Lement a XIX. Military Weekend is. A hangulat szokás szerint remek volt, az ételek és az édességek is pompásra sikeredtek, sőt, a klub Zil-131-es géperejű nehéz járműve még a fahúzásban is remekelt! Alább egy (időben nem az egymásutániságra, hanem sokkal inkább az összetartozóságra koncentráló) képriport következik, ahol az “aláírásokkal” igyekszünk bemutatni a történéseket. A lényeg meg rendkívül tömören annyi, hogy már most (nem vicc) erősen és kitartóan dolgozunk rajta, hogy jövőre is legyen egy kiváló, patika hangulatú MW a hegyen!
(A fényrajzok készítői klubtagok és barátok voltak.)
A fotón az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár R-142M híradó géperejű járműve szemlélhető. Bal szélen a parancsnok, Sanyi főhadnagy úr intézi éppen az ügyeket
Ez annyira jó fotó, hogy szinte kívánja a második helyet! HA5NKG Tamás kisfia, Bendegúz tol egy nulla (0) százalékos sört, mielőtt nekifog a nagyüzemi süteménygyártásnak… 🙂
Mivel a reszelőt elvitte a markoláb, jobb híján késsel vágtuk apróra a HG5OJG Gergő által leszállított ízletes zöld almát. A cucc nem látott permetet, azaz full bio, de persze azért tisztességesen lefürdettük az egyes gyümölcsöket…
Miközben a konyhaasztalon nagyüzemben folyt a kívánatos édességek készítése, a tűzön már ott rotyogott az ötféle (róka-, csiperke-, vargánya-, őzláb- és laska-) gombákból főzött tejszínes leves. Az étekhez külön edényben tésztát is gyártottunk, így aki nem találta eléggé tömörnek a levet, még tehetett bele efféle kiegészítőt is…
Kissé előreugorva az időben, a geodéziai toronyból ilyen…
…meg ilyen naplementékben gyönyörködhettünk! Ugye hogy csodásak?
És persze ez sem utolsó látvány!
Ahogy ez sem! 😉 Hát akkor lássuk sorban, balról-jobbra, ahogy köll’! Fanni törzsőrmester úrhölgy, HA5RV Stewart, Sanyi főhadnagy úr, HG7ZSO Zsó’, HA7EO Attesz, Csepeles Dani, HG5OJG Gergő, HA6IGM Gyuri (aki előtt most is megemelhetjük a kalapunkat, hogy felmászott ide “azon” a létrán) – elöl guggol HA5AS Ákos és végül elnökünk, HA7PTY Pityesz. A geodéta torony felkeresése amúgy rendszeres esti programunk volt.
Ha már Fanni, mindenképpen illik megemlíteni, hogy a kisasszony egyáltalán nem félt a nehéz vasak között – ami különösen annak fényében lesz érthető, hogy Ő volt Sanyi sofőrje. A rangjelzés amúgy a nekigyűrkőzés okán nem szemlélhető. A háttérben természetesen ott a Zil-131 és a Buhanka, amely a formájáról kapta becenevét! 🙂 Közben HG6PTZ Tomi érkezik föltekinteni az eseményeket…
No, de hagyjuk egy pillanatra a nehéz vasak világát, s kanyarodjunk vissza a gyomor örömeihez. Itt éppen HA5CBM Miki főzi a szokott “csütörtök, akkor úha, megint lecsó van” alkotást. A visszajelzések alapján finom lett. 😉
A HA5KDR csapata kevéssé sem szeret mellébeszélni – ennek jegyében jöjjön egy “pikáns” kép, melyen nem a szakács, hanem a háttérben szemlélhető “pottyantós” a lényeg. Mivel ezt az idő vasfoga kis részben megette, reparálni kellett. Ezt a munkát többen végeztük, de a legnagyobb köszönet HA5AS Ákost illeti, aki a HG6PTZ Tomi által hozott géppel eléggé precízen kivágta azt, amit ki kellett vágni. Amúgy ha jobban végiggondoljuk, egy efféle árnyékszék nagyon is fontos része egy megfelelő hangulatú bulinak. És ebben nincs semmi vicc.
Kész az ebéd. A lecsóba minden belekerült, ami oda való.
S mire kiürültek a tányérok, a házi “rácsos” is az asztalra kerülhetett. Utóbbi receptjéért HA5CBM Miklós anyukájának tartozunk köszönettel! Ezen kívül szerdán és csütörtökön összeütöttünk még négy kilogramm kenyeret – és másik hat tepsi sütit. Ezekből sem maradt egy szem sem.
Lecsó utáni életkép HA8BIT Peti álcahálójának árnyékában. Ez amúgy egy remek tábori kiegészítő, még akkor is, ha a nyár helyett az őszt idézi. (b-j) HG6PTZ Tomi, Andris, Paja, (háttal) Bendegúz és Pfaff Laci, majd Sanyi és Fanni szemlélhető. Amúgy mindenkit nem tudunk felsorolni, így eleve elnézést kérünk azoktól, akiket kihagytunk.
Szobai csendélet HG6PTZ Tomival és az ő kis focistájával
Egy elégedett elnök tájképpel. 🙂 A háttérben Csepeles Dani játszik titokzatos gerecsei bigfoot-ot. 🙂
Távolban egy torony, izgalmasan hívogató “piros” fényekkel… 😉
…alul meg a kandi tömeg, akik kérésre kiváló célt adtak, s kivilágították magukat. (Lada Niva, Buhanka és Gaz-69.)
Néha enni is kell valamit! 🙂 🙂 🙂 (b-j) HA7PTY Pityesz, Pfaff Laci, Katica, HA5RV Stewart és István, HA7HJ Janó kedves barátja. Ezt az elképesztően gazdag ízvilágú babgulyást egyébként HA7HJ Janó főzte nagy szeretettel és odaadással pénteken. A fotón nem látszik, de volt egy kiküldött alezredesünk” is Székesfehérvárról. András barátunk remek sztorikat mesélt, s annyit fényképezett, hogy felforrt a kezében a gép. 🙂
HA2EBA István győzelmi pozícióban az R-142M tetején!
Elmerülve az R-142 szépségében. A háttérben HA2EBA István, elöl HA5TBN Dani ölében kisleányával, Krisztivel. A bulit Dani felesége, Zsófi is megtisztelte – őszinte örömünkre két alkalommal is!
A gondos rendezőség természetesen az egészségügyi biztosításról is gondoskodni igyekezett. Ennek jegyében érkezett a telephelyre ez a remek Gaz-69-es géperejű jármű, amely – ha jobban megtekintjük a felvételt – stílszerűen egyből egy sebesültet is elhozott. Csak hogy legyen ilyenünk is. Persze szigorúan csak baba, semmi éles helyzet!
Egyszerűen elképesztő!
Az illető egy ejtőernyős ugrás után sérült meg, amikor megpróbált rálelni az egyik csomagra. Az esetleírás szerint az automata adó után kajtatott az erdőszélen, de az ellenség rálelt és elhurcolta egy kocsmába, ahol megpróbálták leitatni, de ő hősiesen ellenállt, s tíz feles és nyolc korsó sör elfogyasztása árán kibekkelte a felmentő erők beérkezését. Emberünk hála Istennek azóta jobban van, s immár álló helyzetben várja sorsa alakulását…
Azt gondoljuk, egy rugóra jár az agyunk, amikor határozottan azt állítjuk: az ördög az efféle csinos és alapos részletekben lakik!
Na, de azonnali hatállyal térjünk vissza az asztalhoz! Mert enni kell. (b-j) HA8BIT Peti, Mari – Keró párja, Fanni, HA5AS Ákos, HG6PTZ Tomi, HA7EO Attesz, Paja és Karcsi. Szombaton pedig itt járt a szentendrei Altiszti Akadémi különítménye is, Imre Gábor alezredessel az élen!
Mit adott az ég? Vasárnap, mindenki távozása után egy (tényleg) jó nagy fa (tekintélyes) ága rádőlt az útra. Istenes szerencse, hogy a ránézésre 2,5-3,5 tonna közé tehető törzs nem ütött agyon senkit, de ettől a tény még tény maradt, mi szerint az teljesen lehetetlenné tette a közlekedést Vilmos felé. S mivel másnap a Zil-131 is arra akart gördülni, jobb híján úgy döntöttünk, hogy a HA7PTY Pityesz által irányított géperejű járművel elhúzzuk a cuccot mi magunk – azaz még HA5RV Stewart, HA7EO Attesz, HA8BIT Peti és HA5CBM Miklós…
A méretek érzékeltetése…
HA5CBM Miki a láncfűrésszel…
…és HA8BIT Peti a fáradt felfedező.
Ilyen és ehhez hasonló nbyugalmas élményekben lehetett része azoknak, akik idén fellátogattak az MW-re. Egyébként a kidőlt fára visszatérve érdekes, hogy a dög nehéz fát a Gaz-69-es rendszeresített drótkötelével vonszoltuk arrább. A Zil valójában úgy elhúzta, mint a sicc, s meg sem érezte a terhet…
S ha már szóba hoztuk, ezt se hallgassuk el: a Gaz-69 hozta a nyári formáját, s idén is felforralta magában a benzint. Igaz, csak két alkalommal, s mivel már megvan a trükk, így hamar végeztünk a javítással. (b-j) Winkler Csabi, Stewart, Sanyi főhadnagy úr, az orrban kék pólóban pedig Paja barátunk szakérti a látvány’! 🙂
Itt pedig a fentebb említett drótkötél nyúzópróbája látható. Vontat Pfaff Laci, hátul vezet HA5CBM Miki. A platón pedig a lelkes közönség!
Íme a vontató géperejű jármű, amely egykoron a svájci haderő soraiban szolgálta az alpesi ország népét.
Korábban említettük Winkler Csabit, Paját és Karcsit. Nos, az ő ideiglenes otthonuk így mutatott belülről…
S emilyen patika módon kívülről! Ugye hogy csodás! S a fotón ugyan nem láthatóak, de Anga Bandi, “Zil” Zoli és Behóék is hasonlóan színvonalas helyen laktak!
Panorámakép vol 1.0
Panoráma vol 2.0 (Princzgauer’ 🙂 )
Panoráma vol 3.0 – HA5AS Ákos lakrésze és oszlopa
Panoráma vol 4.0 – titánok találkozója a budi mögött (Tnx a képaláért, HG6PTZ Tomi!) 🙂
Panoráma vol 5.0 – a Zil-131 és a Buhanka
Külön engedéllyel a Pisznice-barlanghoz és…
…a rómaiak által vájt kanyonba is eljutottunk.
És természetesen a kőfejtő, azaz a sziklamászók kedvelt helye sem maradhatott ki a kirándulási célpontok közül!
Aztán persze egyszer mindennek vége szakad, s a csapat hazatért – azaz a Zil-131 is visszakerült tárolási helyére…
Az ember elballag az erdőbe, a naplemente felé. Közben meg ez a nyugalom árad a tájból. Aranyló súrlófények, fák, csönd, messze elhajoló árnyékok – kell ennél szebb egy amúgy is csodás nap nyomában?
Az alábbi két fotó pedig a búcsúzást és a reménybeli viszontlátást hivatott kifejezni. Reméljük, jövőőre is tudunk lőni ugyanitt egy hasonlót!
Találkozzunk jövőre, Veletek (is) ugyan itt!
73!
a HA5KDR kollektívája
Nagyszerű lehetett, köszönet a beszámolóért.
Szia Zoli!
Szeretettel várunk jövőre!
73!
Miklós