Górcső alatt a K-10 katonai telefonközpont

Uhhh. És persze jaj! Mert ezt tényleg rég ígértük, de valahogy sosem jutottunk el addig, hogy írjunk is róla. Most azonban a masinéria HA5IT Tamástól átkerült e sorok lejegyzőjéhez, így már nem maradt semmiféle indok arra, hogy tovább húzzuk a témát. Sok fotó, élménybeszámoló és két videó várja alant olvasóinkat. És tejszínhabnak egy letölthető doksi… 🙂

Egy fess K-10-es – de természetesen nem Tomi mázolta újra, hanem eleve ilyen gyári állapotban került elő egy Nórád megyei ojjektumból’…

A K-10 eléggé homályos eszköz. Akad, akik szerint már a háború utolsó esztendejében is használták, míg mások arra esküsznek, hogy 1949-ben kezdte a Telefongyár készíteni és csak 1950-ben rendszeresítették. Fotó a háborús használatról eddig nem került elő, de ettől még persze létezhetett – pont, mint az R/2a, amiről ismert, hogy gyártották, de se rajz, se utasítás, se fénykép nincs e csodacájgról.

Tovább zavarja a helyzetet, hogy jelenleg eredeti, ún. klasszik’ leírást sem tudunk hozzá – ami anyaga HA5IT Tominak volt, az egy olyan könyvből lett kiszkennelve, amely általánosságban foglalkozik a katonai vezetékes technikával.

Igen, tudjuk, több a semminél! De azért csak jó lenne látni és kézbe fogni egy megsárgult K-10 bumáskát. Mert azért az ütne, na…

Viszont mi így is szeretjük! 🙂

Íme a kiegészítő doboz nyitva. Benne lapul a fülhallgató a mellbeszélővel, a kurbli, a csavarhúzó, a pótszelence és két villámvédő patron. (Ezt majd lásd csöppet lejjebb, tovagörgetve.)

A készlethez két ilyen kábelgombolyag jár – mi most az egyiket mutatjuk be. Ha az ember kioldja a bőrfüleket rájöhet, hogy a védett párnácska alatt lapul a sokpólusú csatlakozó.

Amit ide lehet csatlakoztatni. A fül elméletileg visszahajtható a stekkerre, de a mi példányunk eléggé passzentos már így is, nem óhajtottuk beljebb erőszakolni. Majd ha lesz idő, megvizsgáljuk a szorulás okát… 🙂

Csodás részletek egy antik műszaki eszközről. Ne feledjük: magyar készítés, a Hungária körúton állt Telefongyár termékével állunk szemben. Fontos megjegyezni, HA5AJR Ábel és HA5IT Tamás egyszer beüzemelte az egész kócerájt sok telefonnal és rádióval, ahogy kell – de az egy külön sztori, egyszer majd talán megírjuk a tapasztalatokat is…

Ugyan a leírás csekély, de azért annyi átjött belőle, hogy a legegyszerűbb funkcióit miként lehet tesztelni. A második filmen is ez szemlélhető – s bár a K-10 helyett véletlenül R-10 hangzik el, ez kizárólag az izgalmi faktornak köszönhető. Ami ugye érthető, ha e szerkezetre tekintünk… 🙂

A próba lényege az volt, hogy az R-107T FM URH adó-vevőt, egy telefont és egy mezei Videoton hangszórót hozzádrótoztunk a K-10-hez, s megpróbáltunk először magunk rájönni, miként kell ezt a tekintélyes és koros mátrixkapcsolót kezelni. Aztán persze befutott Tamás dokumentje, és ebből ráébredtünk, hogy a kifelé-csöngetés nem olyan egyszerű, ahogy elképzeltük, ahhoz ki kell tekerni a gombolyagot, s oda kell csatlakoztatni valamelyik tábori telefont. Ezt majd legközelebb megtesszük, mert már igen szorított bennünket az idő.

Mint a fenti ábráról is lesír, a fedél belsejében ott a “faék-jellegű” kezelési utasítás és a kapcsolási rajz. Amikor levettük a deknit, eleve meg sem fordítottuk, hanem egyből a falnak támasztottuk. Hiába no, olykor “bárkit” sújthat a fától az erdőt effektus. 🙂 (Ha valakit a részletek is érdekelnek, akkor a fényképtárban megleli a két külön magyarázó ábráról született fényrajzokat.)

Működőképes és teljes készletű K-10 tudtunkkal nem sok maradt korunkra. Ilyen-olyan, törött, félig roncs, harmadában-negyedében kifosztott szomorú példányból rengeteget tudunk, de olyanból, amit bármikor áram alá lehet helyezni a saját cuccaival, nos, talán egy tucat lehet.

Fontos megjegyezni, a K-10 komplettírozása’ nem könnyű, de nem is lehetetlen vállalkozás. Alkatrészei a börzéken kellő kitartással beszerezhetőek, s a kiegészítő miskulanciákból is akad olykor egy-egy viseletes darab. A vickek-vackok restaurálása igazi kihívás egy műszaki vénájú embernek – s mivel immár valami leírás-morzsák is akadnak mellé, az elektromos helyretákolás sem okozhat gondot egy ápoltnak.

Persze joggal vetődik föl a kérdés, mi a fene értelme van egy ilyen, majd hetven esztendős lomhalmot a díszítő funkción túl bármiféle amateur területen/célra is hasznosítani? A választ mindenkinek magának kell megadnia – de azt csendben megjegyezzük, van abban valami egészen elképesztő, amikor mondjuk egy 1944-ben gyártott TBK-1-es készüléken megszólal az R-134-es – vagy a csúcsmodern Yaesu FTDX-1.563.769 DXMK-II/ultra. És persze bármi kapcsolható bárhová – mármint telefonilag, de azért az is valami manapság.

Nekünk van egy elképzelésünk arról, hogy ne csak egy újabb laktanyai dísz legyen a K-10-ből – de erről majd mindent a maga idejében! 🙂

A táplásról pár szót kell még ejteni: a K-10-be két, a TBK-67-es telefonba is jó rúdelem jár. De ha ilyenünk nincs, akkor kívülről is adhatunk neki delejt. A leírás szerint három Volt dukál, de a 2,5 is megteszi, nem lesz belőle múlhatatlan problémánk. A telefonokat – ahogy fentebb is szó volt róla – mindenképpen helyi telep üzemmódban használjuk. A fogyasztások nem vészesek, egy alaposan feltöltött ceruza akkumulátor elég sokáig megfelel a célnak. A “villamos telepcsatlakozón” a bal szélső a pozitív és a jobb a negatív. De ha bizonytalan lennél, a rúdelemek házában a rugó a negatív – csengesd ki bátran, s meglásd, igazunk lesz.

Javasoljuk, olvasd el figyelmesen a leírást – a többi infót meg kísérletezéssel gyűjtsd be. Ha kérdésed van, tedd fel bátran itt nyíltan vagy a szokott privát csatornák bármelyikén.

Ismét jelezzük, a videókat izgatottan vettük fel, ezért találtatik bennük pár “elmondás”, de azért a lényeg várhatóan így is átmegy. Nem vagyunk tökéletesek, mint “némelyek” – de így legalább egészségesek – és koránt sem mellékesen: emberek tudunk maradni.

Mára ennyi, de hamarosan érkezünk az újabb izgalmakkal!

73!

HA5CBM

Miklós

Military Szakosztály