Nehéz a helyzetünk, hiszen vajh’ mi újat lehet elmondani a keleti blokk legnépszerűbb vevőkészülékeiről, az R-326 RH és az R-323 URH rádiókról? Keveset fogyasztanak – ezt szinte már az újszülöttek is tudják, akárcsak azt, hogy a tápfeszültségük 2,4 Volt. Az viszont kevéssé közismert, hogy ha valami elpusztul a VFO-ban, akkor a boga életben nem lesz többé pontos. Az alábbi ismertető a tőlünk megszokott stílusban íródott, s főleg a használhatóságot igyekszik fókuszba helyezni. Pár sztori csak azért került bele, hogy ne aludjon el a közepére az olvasó. A kivételesen személyesebb stílusért pedig eleve a látogató bocsánatáért esedezem. S még valami: a cikk végén ott a meglepetés-bomba, ami minden felhasználó szívét megdobbanthatja.
Portré – R-326
A magyar gyártású HTG-1-es Hellschreiber adó-vevő a német Feld Hell „koppintása”. Gyártójuk a a Hungária körúton állt Telefongyár volt. (Itt található ma a Siemens központja.) Mint azt a roncskutatas.hu oldalon „zsolt001” írja, a gyár történetével foglalkozó monográfiák megjegyzik, a HTG berendezések minta után születtek, s a szakemberek rengeteg problémával szembesültek az első sorozatok elkészítésekor. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen – ismervén a készülék rendkívüli összetettségét – efféle „lomot” csak nagyon felkészült ember- és eszközállománnyal lehetett összeállítani. Fontos megjegyezni, a korunkra maradt ismert példányok száma nem éri el az egy tucatot – annak ellenére sem, hogy Germuska Pál rendkívül alapos és nagyon olvasmányos, a magyar hadiipart tárgyaló könyve szerint akadt olyan esztendő, amikor másfél ezer példány került ki belőlük a zuglói üzem kapuján.
