Mi legyen most a mottónk? Cikk koronavírus idején? Áhh, ez ultra gáz, meg eleve lemondó jellegű. Inkább olyat üssünk e helyre, ami jellemző ránk s pozitív üzenetet hordoz! Legyen hát: hajrá hatvan méterre magyarok! 🙂
Fájdalmasan kevés hazai amatőrtárs dolgozik az öt MHz-es sávban. Az elutasítás indokai széles skálán mozognak, de pár szóban azért viszonylag könnyedén összefoglalhatóak: nincs antennám, nem megy ott (még) a rádióm, illetve legfőképpen mire elég az engedélyezett tizenöt (!) Watt és pláne a tizenöt kHz-es (!) sávszélesség? Az alábbi írást a bátorítás szülte: az, hogy megmutassuk, ilyen “borzasztó, hallatlan és felháborító” (a megfelelő rettenetet sugárzó kifejezés tetszés és ízlés szerint aláhúzandó) feltételek mellett is tudunk szép, irigylésre méltó sikereket elérni.
CQ CQ de HA9HAF9A 5,357 MHz-en FT8-as üzemmódban
Sajnos mindannyian ismerünk olyan embert, akinek semmi nem jó. Az ilyennek teljesen egykutya lenne, hogy maga Jézus, Szűz Mária és az összes szentek hoznák el neki angyalok hátán a teljes univerzum legjobb antennáját, legérzékenyebb rádióját, tuti QTH-jának a nevére írt tulajdoni lapját és/vagy a teljesen felszerelt állomás kulcsát – az illető egészen biztosan “tűpontosan” és órákon át képes lenne magyarázni, hogy miért nem képes onnan és az adott rossz feltételek mentén rádiózni.
A másik végleten pedig ott állnak azok, akik egy hetven-nyolcvan esztendős ócska deszkának is képesek szívből örülni. Pláne akkor, ha ezekkel a vackokkal jelenhetnek meg az éter hullámain.
Nem érezzük, hogy az örök kifogáskeresőket nekünk kellene megítélni – de abban azért biztosak vagyunk, hogy nem ez a boldogság kulcsa. 😉
Mindezen előhangok után lássuk tehát mai cikkünk tárgyát, a hatvan méteres sávot. Elsőként szögezzük le, ezt a hazai hatóságok 5.351,5 és 5.361,5 kHz között engedik használni. A tizenöt kHz látszólag (de csak látszólag) LFS, hiszen ennél még a tíz MHz-es sáv is nagyobb a maga félszázas bővítményével. Ám ne feledjük, e korlátozás pont nagyon is előnyös lehet, ha antennát akarunk építeni! Hiszen mivel a két végpont nincs olyan messze egymástól, ezért egy kellően vastag átmérőjű, szigetelt és sodrott villanyvezetéket használva a sávközépre méretezett antenna eléggé jól fog dolgozni a teljes tartományban.
Laktanyai életkép az örök szerelem R-134-es RH adó-vevővel. A sáv természetesen hatvan méter, az üzemmód FT8, így a freki 5,357 MHz
Ha már az antennánál tartunk, mindenképpen érdemes leszögezni: nem vitatjuk el az áramfojtók és a balun (alkeszeknek: ballon) transzformátorok létjogosultságát, hasznát és előnyét, de kár, helyesebben botorság lenne feledni, seregnyi embert tényleg ezek riasztanak el a dipólépítéstől. Ugyanis számosan hajlamosak azt hinni, hogy ha nincs áramfojtójuk/balunjuk (ballonjuk és balkonjuk), akkor vége a világnak, nekik aztán meszeltek, belőlük soha ebben a boga életben nem lesz sem rendes ember, sem tisztességes rézdöngölő amatőr.
Pedig ez világi nagy baromság. Gondoljunk csak bele, amikor nem is oly rég egy-egy tényleg jó balun még vágyott és ritka nyugati árucikk volt – nos, akkor is rádióztak az emberek. Persze rögvest leszögezzük: értjük és tudjuk, hogy az lenne az ideális, ha mindenki bírna balunnal, (ballonnal, balkonnal) és áramfojtóval – de ha nincs, attól még lehet létezni az éterben.
Aztán azt sem szabad feledni, hogy hiába akad ezernyi leírás a neten, azt mérés nélkül utánépíteni, hát, ugrás a setétbe. Sőt, így szerencsétlen esetben akár nagyobb kárt is tudunk magunknak okozni, mint első blikkre hinnénk.
Tehát ha kezdő vagy hatvan méteren, vedd elő a már jól bevált 300/f0 képletet, ahol az eredményt ha elosztod néggyel, már meg is van egy fél dipólszár hossza. (A 300 a “fénysebesség”, az f0 meg a ferki MHz-ben kalibrálva. A kalkulált számra meg hagyjál rá kereken egy métert, mert azzal fogod majd a visszahajtás után rögzíteni az antennát.) Ha nincs pénzed villanyos kötődobozra, akkor fogj egy falapot, a meleg érhez forrasztott villanyvezetéket húzd el jobbra a számított értékre, majd ugyan ezt ismételd meg balra az árnyékolással is. Ha esetleg porcelándióra sem futja, akkor valami ócska PVC csövön húzd át keresztben a vezetéket. A kikötés meg lehet ruhaszárító perlon vagy nagyapa gatyamadzagja.
Adásellenőrzés frekvenciamérővel… 🙂
Ha nem vagy képes magasra kifeszíteni, az sem baj. Tudjuk, alsó hangon fél hullámra kéne, de kinek van harminc méteres tornya? Na ugye, hogy keveseknek. Azaz ez soha ne tartson vissza a kísérletezéstől, a játéktól.
Jogos kérdés, milyen legyen a koax? Mi hetvenöt Ohmosat használunk, de az ötven is megteszi, mert ez az antenna úgyis olyan vacak lesz mások szemében, hogy ez az apróság már nem oszt vagy szoroz a tekintélyén. A hossz esetében azért arra ügyelj, hogy lehetőleg ne valami fojtót készíts belőle. Erre viszont tényleg jók azok a képletek és tanácsok, amiket a neten lehet lelni. S ha nem forrasztasz rövidzártat az Amphenol dugóba, akkor leégni sem fog a cucc, mint a rossz balunnál. 🙂
Ha esetleg van egy SWR mérőd, akkor a végek párhuzamos visszahajtogatásával atomra behangolhatod a tákolmány dipólod. Ha nincs, akkor ugrassz egy havert pár sörért. Ha ilyen sincs, akkor bízz a szerencsédben és legfeljebb csak öt Wattos teljesítménnyel nyomulj. Lévén ha ebből négy mégis visszajön, sem pusztul ki a végfokod.
S arra is tudunk példát, hogy valaki egy halom katonai antennapálcával és a végébe biggyesztett Kulikovval rádiózik hatvan méteren. Az ellensúly meg egy, a hetedikről ledobott vastag villanykábel, amit kedve szerint sodor a szél. Igaz, neki van hangolója, de akkor is milyen már’, hogy az egész vertikál nincs négy méter hosszú, oszt’ olykor mégis Dél-Amerikát gyárt vele?! 🙂
Csak csendben jegyezzük meg: mi a laktanyában tíz esetből nyolc és félszer hat kemény Wattal szoktunk FT8-as üzemmódban dolgozni. És igen, körberádiózzuk vele a földet. S bár senki nem köteles elhinni, de fenti és a lentebb szemlélhető log-kivonatokba került állomások ténylegesen erre a hat Wattra adták eme szép riportokat. 🙂 (Szerintünk a -24 már nem is nevezhető szépnek – de sokkal inkább elképesztőnek. 🙂 )
S végül, de nem utolsósorban érdemes leszögezni: a kezdőknek akad egy behozhatatlan előnye a hatvan méteren! Jelesül az, hogy minden új hívójelnek örülnek a külhoniak. Azt persze túlzás lenne állítani, hogy csak és kizárólag zöldben (azaz már “megvolt” 😉 ) úszik a képernyő, de egy hónap alatt az ott tobzódó kollektíva kétharmadát azért meg lehet csinálni. Próbáld meg mondjuk ezt negyven méteren, ahol amúgy is annyi a hazánkfia, hogy Zambézit lehet vele rekeszteni! 🙂
Aztán ha meguntad az FT8-at, mehetsz a sáv elejére (ha tudsz) távírózni vagy a csúcsához közel fóniázni. Egyöntetűen elmondható, hogy e két utóbbi üzemmódban pláne szenzációszámba megy egy-egy hazánkfia rendszeres feltűnése.
Mindent összevetve a hatvan méteren használható tizenöt Watt bőven elég ahhoz, hogy örömet szerezzen az egyszeri rézdöngölőnek. Csapott QTH-ról is művelhető, arról nem is szólva, ha tartósan megtelepszel ott, akkor gyakorta egészen elképesztő éteri élményekben (esetünkben értsd: LFS póverekkel’ áthidalt távolságokban) lehet részed.
És végül, de nem utolsó sorban hivatkozunk hazán egyik legjobb rádióamatőr fórumára, ahol külön rovata is van az öt MHZ-es bandnak.
Persze ha van, akkor a kérdésedet nekünk is felteheted! Ahogy szoktuk mondani: a tudásunk legjavát adva igyekszünk majd felelni rá.
Találkozzunk tehát hatvan méteren is.
S ne feledjétek, nézegessétek gyakorta közösségi oldalunkat, mert oda (pláne a jelen kiélezett helyzetben) gyakrabban teszünk föl mindenféle izgalmas és antikvitális’ anyagokat.
73!
a HA5KDR kollektívája