Hajrá, hív a hatvan méter!

Mi legyen most a mottónk? Cikk koronavírus idején? Áhh, ez ultra gáz, meg eleve lemondó jellegű. Inkább olyat üssünk e helyre, ami jellemző ránk s pozitív üzenetet hordoz! Legyen hát: hajrá hatvan méterre magyarok! 🙂

Fájdalmasan kevés hazai amatőrtárs dolgozik az öt MHz-es sávban. Az elutasítás indokai széles skálán mozognak, de pár szóban azért viszonylag könnyedén összefoglalhatóak: nincs antennám, nem megy ott (még) a rádióm, illetve legfőképpen mire elég az engedélyezett tizenöt (!) Watt és pláne a tizenöt kHz-es (!) sávszélesség? Az alábbi írást a bátorítás szülte: az, hogy megmutassuk, ilyen “borzasztó, hallatlan és felháborító” (a megfelelő rettenetet sugárzó kifejezés tetszés és ízlés szerint aláhúzandó) feltételek mellett is tudunk szép, irigylésre méltó sikereket elérni.

photo_2020-03-24_21-27-38

CQ CQ de HA9HAF9A 5,357 MHz-en FT8-as üzemmódban

Sajnos mindannyian ismerünk olyan embert, akinek semmi nem jó. Az ilyennek teljesen egykutya lenne, hogy maga Jézus, Szűz Mária és az összes szentek hoznák el neki angyalok hátán a teljes univerzum legjobb antennáját, legérzékenyebb rádióját, tuti QTH-jának a nevére írt tulajdoni lapját és/vagy a teljesen felszerelt állomás kulcsát – az illető egészen biztosan “tűpontosan” és órákon át képes lenne magyarázni, hogy miért nem képes onnan és az adott rossz feltételek mentén rádiózni.

A másik végleten pedig ott állnak azok, akik egy hetven-nyolcvan esztendős ócska deszkának is képesek szívből örülni. Pláne akkor, ha ezekkel a vackokkal jelenhetnek meg az éter hullámain.

Nem érezzük, hogy az örök kifogáskeresőket nekünk kellene megítélni – de abban azért biztosak vagyunk, hogy nem ez a boldogság kulcsa. 😉

Mindezen előhangok után lássuk tehát mai cikkünk tárgyát, a hatvan méteres sávot. Elsőként szögezzük le, ezt a hazai hatóságok 5.351,5 és 5.361,5 kHz között engedik használni. A tizenöt kHz látszólag (de csak látszólag) LFS, hiszen ennél még a tíz MHz-es sáv is nagyobb a maga félszázas bővítményével. Ám ne feledjük, e korlátozás pont nagyon is előnyös lehet, ha antennát akarunk építeni! Hiszen mivel a két végpont nincs olyan messze egymástól, ezért egy kellően vastag átmérőjű, szigetelt és sodrott villanyvezetéket használva a sávközépre méretezett antenna eléggé jól fog dolgozni a teljes tartományban.

photo_2020-03-24_21-28-29

Laktanyai életkép az örök szerelem R-134-es RH adó-vevővel. A sáv természetesen hatvan méter, az üzemmód FT8, így a freki 5,357 MHz

Ha már az antennánál tartunk, mindenképpen érdemes leszögezni: nem vitatjuk el az áramfojtók és a balun (alkeszeknek: ballon) transzformátorok létjogosultságát, hasznát és előnyét, de kár, helyesebben botorság lenne feledni, seregnyi embert tényleg ezek riasztanak el a dipólépítéstől. Ugyanis számosan hajlamosak azt hinni, hogy ha nincs áramfojtójuk/balunjuk (ballonjuk és balkonjuk), akkor vége a világnak, nekik aztán meszeltek, belőlük soha ebben a boga életben nem lesz sem rendes ember, sem tisztességes rézdöngölő amatőr.

Pedig ez világi nagy baromság. Gondoljunk csak bele, amikor nem is oly rég egy-egy tényleg jó balun még vágyott és ritka nyugati árucikk volt – nos, akkor is rádióztak az emberek. Persze rögvest leszögezzük: értjük és tudjuk, hogy az lenne az ideális, ha mindenki bírna balunnal, (ballonnal, balkonnal) és áramfojtóval – de ha nincs, attól még lehet létezni az éterben.

Aztán azt sem szabad feledni, hogy hiába akad ezernyi leírás a neten, azt mérés nélkül utánépíteni, hát, ugrás a setétbe. Sőt, így szerencsétlen esetben akár nagyobb kárt is tudunk magunknak okozni, mint első blikkre hinnénk.

Tehát ha kezdő vagy hatvan méteren, vedd elő a már jól bevált 300/f0 képletet, ahol az eredményt ha elosztod néggyel, már meg is van egy fél dipólszár hossza. (A 300 a “fénysebesség”, az f0 meg a ferki MHz-ben kalibrálva. A kalkulált számra meg hagyjál rá kereken egy métert, mert azzal fogod majd a visszahajtás után rögzíteni az antennát.) Ha nincs pénzed villanyos kötődobozra, akkor fogj egy falapot, a meleg érhez forrasztott villanyvezetéket húzd el jobbra a számított értékre, majd ugyan ezt ismételd meg balra az árnyékolással is. Ha esetleg porcelándióra sem futja, akkor valami ócska PVC csövön húzd át keresztben a vezetéket. A kikötés meg lehet ruhaszárító perlon vagy nagyapa gatyamadzagja.

photo_2020-03-24_21-27-56

Adásellenőrzés frekvenciamérővel… 🙂

Ha nem vagy képes magasra kifeszíteni, az sem baj. Tudjuk, alsó hangon fél hullámra kéne, de kinek van harminc méteres tornya? Na ugye, hogy keveseknek. Azaz ez soha ne tartson vissza a kísérletezéstől, a játéktól.

Jogos kérdés, milyen legyen a koax? Mi hetvenöt Ohmosat használunk, de az ötven is megteszi, mert ez az antenna úgyis olyan vacak lesz mások szemében, hogy ez az apróság már nem oszt vagy szoroz a tekintélyén. A hossz esetében azért arra ügyelj, hogy lehetőleg ne valami fojtót készíts belőle. Erre viszont tényleg jók azok a képletek és tanácsok, amiket a neten lehet lelni. S ha nem forrasztasz rövidzártat az Amphenol dugóba, akkor leégni sem fog a cucc, mint a rossz balunnál. 🙂

photo_2020-03-24_21-30-24

Ha esetleg van egy SWR mérőd, akkor a végek párhuzamos visszahajtogatásával atomra behangolhatod a tákolmány dipólod. Ha nincs, akkor ugrassz egy havert pár sörért. Ha ilyen sincs, akkor bízz a szerencsédben és legfeljebb csak öt Wattos teljesítménnyel nyomulj. Lévén ha ebből négy mégis visszajön, sem pusztul ki a végfokod.

S arra is tudunk példát, hogy valaki egy halom katonai antennapálcával és a végébe biggyesztett Kulikovval rádiózik hatvan méteren. Az ellensúly meg egy, a hetedikről ledobott vastag villanykábel, amit kedve szerint sodor a szél. Igaz, neki van hangolója, de akkor is milyen már’, hogy az egész vertikál nincs négy méter hosszú, oszt’ olykor mégis Dél-Amerikát gyárt vele?! 🙂

Csak csendben jegyezzük meg: mi a laktanyában tíz esetből nyolc és félszer hat kemény Wattal szoktunk FT8-as üzemmódban dolgozni. És igen, körberádiózzuk vele a földet. S bár senki nem köteles elhinni, de fenti és a lentebb szemlélhető log-kivonatokba került állomások ténylegesen erre a hat Wattra adták eme szép riportokat. 🙂 (Szerintünk a -24 már nem is nevezhető szépnek – de sokkal inkább elképesztőnek. 🙂 )

photo_2020-03-24_21-30-56

S végül, de nem utolsósorban érdemes leszögezni: a kezdőknek akad egy behozhatatlan előnye a hatvan méteren! Jelesül az, hogy minden új hívójelnek örülnek a külhoniak. Azt persze túlzás lenne állítani, hogy csak és kizárólag zöldben (azaz már “megvolt” 😉 ) úszik a képernyő, de egy hónap alatt az ott tobzódó kollektíva kétharmadát azért meg lehet csinálni. Próbáld meg mondjuk ezt negyven méteren, ahol amúgy is annyi a hazánkfia, hogy Zambézit lehet vele rekeszteni! 🙂

photo_2020-03-24_21-30-01

Aztán ha meguntad az FT8-at, mehetsz a sáv elejére (ha tudsz) távírózni vagy a csúcsához közel fóniázni. Egyöntetűen elmondható, hogy e két utóbbi üzemmódban pláne szenzációszámba megy egy-egy hazánkfia rendszeres feltűnése.

Mindent összevetve a hatvan méteren használható tizenöt Watt bőven elég ahhoz, hogy örömet szerezzen az egyszeri rézdöngölőnek. Csapott QTH-ról is művelhető, arról nem is szólva, ha tartósan megtelepszel ott, akkor gyakorta egészen elképesztő éteri élményekben (esetünkben értsd: LFS póverekkel’ áthidalt távolságokban) lehet részed.

És végül, de nem utolsó sorban hivatkozunk hazán egyik legjobb rádióamatőr fórumára, ahol külön rovata is van az öt MHZ-es bandnak.

Persze ha van, akkor a kérdésedet nekünk is felteheted! Ahogy szoktuk mondani: a tudásunk legjavát adva igyekszünk majd felelni rá.

Találkozzunk tehát hatvan méteren is.

S ne feledjétek, nézegessétek gyakorta közösségi oldalunkat, mert oda (pláne a jelen kiélezett helyzetben) gyakrabban teszünk föl mindenféle izgalmas és antikvitális’ anyagokat.

73!

a HA5KDR kollektívája

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .