Tisztelettel előre jelezzük, ez nem a mi eseményünk volt, de mivel a barátaink voltak a résztvevői és annyira jó fotók születtek, egyszerűen “muszáj” megosztanunk Veletek. Van itt minden, Napocska az égen, kéken hullámzó Duna, előmunkálatok no meg persze antik milirtary technika…
HA5AJR Ábel büszkén rádiózik az AN-2-es parancsnoki hídjának tetejéről. (HA5IKS Pisti találó megjegyzése szerint a fotó igencsak Vietnámosra’ sikeredett. És tényleg! 🙂 ) Szemfüles olvasóink pedig már minden bizonnyal kiszúrták az antik FM lomhalmot… 🙂
Az alábbi rövidke beszámoló HA5IT Tamás információi alapján készült – köszönjük, hogy megosztotta velünk e remek fotókat és a tömör lényeget!
Lássuk jobbról-balra, kik szemlélhetőek a képen: HA5IT Tamás (R-10 tulajdonos), HA7PC Karesz, András barátunk, HA5AJR Ábel (szintén vasbirtokos) valamint HA5HAG Gábor. Karesz ugyan időhiány és más programok okán nem ült “csónakba”, de felmérhetetlen segítséget nyújtott, ugyanis előre feltérképezte a randevúnak kiszemelt szigetcsépi strand kikötési állapotait. Elkanyarodott autóval, kattintott pár fotót, beszélt ezzel-azzal – aztán minderről alaposan beszámolt az illetékeseknek.
Hiába no, ez is azt igazolja, hogy a háttérmunka is rendkívül fontos a sikerhez vezető úton…
No és persze a restaurálás, hiszen e nélkül az R-10 legfeljebb dísznek lenne jó, nem egy kommunikációra alkalmas adó-vevőnek!
No, és akkor lássuk a részleteket! A lényeg természetesen a szabadidő kellemes eltöltése volt, de persze nem is amatőrökről forogna a szó, ha nem vittek volna magukkal rádiót. A dízel erőforrásokkal szerelt hajók úgy tíz fele Ráckevéről (civil “ladik”) és Soroksár (ex-katonai AN-2) közeléből indultak egymás felé. A pöfögést a találkozóig két órásra kalkulálták a szakközegek – s lám, nem tévedtek sokat, hiszen alig tíz percet csúsztak.
Azért ez a látvány erősen odaver, ezt el kell ismerni. 🙂 A strand népe meg is bámulta rendesen a teknőt – de hát ez benne van a pakliban. 🙂
Tamás a kisrádióval forgalmaz a HG5RUG-n. Aki hallotta őket beszélni tudja, mekkora boldogságot okozott ez az élethelyzet amatőr társainknak.
Tamás tolja a kemény egy Wattot! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a cájgok nem holmi úri huncutságnak tekinthető külső tápról, hanem patika módon elkészített attrapp’ száraztelepekről dolgoztak. Az antenna is a sajátjuk volt, az úgynevezett csillagokkal a végükön. Az áthidalt távolság így elérte a szédületes 5,5 kilométert – amire sokan most bizonnyal legyintenek, de azért mi tudjuk, hogy a lesajnálók rádiói hatvan-akárhány év múlva már sehol nem lesznek. Az R-10-zel meg még mindig forgalmazni lehet. :p A TMG-1 amúgy a kihangosítást segítette, míg az R-1264 pedig segédrádióként fungált a fedélzeten.
Érthető okokból modern eszközök is vannak a hajókba szerelve, de ez manapság “alap dolog”, ha vízre száll az ember.
A másik hajó, a “volánnál” András barátunk. A méretek csöppet csekélyebbek, mint a katonai vas esetében… 🙂
Búcsúzzunk ezzel a képpel: HA5AJR Ábel a kormányállásban…
Mára ennyi telt, de újra jövünk hamarosan! És ne feledjétek, tekintgessétek gyakorta közösségi oldalunkat is, mert számtalan esetben “kerül” olyan anyag, ami csak ott kap helyet.
73!
a HA5KDR kollektívája
Örülök hogy aktív részese lehettem a hajókkal, ennek az örömteli találkozónak. Remélem lesz folytatása!
De Chatel András. G