Készül az iskolai amatőr QTH!

photo_2023-04-12_22-27-22-2

A kép mottója: Éjjel (no nem az omnibusz, hanem) a Mechatronika tetején, ott várlak… Ne is mond kérlek, magunktól is tudjuk, e fényrajz kissé életlen meg setét’ is van – de aki csak ezt veszi észre, az inkább lapozzon. Amúgy a fiúk éppen antennát mérnek a HA5CLF István által hozott NanoVNA-val. A háttér meg bár panel, de a kék ég alatt igen jól mutat a lakótelep ezen része is

Alább ismét nem (ön)reklám jön, hanem szimpla tényközlés: a HA5KDR sok helyszínen “van jelen”, s aki nálunk jár, az a zöld lomokon túl is láthat világot. Például Gazdagréten, ahol egy ideje együttműködünk a BGSzC Mechatronikai Technikummal…

Tegnap leírtuk, hogy Zsámbékon maximum a természet “természetes”. Ma pedig mintegy folytatásként ide iktatjuk, hogy ez az állítás a a BGSzC Mechatronikai Technikum esetében is igaz. Azaz itt is inkább izzadásból és fúrás-faragásból, mint ama mondásban emlegetett kolbászból áll a kerítés. Persze a végcél Buda ezen sarkában is a rádiózás, de azért addig csak-csak el kell jutni valahogy.

Az iskolával a kapcsolat a szentendrei laktanyában kezdődött, majd egyre jobban kiteljesedve eljutottunk a szerződéskötésig. Persze a papír az csak papír marad Magyarországon is – azaz a le- és aláírtak tartalommal való kitöltéséhez kellenek tetterős és az állomásépítésben jártas jómunkások. Fiatalok, idősek, középkorúak – diákok és tanárok egyaránt. Konkrétabban fogalmazva “Zoli papák és Egedi Tiborok, HA5KDR-es klubtársak és tanulók” – már ha le lehet ezt írni így, többes számban. De talán érthető az utalás e képzavarral is.

Mert egyrészt e “dolog” így szép – másrészt evvel adja ki a közös munka a maga gyümölcseit mindannyiunk (!) számára.

photo_2023-04-12_22-27-21-3

Dipólközép városi panorámával spékelve. A kilátás rádiós szempontból ebben az irányban kimondottan jónak tekinthető. Persze a másik végleten ott magasodnak a hegyek, de ahogy ismerjük a csapatot, előbb-utóbb megugorják a csúcsok jelentette akadályokat holmi furmányosan kivitelezett-kihúzott antennákkal… 🙂

Az iskolában amúgy a mögöttünk maradt hónapokban erős pezsgésnek indult az amatőrélet. Elsőként ki lett festve a korábban a kertész által lakott helyiség. Ezt követte néhány alapos bejárás, melyeken a szakik azt modellezték le, hol és miként tudják a legkönnyebben elhúzni a kábelek nótáját – egyrészt a tetőre a koaxot, másrészt a szobába teherbíró vellanydrótot’, harmadrészt meg a netet. (Ami nélkül létezni ugyan lehet – de versenyezni példának okáért már kissé gyöszös.) Utána következett a szerelés, ami a falak átfúrásától indulva egészen az antennázásig tartott.

photo_2023-04-12_22-27-22

Korábban egyszer-kétszer-háromszor már papírra – helyesebben: gépbe – vetettük, hogy a Mechatronikai diákjai élő, két lábon járó cáfolatai a mai ifjak nyegleségéről és nemtörődömségéről szóló (rém)történeteknek. Ezzel természetesen nem azt állítjuk, ha tetszik: hazudjuk, hogy Gazdagrétre csak és kizárólag szorgalmas, csillagos ötös osztályzatú és magaviseletű tanulók futnak be – hanem csak annyit mondunk, mi nem találkoztunk lusta, szemtelen netán az előadásainkon elszunyókáló, kókadozó fejű pláne üres vagy katatón tekintetű alakokkal. (Pedig láttunk párat a nebulók közül, ezt bárki elhiheti.) Olyannyira, hogy a hozzán fordulók eddig minden alkalommal erősen megnyomták a gombot – legyen szó betonfúrásról vagy a földelés kivitelezéséről.

Ami azért jó dolog, s egyben csöppet megnyugtató a jövőre nézve is.

photo_2023-04-12_22-27-20-3

Ebben a helyiségben nem is oly rég még a füvek, virágok, bokrok és bukszusok szakértője tanyázott. No meg rengeteg kerti szerszám, pár mázsa útszóró só és mindenféle lim-lom sok pókkal behintve és hálóval teliszőve

E cikket pedig zárjuk le HG7RED Gábor szavaival, aki lelkesülten számolt be a mai (IV. 12-e szerdán) végzett munkáról. Azt gondoljuk, ez az írás így lesz kerek:

A múlt héten vagy elötte be lett fűzve az 1/2 colos koax és rákötöttem a kétsávos X50-es antennát. A H1000 pedig ma rá lett kötve a Windom antennára amit a múlt héten húztam fel. Mindkét sugárzó mérhető a konzol lábatól. HA5CLF István hozott ma egy NanoVNA-t és le is mértük az összeset. Volt velünk három diák is, akikel együtt csináltuk e munkát az oktatás után. Bár még javítani kell rajta, már most is használható 80, 40, 20, 17, 12 és 10 méteren. Csörlős a vége így könnyen szerelhető lett. Még mielőtt valaki kötekedne, a képen még nincs kifeszítve 🙂
A réz síneket az iskolások fúrták és metszették. Igazi összefogásban 🙂

photo_2023-04-12_22-27-21

Mára ennyi fért bele, de hamarosan ismét fölbukkanunk a legfrissebb hírekkel!

73!

a HA5KDR csapata

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .