A közelmúltban kisebb vihart kavart a klub közösségi oldalán a honlapi Gyűjtő polcában bemutatott anyag. Mivel rég írtunk a szkennelésről, gondoltuk, felelevenítjük, mi miért s hogyan történik e témában. Egyben jelezzük, ahogy eddig, úgy a jövőben is igyekszünk a magunk tehetsége és lehetőségei szerint segíteni a hozzánk forduló ápoltaknak.
Mindenkinek igyekszünk tisztességesen és szorgosan segíteni, de engedtessék meg nekünk, hogy a másoké mellett a saját munkánkat is értékén kezeljük. Utóbbi nem nagyképűség, hanem egy stabil erkölcsi és önismereti rendszer – amibe az is belefér, hogy nagy nyilvánosság előtt leírjuk, ha hibázunk, s bocsánatot kérni sem esik nehezünkre.
Kezdjük azzal, hogy ismét leszögezzük: a Gyűjtő polca sorozat nem valami eszement dicsekvésből születik, hanem azért, hogy a kezdő (vagy haladóbb) hobbista lássa, mi az, amit (esetleg eddig) nem ismert, s azt a jövőben kereshesse. Aki ettől többet gondol bele, azzal mi nem tudunk és nem is akarunk mit kezdeni.
Mivel a klub mind a múltban, mind a jelenben eléggé komoly hangsúlyt fektetett és fektet a számára elérhető tudás megosztására, ezért az elmúlt több mint egy évben az egyik tagunk cca tizenkétezer (!) oldalnyi szabályzatot szkennelt be. (Lásd a nyitóképet, amit szorozz meg kettővel.) Ez gyakorlatilag annyit tesz, hogy az adott személy a saját- és a családjával tölthető szabadideje valamint pénztárcára terhére végzi ezt az áldozatos munkát. A termés pedig az utókezelés lezárultával fokozatosan kerül megosztásra ebben a szekcióban. (Amúgy összehasonlításképpen bárki nekifuthat például a (mostanság sajnos éppen indexre tett orosz) Háború és béke igényes befotózásának. Kíváncsiak vagyunk, mennyi időn belül kap ínhüvelygyulladást vagy szemtengelyferdülést. 🙂 És az csak hatszáz oldal, nem tizenkétezer…)
Határozottan azt gondoljuk, hogy e téren (finoman fogalmazva) szemtelen dolog követelőzni. Sőt, a fentiek (értsd: “ingyenmunka”) tudatában egyenesen a bicskanyitogatás kategóriájába esik, amikor valaki “érvelése” részeként a mi honlapunkról kezd el idézeteket betenni a saját kommentjei közé. Ezt a kérdést tehát a részünkről lezártuk, s a jövőben igyekszünk tudomást sem venni róla.
Akinek valami extra sürgős, annak (minden nagyképűségtől menten) továbbra is javasoljuk a HM HIM bárki előtt nyitva álló könyvtárát vagy a boltok járását – esetleg a tíz-tizenöt oldalnyi ingyen elérhető anyagot. (Lásd majd lejjebb.)
Továbbra is áll, hogy a magángyűjteményünk nem közkönyvtár, pláne valami antikvárium, azaz abból senkinek nem adunk el- és kölcsön semmit. Ám az is igaz, hogy egy adott berendezés használatához szükséges tíz-tizenöt oldalt beszkenneljük/fotózzuk és ingyen elküldjük bárkinek. Tehát ez ügyben továbbra is fordulhattok hozzánk bizalommal. Egyébként évente átlagosan két-három tucat efféle megkeresést kapunk, s eleddig egyetlen ápolt sem panaszkodott a szolgáltatás színvonalára. (Tekintsd föl e téren például a link végén található kommenteket.)
A teljes képhez tartozik, hogy seregnyi szabályzathoz pénzért, számla ellenében jutottunk hozzá a Magyar Honvédségtől. Itt határozott kikötés volt, hogy az érintett példányokat teljes egészében nem szkenneljük be, pláne adjuk tovább. Lehet ezen nevetni, esetleg ezt erkölcsileg csöppet ledér korunkban anakronisztikusnak titulálni, de mi betartjuk, amire az aláírásunkat adtuk. Azaz amikor valamire azt mondjuk, hogy nem szkennelhető be teljesen (legyen az akár 1953-as, horribile dictu 1947-es kiadás), akkor az nem holmi kitolás, hanem szimpla szabálykövetés.
Ezen túl figyelembe illik venni, hogy a háború előtt, alatt és közvetlenül utána nyomott bumáskák úgynevezett savas papírból születtek – melyek mára leginkább a méltán népszerű Nógrádi ropogós tulajdonságait öltötték magukra. Azaz sem a hajtogatást, sem a gerinctörést nem tolerálják – ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy cca a tizedik-huszadik lap környékén az egész kiadvány lassan de biztosan átmegy salátába. Természetesen megértjük, hogy másnak ez nem fájna – de mivel nekünk igen, ezért maradunk a saját módszerünknél, s nem törjük ripityomra az egyes lapokat.
Profi sima és/vagy háromszög szkennert meg – úgymond – “had ne vegyen” már a klub sok millió forintért azért, hogy neked meglegyen valamelyik szabályzat. (És persze az időnket sem illik beosztanod.)
Az meg már csak megkeseredett hab a romlott tortán, hogy számos alak visszaélt már a jóindulatunkkal, s az általunk ingyen megosztott anyagot az árverési oldalakon árulta súlyos pénzekért.
S ebben gyökeredzik, hogy – a kívülállóknak olykor érthetetlen módú, de mégis – jelentős és szemmel látható fenntartásaink vannak bizonyos konkrét “érdeklődőkkel” szemben.
Ahogy minden embernek akad valamiféle önértékelése, úgy ez ránk, mint klubra is áll. Személyesítve: nem vagyunk nagyképűek – de hibátlanok sem. Viszont pont olyan egészséges és józan büszkeség tölt el bennünket a sikernél, mint bármelyik olvasónkat.
73!
HA5CBM
Miklós
Military Szakosztály