva, nem túlzás , ha modulszerűnek mondjuk, hiszen jól elkülönül a három fő egység:

– a tápegység, transzformátor, egyenirányító cső, szűrő blokkok (4.kép)

– a rádió,-ill. a hangfrekvenciás egység, a három csővel és forgókondenzátorokkal

– és a rezgőköri “kosárfenék” tekercsek. (5.kép)

Az egyes egységek igen pontosan behasított, rugalmas vörösrézlemezkék és a csatlakozó oldalon lévő csavarfejek összeillesztésével csúsznak egymásba, tizedmilliméter pontossággal. (6.kép) Az ellenállások, kondenzátorok rögzítése és egyúttal az áramkörökbe iktatása rugalmas rézlemez csíkok közé történő beszorítással lett megoldva. (7.kép)

Ennek hála a készülékben talán húsz centiméternyi kötözőhuzal lelhető föl összesen. A visszacsatolása igen lágy, szinte úgy “suhan” a gerjedési pontig. Fentebb ígértem pár szót az Archopon-3-as, ívmembrános hangszóróról, mely a készüléknek kellemes, mély hangokban (!) is gazdag szobahangerőt biztosít. (8. és 9. kép).

A membrán felülete meglehetősen nagy (csaknem ezerhatszáz négyzetcentiméter), és még egy bekapcsolható blokk kondenzátor is segít a hangszín szabályzásában. (10.kép) A hangszóró előlapján található forgatógombbal lehet a lengőnyelvet a legkedvezőbb helyzetbe hozni, az első próbálkozásomnál, amikor még nem volt ismerős a konstrukció, kellemes meglepetést szerzett a határozott hangerő változás, amikor is rájöttem a gomb funkciójára.

Egy ábra még a a készülék kezelését hivatott segíteni a fedlap belső oldalán. (11.kép) A masina kapcsolási rajza az Emphänger Schaltungen IX.kötet, 301-es oldalán található.

S most egy kis csattanó, azaz kapcsolódás a polgári és a military világ között: a rádiókészülékért – cserében – egy R104-es készülékhez kellett tápegységet készítenem, HA8KO Attila részére. Ennek kivitelezését HG2EWM Zoli barátommal karöltve követtük el. (12-13.kép) Az Archopon-3-as hangszóró pedig HG2EVW Lajos ajándéka volt.

Baráti 73!

HG2UW

Zoli