Ez csak egy gyorshír, semmi több. Annak viszont (szerintünk) izgalmas, mert azt mutatja, hogy az antik technika is kiváló párja tud lenni a modernitásnak. 🙂
Fölhívnánk a figyelmet a pici műszerre a kép jobb fölső sarkában
Tudjuk, a köz várja az MKH rádióiról szóló folytatást – jön is az, de néha azért egyéb, könnyedebb témákra is fókuszálunk. Most egy rövid, de annál elgondolkodtatóbb anyag olvasható három darab fényképpel.
HA6U – azaz Malcsiner Ferenc állomása 1937-ben így mutatott
Mi volt előbb: az R/1 vagy az R/7?
E kérdés 2008-ban született, ha tetszik, indult útjára a „Katonai Hírközlés” című cikksorozat megjelenése után. Akkor és ott azt írtam, Kerényi István valószínűleg tévedett „A magyar katonai rádiózás hőskora” című könyvben írt visszaemlékezésében, amikor az R /7-et említette az elsőként elkészült magyar katonai rádiónak. A megnézett használati utasítások évszámai alapján úgy gondoltam, hogy az R/1-et és R/3-at készítették el először és csak később következett az R/7. Ennél a feltevésnél Vörös Béla nyugállományú ezredes írásaira is hivatkoztam, melyekben azt találta, hogy 1928-ban kezdték az R/1 kísérleteit. Alább HA8BDE Dénes Om helyreigazító levele olvasható, amelyet ez úton is köszönök Neki.
A fényképen az R/7a készülék látható a lábhajtású generátorral (HTI könyv, 1943)
Jelen számunkban az R/8-at tárgyaljuk. (Joggal kérdezhetik: hol az R/4?! Meglesz az, csak apró turpisság van a dologban.) Ide kívánkozik egy korábbi megjegyzésünk, amelyet érdemes újra felidézni, hiszen e nélkül nehéz megérteni a honvédség akkori vezetőinek rádiójelzési logikáját. A berendezések számozását minden esetben a feladat, és nem a születés sorrendje szabta meg. Elméletben előre meghatározták, hogy milyen célra miféle készüléket kívánnak rendszeresíteni – ezek után pedig a katonai büdzsé és szükségletek függvényében nekiláttak az egyes darabok fejlesztésének, megrendelésének. A legkisebb egységeknek az R/1-et, majd az egyre nagyobbakon át a vezérkarnak az R/18-at szánták. Így fordulhatott elő, hogy az R/11-es repülőrádiót már 1935-ben szolgálatba állították – miközben R/10-nek még híre-hamva sem volt.
Az R/8 elvi kapcsolási rajza a HTI 1943-as könyvéből
Szerencsésnek mondhatja magát az az ország, amelynek múzeumai rendelkeznek a múlt katonai eszközeivel. Hazánkban sajnos igen kevés tárgy maradt meg a Magyar Királyi Honvédség felszereléséből, s ez az állítás fokozottan igaz a híradástechnikára. Ha leltárt kell készítenünk, igen szomorú kép tárul elénk: mai tudásunk szerint ugyanis R/1-ből kettő, R/1a-ból egy, R/2-ből és R/2a-ból egy sem, R/3-ból öt itthon, kettő külföldön, R/5-ből három, R/6-ból egy, R/7-ből húsz-harminc, R/7L-ből öt, R/8-ból egy, R/9-ből kettő, R/10-től R/18-ig egy sem, kivéve az R/14-et, amelyből kettő darab élte túl a háborút és az azóta eltelt évtizedeket. Mielőtt valaki azt hinné, ezek néhány tucat vagy száz példányban gyártott rádiók voltak, javasoljuk, lapozzon vissza korábbi cikkeinkre, ahol láthatja, némelyikből (például az R/3) több ezer készült. S mindezt a letaglózó állapotot köszönhetjük a szorgos úttörőknek, az ötvenes-hetvenes évek csapnivaló viszonyainak és a vaskohóknak – továbbá nem csekély mértékben némely hajdani múzeumi vezetők (értsd: felnőtt férfiak) gyermeki észjárást követő bűnös hozzáállásának. Fotó most nem lesz, de szöveg annál inkább. Holnap pihenünk, de várhatóan szerdán folytatjuk. 🙂
Az MKH híradó jelvényének ezüst másolata – az eredetit bronzból préselték. A képen látható darabot egy gyűjtői példányról mintázott gumimásolat nyomán egy ügyes kezű ékszerész öntötte ki Budapesten. A klubból többen viselik büszkén a hajtókájukon. 🙂
Múlt számunkban bemutattuk az R/3-as készüléket. Írásunkból azonban kimaradt két olyan apróság, amely szervesen hozzátartozik az említett berendezéshez, ennek ellenére a második világháborúval foglalkozó szakirodalom nem tesz említést róluk. A mellőzés az eszközök specialitása miatt érthető – ám valójában mégis méltatlan, hiszen e kis kiegészítők önmagukban is ékesen bizonyítják a Magyar Királyi Haditechnikai Intézet katona-mérnökeinek tudását, illetve azt a műszaki gondolatmenetet, amely megfelelő eszközökkel igyekezett ellátni katonáinkat a világháború során.
Az R/3 távrábeszélőjének fényképe a HTI könyvéből
Vannak, akik (a részünkről mély alázattal vett) dicséretük mellett lassítást óhajtanak (Dodi, köszönjük a kritikát!), mások meg úgy akarják megmondani az oldalnak a tutit, azaz azt, hogy mit adjon az olvasónak, hogy (írásukat tekintve is) helytelenül mocskolódnak.
Az értékrend világos s nem igényel magyarázatot.
Folytatjuk tehát sorozatunkat – ezúttal az R/3-as készülékkel. Mivel Dodi megjegyzése nekünk tényleg irányadó, ezt az anyagot kétfelé bontjuk olyformán, hogy a következő fejezetet várhatóan hétfőn, esetleg kedden bocsátjuk színetek elé. S még valami: ahogy eddig seregnyi amateurtárs írása megjelent itt, úgy ez az ajtó a jövőben is tárva-nyitva áll. Bárki (!), akinek hasznos közlendője (értsd: írása) van, bátran keresse elnökünket, HA7PTY Pityeszt, HA8ADI Ádámot a Military Szakosztály vezetőjét vagy akármelyik klubtagunkat azért, hogy a cikke itt napvilágot lásson. Kereken kimondva: részünkről a maximális megtiszteltetés, ha anyagot írsz a ha5kdr.hu oldalra!
Az R/3 állomás mint mozgó vezetési pont egy honvédségi terepjáróba szerelve
Folytatjuk a sort, s bemutatjuk az R/2 berendezést. Továbbra is azt kérjük olvasóinktól, ha idéznek, hivatkozzanak oldalunkra.
Egy eredeti lap a HTI R/2-re vonatkozó könyvéből
HG6PTZ Tomi kisfilmje. Semmi extra, csak egy virtuális séta Szentendrén, az Altiszti Akadémia rádióállomásán. Az Iphone X állványa egy 1952-ben a Gamma által gyártott TT-2-es tüzérségi tájolóműszer volt. 🙂
Baráti 73!
HG6PTZ
Tomi
A számok nem hazudnak, mint némely emberek. Azaz (például) a látogatottsági adatok világosan jelzik, a HA5KDR digitális kikötőjének olvasói – hála Istennek! – szeretik a military távközlési technikát. Persze mi is tudjuk, adni kell mást is – ezért írunk olykor a konyhából született QSO-król, főzőcskéről, baluntarfókról (szeszkazánoknak: ballontranszformátorokról) és izgalmas mérésekről. 🙂 A lényeg a változatosság, s ebben például HA8BDE Dénes sokat segített a minap, amikor a levegőből a földre, egészen pontosan a páncélosokba rángatta a közt. 🙂 Sok más mellett valljuk azt is, ha új információk kerülnek a látókörünkbe, azt (a lehetőségeinkhez mérten) mentül hamarébb meg kell osztani. Az adat ugyanis akkor ér valamit, ha közhírré teszik – különben kevesek kiváltsága marad az ismeret. Az pedig soha nem szül jó vért – pont annyira, mint a tévedhetetlenségben való hit vagy az erőszak. Magyarán mi itt nem azt állítjuk feszt’, hogy valamelyik avítt rádió/történet csak úgy létezhetett/működhetet, ahogy mi mondjuk – hanem azt, hogy jelenlegi ismereteink szerint volt így, esetleg úgy. A különbség óriási. Az alább induló folyamot tehát így kell értelmezni, olvasni.
Sorozatunk első tagja, a Magyar Királyi Honvédség R/1 adó-vevője