A HA5KDR több mint tíz esztendő óta ápol jó kapcsolatokat a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeummal. A kiváló közintézménynek számos eseményén vettünk részt, de két ritka, háborús és magyar gyártású katonai rádió is látható a vári közgyűjtemény táróiban, melyhez akad némi közünk. Hamarosan pedig az alábbi, kétszeresen is különleges FuG16Z kerül oda.
A FuG16Z URH adó-vevőből szerencsére sok maradt korunkra – mind idehaza, mind külhonban. A készülék nem igazán keltette föl az ötvenes-hatvanas évek amateurtársainak a figyelmét, mert semmiféle használható frekvencián nem ment – s ez ma is így van. Kétségtelenül igaz, a forrás- és alkatrészhiányos időkben páran próbálkoztak, hogy ebből építsenek többszörözéssel két méterre szupreg készüléket, de az ötlet nem igazán bizonyult népszerűnek, életképesnek.
Az alábbi készülék azonban minimum két szempontból is érdekes. Egyrészt van rajta egy RÁB pecsét, mely annyit tesz, hogy Repülő Átvételi Bizottság. Olyan ez, mint a német légierő rádióin a BAL – azaz a Bauaufsichten der Luftwaffe. A kettő között az a különbség, hogy RÁB-os lomhalomból kevesebb maradt, mint a BAL-osból. 🙂
A másik unikum (Alkeszeknek: Unicum), hogy a rádiót a Telefongyár Rt. Hungária körúton álló üzemében készítették 1944 elején Budapesten. (Manapság ugye a Siemens székel ott.) A fennmaradó dokumentumok szerint összesen négyszáz darabot gyártottak Magyarországon. A lomhalmokat elsősorban a Győrben gyártott Me-210 repülőgépekre telepítették. Különálló blokkokba épített AM adó-vevőt négy-négy, előre rögzített frekvenciával lehet programozni. A távoli hangolást a pilótafülkéből egy, a rádió előlapjára szerelhető szerkezet (BG16) segítette. Kimeneti teljesítmény tíz Watt volt.
A cájgban tizenegy RV12P2000 és két RL12P35 elektroncső és egy glimmlámpa dolgozik. A teljes rendszer energiafogyasztása unformerrel, egyéb vickekkel-vackokkal a fedélzeti huszonkét-huszonkilenc Voltról adásban 12,4 míg vételben kilenc Amper volt. A maximális magasság, ahol használni lehetett elérte a tizenkétezer métert.
Mint az eredeti gépkönyvből kiolvasható, a frekvenciatartomány 38,5–42,3 MHz között állítható, sík terep felett szárnyalva száz méterrel a hatósáv már elérte a száz, de szerencsés esetben akár háromszáz kilométert is. Antennája egy 2,1 méter hosszú huzal volt, amelyet menetirány szerint feszítettek ki és a repülőgép farka felől tápláltak meg.
A cájg középfrekvenciája 3,1 MHz. A háború alatt (reméljük, jól írjuk) csaknem százötven, különböző készültségi fokot elért Me-210-t gyártottak Győrben. Mint a bevezetőből sejthető, e példány hamarosan látható lesz a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban.
Mint szemlélhető, az elektroncsövek nincsenek benne. Ennek oka pusztán az, hogy nem levetkőztetve, hanem “dobozolva” kerül a vitrin mögé – így egyre megy, hogy benne vannak az ubisüvegek, vagy hiányoznak belőle. S őszintén bevalljuk, nekünk sem mindegy, hogy ennyivel több tartalékunk van olyan Wehrmacht és Luftwaffe rádiókhoz, melyek még ma is dolgoznak. 🙂
Koránt sem mellékesen említve a készülék amúgy tökéletesen működi, s bár eredetileg az úgynevezett rezgőmutatós műszer hiányzott belőle, a külső D-2-es raktárból előkerült lomtengerből ezt is sikerült pótolni idén tavasszal.
A rádiót manapság már túlzottan érzékenynek nem lehetne nevezni, de a kor színvonalán megfelelő volt. Ennek a példánynak a kimenőjét amúgy sikerült a szédületes tizenkét Wattra feltornászni. 🙂
Mára ennyire futotta, de hamarosan érkezünk az egyéb érdekességekkel. S ne feledjétek, nézegessétek a közösségi oldalunkat, hiszen az aktivitásunk egy része ott érhető tetten.
73!
a HA5KDR kollektívája
Győrben a Vagongyárban 109-eseket gyártottak, a 210-eseket a Dunai Repülőgépgyár csinálta.