Az ember élete csupa meglepetés! Például a minapi, R-10-ről szóló cikkünk után a fene sem gondolta, hogy a feltötésre pár napra újra e kedves lomhalomról fogunk írni. Igaz, a cikket most nem mi, hanem Balás B. Dénes neves távközlési technikusunktól, a katonai rádiókról szóló nagyszerű könyv társszerzőjétől kaptuk. A bevezető zárásaként pedig egy gondolat: sokan nem értik, miért tituláljuk a katonai rádiókat lomhalomnak. A felelet egyszerű: az angolszász vénájú gyűjtők boatanchor kifejezéssel illetik a military készülékeket – s ez tudvalevőleg hajónehezéket, egyszerűbben fogalmazva horgonyt jelent. Kedveskedve ez annyit tesz: csak erre jók. Persze ez csak tréfa, semmi több, mert ők IS komolyan gondolják az ápolt létet. Mivel pedig mi magyarok vagyunk, nem illik más kifejezéseit ellopni – ezért maradunk a lomhalom jelzőnél.
Nehéz feladat volt a hadsereg alsó egységeinek – szakasz, tank, üteg – híradását megszervezni. Az RB és RBM állomások terjedelemben, súlyban és gazdaságosságban nem voltak megfelelőek erre a feladatra. Hordozhatók voltak két egységben és kiszolgálásuk két katonát igényelt, azonban fő hiányosságuk nem ez volt. Az alegységek kis rádióállomásai bonyolultabb kezelést igényeltek, mint mások és a nagy hadműveletekben rövidhullámon dolgozva zsúfolttá tették az étert, azután a hullámsáv kezdett gyakorlatilag használhatatlanná válni. Ebből a helyzetből kiutat jelentett az ultrarövidhullámú híradás megszervezése. 1940-ben elkészítették az A-4 típusú ultrarövidhullámú rádióállomást, melynek kipróbálása várakozáson felül jó eredményt hozott. 1 Watt adóteljesítménnyel, amplitúdó modulált jelekkel dolgozott, rendkívül magas frekvenciastabilitással és biztosította az összeköttetést 8 km távolságra. Az A-4 alapkészülékre 1941 őszén kezdték kidolgozni az első frekvenciamodulált URH rádióállomást, a tízlámpás A-7-et.
Lövészdandártól és lövészezredtől lefelé alegységek viszonylatában használták.
A teljes állomást egy fő szállította egy fából készült szállítóládában.
Ferekvencia terjedelem:
A7a: 27-32 MHz-ig
A7b: 24-28 MHz-ig
Üzemmód: csak telefon,
Moduláció: FM (frekvenciamoduláció)
Áramellátás: 2,4V NiCad akkumulátor és 180V szárazelem. (Külön szállítóládában.)
Csövek: 2,4 Volt fűtésű telepes csövek.
Az A-7 1942 őszén került felhasználásra a háborúban, 1943 végén a gyártás elérte a havi 1000-1200 darabot. Az állomást folyamatosan modernizálták, 1944 elején megjelent az A-7-A, amelyben csökkentették a lámpák számát, 30%-al csökkentve az energiafogyasztást. 1944 decemberében megjelent az A-7-B, nagyobb hatósugarú működéssel. Ebben először alkalmazták hordozható állomásban az un. „szabadon futó” antennát. (Valószínűleg haladóhullámú antennáról van szó. B.D.) Eddig a szovjet források idézése.
A műszaki adatok nyilvánvalóvá teszik, hogy a magyar konstruktőrnek az A7-hez illeszkedő, annak megfelelni tudó készüléket kellett szerkesztenie.
Ezt a készüléket a Standard (BHG) cég gyártotta 1948-1952 között. Kimondottan hátirádiónak készítették. Frekiterjedelme: 20-32 MHz, FM.
A készülék állomás-beállító skálája 50 kHz-es beosztással van ellátva. Az adó része 4 csöves, a végerősítő 3A4 és 0,8 watt teljesítményű. Botantennával 3-5 km, optikai ráláthatóság esetén akár sokszorosa is lehet. Az R-10-es készülékkel 2 km-es távolságig “táv-rábeszélni” is lehet. Egy LB telefon köthető a készülékre és az R-10 kezelője váltja adásra vagy vételre a készüléket. Tápellátása: 1,5 V és 2x90V /150V/ telepről.
Állítólag a maga idejében a hangolható spiráltekercs világ csodája volt, a szakma felsőfokon nyilatkozott róla, később Rhode- Schwartzék a kis URH térerőmérőjükben hasonló megoldással jelentek meg.
Az bizonyos, hogy nem könnyű javítani és a megbízhatóságot mindenek fölé helyező szovjetek nem alkalmaztak ilyen megoldásokat.
Akinek ilyen állapotban kerül kezébe egy R-10, ne dobja el és ne keseredjen el, kihozható belőle működőképes készülék. Csak melózni kell vele. Sokat!
Ajándékba kapott és szerző által restaurált R-10.
Továbbra is bíztatunk, ha kérdésed van, tedd fel, s mi a tudásunk legjavát adva igyekszünk majd megfelelni rá.
Baráti 73!
Balás B. Dénes
és
HA5CBM
Miklós
Military Szakosztály