El sem hisszük! Van időnk cikket írni! Nahát. Meg hű és hah! Hát kezdjük akkor rögvest egy kis négy méterbe oltott antikvitással…
Léteznek legendás készülékek. Mondjuk’ persze nem tudjuk, kinek mi számít annak – de nekünk azért akad pár ilyen. Az egyik a Drake TR7.
A fotón látható példányt nem régen szereztük rendkívül jutányos áron, sőt, mintegy vakon, ugyanis semmiféle infó nem volt róla, hogy működik vagy sem. Nem húzva az időt, eláruljuk, a cájg 80 méteren szépen leadja azt, amit kell, de mondjuk huszonnyolc MHz-en már csak két (!) Watt dől az antennára. Ami ugye a közítélet szerint édeskevés korunkban – ám ez valójában ugyan olyan mérhetetlen sületlenség, mint hogy a katonai rádiók csak nehezéknek megfelelőek, esetleg másik megközelítésben ballasztnak a kohóba. Na szóval, jött ugye úgy két hete a Drake, egy korán elhunyt RH-s amateurtárs hagyatékából. A berendezést stílszerűen Süttőn vettük át, a dohánybolt előtt. Korántsem zárójelben érdemes elmondani, a szóban forgó műintézmény arról (is) híres, hogy Komárom-Esztergom megyében itt lehet egyedül kapni a legtutibb nógrádi sört, azaz a Jó palócz-ot, a Vidróczkit meg a kellemesebbnél-kellemesebb haverjait.
Mer’ ugye nem csak elektronokkal él az amateur.
Hol is tartottunk? Ja, az RF erőnél. Hát az átvétel után Félix kollégával elmentünk Tatára kedves klubtársunkhoz, HA2MV Sanyihoz, ahol a tündéri eb és a számos cicvarek föltekintése után feltettük az asztalra a “Madarat” és lepróbáltuk – először vételben, majd nyolcvan méteren adásban. Hogy is fogalmazzunk: el voltunk ájulva, mert olyan álom hangja van.
Aztán a főteszt persze otthon jött, ma délután. Az elérhető sávokat leltározva rájöttünk, hogy a cájgból a hullámok rövidülésével párhuzamosan egyre csekélyebb jel jut az antennára. Innen ugye két út nyílik: elvisszük – már ha befogadja, ugye – Soket Robihoz, vagy marad, ahogy Isten adta, s használjuk (mondjuk) HA5IW Simon elképesztően remek konvertereivel hat és négy méteren.
Lehet, valaki követ vet ránk, de mi az utóbbi módi mellett tettük le a garast.
Természetesen a kisördög azért bennünk volt, s megkértük HA5SPA Pétert, ugyan, hallgassa már meg a szédületes zseblámpaizzónyi teljesítményt, hátha eljut hozzá. A kissé feljebbről letölthető drake_cw nevű fájl az eredményt mutatja. Igazi kúerPiPi’ 😉 – de átment.
Ezt követte a következő, immár négy méteres teszt – szintén Péter tolmácsolásában hallható az eredménye.
A gyengébb idegzetűeknek készítettünk videót is. 🙂
Kissé poros a konvi’, de legalább nincs rajta hitel…
Még egy szóra visszatérve a javítatlanságra: ezek a negyven-közeli rádiók sajnos olyanok, hogy örülni kell, ha működnek. Ez most pöfög, a meghajtó teljesítmény huszonnyolc MHz-en pont jó, a vételirány meg atompontos. Ugyan a műszert megvilágító izzó mesés, azaz hol van, hol meg nincs, de hát ez legyen a legnagyobb bajunk az életben.
Jaj, és a slusszpoén: mire mindent összeraktunk, elellenőriztünk, felvettünk és rögzítettünk, lecsengett a pitlákba a terjengés’. Ám ez sem vette el az életkedvünk semmitől! Pláne annak fényében, hogy a TR7 immár nálunk van, szép, és terjedés is lesz tán még feszt az elkövetkező évtizedekben. 🙂
Mára ennyire telt, de hamarosan jövünk az újabb izgalmakkal!
73!
HA5CBM
Miklós